India összegzés 1.

A mai nap csak utaztunk Jairpurból Delhibe. A kb. 260 km-t 5 óra alatt tettük meg. Delhibe érve elmentünk még egy szép modern templomhoz, de sajnos csak kívülről tudtuk lefényképezni, mert hétfőn zárva van.

Delhi Lotusz templom

Holnap hajnal 4:15-kor indulunk Dubaiba. A szállásunk a reptérhez közel van, de így is alig tudtuk elfogadni, hogy már 3 (!?) órával indulás előtt kint kell lennünk a reptéren. Szóval rövid idő alatt nagyot alszunk.

Összegezzük az Indiában tapasztaltakat:

Emberek: Nagyon szegények, egyszerűek, de tisztelik a más földrészről érkezőket. A gyerekeket mindenhova cipelik magukkal, és nagyon koszosak, szegények. Az 1 hét alatt pl. nem láttunk babakocsit. Az emberek többsége pici munkát végez: odaviszi az árut, elszakítja a jegyet, köszönti a turistát, árul valamit a kis boltjában, a műemlékeknél próbál valamit rád sózni, ja és 10 millió (!) az indiai vasút alkalmazásban. Érdekes, hogy a férfiak 90%-a ingben abból is hosszú ujjú ingben jár. Hááát a tisztaságuk változó… Az országban kb. 10%-kal több a férfi mint a nő. Ilyen ország is van.

India utcai életkép

Éghajlat: Júliusban, esetleg augusztusban monszun, szakad az eső, utána csak szárazság. Ebből következően máskor hatalmas por és szmog. Felhőt nem láttunk az 1 hét alatt. Az más kérdést, hogy a napot is alig-alig a szmog miatt. Most a „télen” 30 – 35⁰C volt a hőmérséklet. A probléma,mint nagyon sok egzotikus ország esetén a légkondicionálókat – ahol van –, úgy működtetik, mintha hűtőszekrényt kellene üzemeltetniük.

Jairpur palota a szmog árnyékában

Ételek: Nagyon érdekes, hogy a helyi emberek több mint a fele vegetáriánus. Nem tudom, hogy ez a meleg és a hús gyors romlása továbbá a vallás előírásai vagy a szegénység miatt – nincs pénz húsra -alakult ki, de az étlapokon is 70 -30 % az arány a vega ételek javára. Hús 2 fajta lehet, csirke ill. bárány és természetesen hal. 

A helyi kenyérrel elkeseredetten - ebédkor

Végig 4 -5 * -os szállodákban laktunk, de sehol nem volt másfajta hús még kacsa vagy pulyka sem. Az ételek többsége még magyar embernek is túl fűszeres. A tojás (nem ettünk) színe mintha tejjel keverték volna össze olyan fehér volt. Mi nagyon vigyáztunk arra, hogy mit eszünk, mit iszunk, így nem is volt hasi problémánk, de a büfé asztalon átlagban 2-3 ételből választottunk (pedig kb. 20 fajta volt), a többi íze, állaga, vagy alapanyaga miatt kimaradt a lehetőségeink közül. 

Jaipur

Számomra is meglepő, hogy egy nem egész 300 éves városról van szó. Rahjastan tartomány székhelyén Jarpurban most több mint 3 millióan laknak. Jai Singh II Maharadzsa határozta el, hogy egy várfallal védhető új palotát épített ezen a helyen. Ennek az emlékei az egyik legszebb látványosságok Jarpurban. Az épület stílusát tekintve nem különbözött jelentősen például a Fatehpur Sikri-ben látottaktól.

Jaipur Maharadzsa palota

Ami érdekes és különleges, az, hogy a belépőben benne van az, hogy elefántháton megyünk fel a palotához. Ültünk már tavaly is elefántháton, de érdekes volt ismét felülni elefántra. Milyen utazni rajta? Érdekes, hol erre, hol arra dülöngél az ember. Nem véletlenül van egy keret a csípőnél (lásd fotó) mely nem engedi, hogy lezúgjon az ember. Azért nem vágyok arra, hogy több órát töltsek el elefántháton.

Elefántháton

A palota megtekintésére kb. 2 órát töltöttünk. Nem hiszem, hogy az lenne itt a feladat, hogy leírjam, hogy ott mit láttunk. Ennek a blognak inkább a hangulat átadása és egy kis úti beszámoló a célja érdekességekkel, személyes véleménnyel, tapasztalattal kiegészítve.

 Jairpur fél drága kövekkel díszített belső palota

Az talán érdekes lehet, hogy itt végre láttunk „kígyóbűvölőt”. A kobra elég nyugodt volt. Bence félve de azért megsimogatta.

Lejőve a városból fotószünetet tartottunk a vízi palotánál. Ez egy tóban van. Nem úgy épült, de később egy tó alakult ki körötte a hegyekből lezúduló csapadék által. A legújabb tervek szerint szállodává akarják átalakítani. Jelenlegi megközelíthetősége csak csónakon keresztül lehet. Nem tudom akkor, hogy fogják megoldani.

Jaipur Vizipalota

A belvárosban is megálltunk és megtekintettük a mostani maharadzsa palotáját. Az itt lévő múzeum az ő üzemeltetésében van.  Az ősök ruháit és régi fegyvereket lehetett itt megtekinteni és maga az épület is érdekes volt.

Jaipur City palace - belvárosi palota

Ami még érdekes és látványos a belvárosban található egy Napóra Múzeum. Furcsán hangzik, de kb. 25 napórát lehetett megtekinteni. Volt amelyik kb. 20 m magas építmény, és Napóra. Ez is az egyik maharadzsa ötlete volt a XVIII. sz-ban.  Hát jobb, mint ha öldökölt volna…

Jaipur Napórák Múzeuma

Természetesen ezt is követte (volna) vásárlási „lehetőség”, de nem éltünk az alkalommal. NEM ezért  jöttem Indiába. Természetesen az ember vesz ajándékot a szeretteinek, de én nem úgy vagyok, hogy vegyünk valamit, mert itt ennyivel olcsóbb. Így is „rám sóztak” a látnivalóknál az ember mellett „levakarhatatlanul” halkadó árusok néhány felesleges emléktárgyat, de mindegy ez benne van a kalapban, de hogy szőnyeget, ékszert, márványtárgyat vagy textil terméket vásároljak, ez nem az én világom.

Lassan közeledik az indiai túránk vége, ezért kezdem összefoglalni a dolgokat. Ha a vásárlásról beszéltem, akkor ezt a témát folytatom. Ha valaki olcsón szeretne vásárolni, akkor ne jöjjön Indiába. Nem mondom azt, hogy drága, de a jó minőség itt sem olcsó. Annyi, hogy itt több a bóvli és ebből következő olcsóság, mint odahaza. A minőségi termékek kb. 20 -25%-al olcsóbbak (ha sikerül a sok bóvli közt megtalálni) mint otthon, de ide a látnivalókért jöjjenek nem a vásárlásért.

Jaipur - Szőnyegszövő műhely

Holnap megyünk vissza Delhibe és holnap után hajnalban elhagyjuk Indiát. Következő blogomban folytatom India összefoglalását.

Fatehpur Sikri

Folytattuk indiai útbejárásunkat. A mai napon Fatehpur Sikri megtekintése szerepelt a programunkban.  Ez kis kitérővel Agra és Jairpur közt található. Nem mondom, hogy egyszerűen jutottunk ki Agrából.

Indiai forgalom

India életkép az utak mellől

Az út viszonyok és a környék semmivel nem volt másabb egész Jaipurig mint Delhi és Agra közt, csak most nem csodálkoztam amikor a „sztrádán” jött velünk szemben teherautó vagy kocsi.

Sok jó kis helyen is elfér

Mesélek inkább Fatehpur Sikriről. Amogul birodalom idejében a XVI. sz-ban egy ideig ez volt a főváros. Természetesen vallási okai voltak amiért ide tette az uralkodó székhelyét, de tény az, hogy nagyon szépen felépített hatalmas palota együttes található itt. Főként vörös homokkő volt az építőkő, de fát is használtak a díszítéshez.

Fatehpur Sikri - Palota

Érdekes volt látni azt, hogy annak idején a vizet milyen csatornarendszerrel vezették a palota különböző pontjaira. Az uralkodó el tudta érni, hogy az iszlám, a hindú és a keresztény vallású felesége békében éljen egymás  és a 750 ágyasa mellett.

Fatehpur Sikri - palota udvar

Délután folytattuk utunkat Jairpurba. Egy kellemes belvárosi szállodában kaptunk szállást. Kis pihenés után sétáltunk a városban. Holnap városnézés és ha igaz elefántozás is lesz. Ültem már Kambodzsában és Nepálban is elefántháton, de szerintem most is kipróbáljuk.  

Agra 2. nap

Folytattuk agrai nézelődésünket. Először Itimad-ud-Daula  márvány mauzóleumát – melyet Baby Tajnak is szoktak hívni -, tekintettük meg. Nagyon szép márvány intarziás sírhely volt. Csipke jellegű faragásain is elámultunk.

Itimad-ud-Daula - Baby Taj

Et követte a Vörös Erőd. A mogúl uralkodók székhelye a város közepén magasodó hatalmas palotában volt. A XV – XVIII. sz. volt az uralkodásuk fénykora. Ekkor emeltek több mauzóleumot is mint a Taj Mahalt és a Baby Taj-ot. Az erőd belsejében szintén a márvány (annak különböző színei) illetve vörös homokkő uralkodik.

Agra Vörös Erőd

Ebben a palotában volt a Taj Mahal-t építő uralkodó börtöne is, ahova záratta a be a 3. fia, aki meg akarta –sikerült is neki -, kaparintani a hatalmat.

AgraVörös Erőd 

Ezt követően elvittek egy szőttes boltba, ahonnan nagy nehezen sikerült kiszabadulnunk. Szakmailag nem tudom elfogadni, de valahogy megértem, hogy így próbálnak egy kis pluszhoz jutni a helyi idegenvezetők vagy irodák. Próbálják „eladni”,  hogy ez az utas érdekében van, de ezt senki nem hiszi el. A minőségükkel (általában) nincs baj, de az áruk 2 -3 x magasabb, mint egy egyszerűbb boltban. Ez az utas „vásároltatása” szinte minden egzotikus (Európán kívüli) útnál megvan.  Nem mondom, hogy Európában nincs olyan hely, ahol az idegenvezető esetenként vagy vásárlási kedvezményt vagy ajándékot esetleg pénzt kap, de ez egyáltalán nem általános.

Holnap elhagyjuk Agrát és Jarpoorba megyünk. 

Taj Mahal

Reggel egy személyautóval nekiindultunk Delhiből Agrába. A kb. 210 km-re 5 órát kalkulált a partner iroda. Szerencsére mivel Diwali ünnepe van már 2 napja Indiában, kevesebben vannak az utcán. A Diwali a „Fény ünnepe”. Ez azt jelentette, hogy egész nap (éjszaka is) szóltak a petárdák – legálisan!

No mindegy, aludtunk amennyi sikeredett és ma elindultunk Agraba. Végül sikerült 4 óra alatt abszolválnunk az utat. 

India  Tevefogat

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy halálfélelmem volt az úton, de  akkor is, ha azt mondanám, hogy könnyed laza út volt. Elméletileg highway – sztráda lenne, de ez annyit jelentett, hogy a két irány le volt választva egy sövénnyel és 2-2 sávos volt az út. (így is volt egyszer, hogy a mi oldalunkon jött szembe(!!) egy autó.) Az út végére sem tudtam megállapítani, hogy melyik a haladó és melyik az előző sáv. Mindenki ment ahogy neki jólesett  Az út mellett (vagy az úton) folyamatosan gyalogosok, biciklisek, teve fogatok, rozoga járművek tömkelege, mellette a 70-nel „száguldó autók”. Olyan szakasz ahol az út mellett nem lett volna ház vagy bádog kalyiba vagy gyalogos, olyan nem volt a több mint 200 km alatt. Itt mindenhol embertömeg van.

India  országúton

Lényeg az, hogy megérkeztünk Agrába. Egy nagyon szép *****  szállodában elhelyeztük a csomagunkat, és irány a Taj Mahal. Nagyon vártam ezt a napot. Évek óta egyik tervem volt ennek felkeresése. Kicsit féltem tőle. Miért? Mert például a Machu Picchu-t is nagyon vártam, de annyi képet és videót láttam már előtte róla, hogy nem okozta azt a katartikus élményt amikor megpillantottam, mint amit vártam. Nos ez itt nem következett be. 

Taj Mahal tükröződve

Igaz, hogy ugyanazt láttam, amit már kb. 1000 képről láttam, de mégis fenomenális hatással volt rá. Talán az a hófehér csodásan megmunkált márvány közeli látványa, amit a fotók annyira nem adnak ki, talán az volt a legfantasztikusabb.  Ünnep miatt iszonyatos tömeg várt a sorban arra, hogy be tudjon menni. 

Taj Mahal közelről

A helyi idegenvezetőnk nagyfokú kapcsolatainak köszönhetően mi a sor kb. felét levágva kb. 40 perc várakozás után bejutottunk. Bent is szép, de mondom a szépen megmunkált fehér márvány az volt ami különösen nagy hatással volt rám.  Három óra körül értünk ki és fél 6-ig voltunk ott. Nem sajnálta rá az időt (mi hosszabbítottunk rajta) az id. vezünk 5-kor akart indulni.

Összegezve csupán annyit erről, ha anyagilag megtehetik, akkor ezt ne hagyják ki életükből.  NÉZZÉK MEG A TAJ MAHAL-T. 

Taj Mahal napnyugtakor

Delhi

Ma volt a Delhi városnézésünk. Reggel kezdtük a városnézést a Jama Masjid mecsetnél. Ez India legnagyobb mecsetje.

Delhi Jama Masjid mecset

Természetesen itt is találkoztunk magyarokkal. A XVII. sz-ban épült mecsethez 2  db 40 m magas minaret is tartozik. Ez „Ó-Delhi” egyik központja. Körötte elmondhatatlan tömeg és káosz. Szűk utcában mennének a gyalogosok oda-vissza a forgalom és az árut szállító kézikocsisok. Mindenki dudál és nyomul.

Delhi utcai forgalom

Következő látványosság Mahatma Gandhi sírhelye volt. Ez egy nagyon szépen gondozott park közepén található. Tisztasága, rendezettsége a világ bármely pontján megállná helyét. Gandhinak még ma is nagy a tisztelete a lakosság körében.

Delhi Mahatma Gandhi sírhelye

A Vörös Erőd mellett csak elmentünk pedig az is Világörökség része, de idő hiányában nem mentünk be. Megnéztünk helyette egy szép hindu szentélyt és a kormányzósági negyedet. Mellékelek egy képet, melyből látszik, milyen iszonyatos szmog van a városban. A kép amit látnak délben készült és felhőtlen időben és nem géphiba, hogy nem éles a felvétel!!! A képen az India kapuja látható – hasonló névvel mint Mumbaiban és szintén az angol időkre utal.

Delhi India kapuja - szmogban

Következő látványosság ismét világörökségi díjat kapott. Ez a Humayuns mauzóleum, sírhelyek. A sírhely kicsinyítve, de stílusában hasonlít a Taj Mahal-ra, melyet holnap tekintünk meg. Nagyon szép muszlim csipkézett faragások voltak láthatóak a főépületnél. Szándékosan olyan hölgy csapattal készült a kép, hogy lássák milyen a hölgyek hagyományos öltözete.

Delhi Humayuns mauzóleum

Közben megnéztünk 3 szállodát, melyek közül valamelyikbe fog majd lakni a csoportunk. Hogy melyikbe az az ártól is függ. Én színvonal szerint sorrendbe tettem őket (mind ****-os), ehhez jön viszonyításként az ár és ezek alapján a döntés, hogy melyik legyen.

Delhi Qutb Minar

Jól építette fel idegenvezetőnk a napot, mert a végére maradt a legszebb világörökség (3 van Delhiben), és ez a Qutb Minar. Közepében a 73 m magas toronnyal, melynek építése több szakaszban zajlott és a győzelem szimbóluma. Körötte lévő épületek faragásai, díszítései és fenomenálisak és ehhez jön még a nem rozsdásodó csoda vasoszlop. Szerintem ez az park és épületegyüttes a legszebb látványosság Delhiben.

Delhi Qutb Minar

Ma nem meséltem érdekességeket a városról illetve az országról, ezekről majd legközelebb.

 

Mumbai 2. nap

Viszonylag jól aludtunk, pedig a náthám nem akar elmúlni. éjszaka is többször fenn voltam miatta, de nem akarom ezzel terhelni olvasóimat. íahogy mondani szoktam ez egyéni szociális probléma ami mást nem érdekel.

Mumbai Főposta épülete

A mai nap is volt egy tárgyalásunk egy irodával. Nem volt kispályás a tárgyalópartnerünk. Alapítási évük 1758… A tárgyalópartnerünk egy hölgy volt. Olyan mértékben képben volt, hogy például azon „vitatkoztunk” hogy Meiringenben a Sherlock Holmes szállodának hány szobája van. Azt hittem eddig, hogy én képben vagyok és nem lehet megfogni kiutaztatás témában. Hááát most egy párszor azt mondtam, hogy nem emlékszem illetve nem tudom. Pl. Heidelbergben vagy Münchenen melyik szállodát használjuk. Azért nem égtem le, de fantasztikus volt számomra, hogy milyen szintű az európai ismerete. Ettől függetlenül lehet, hogy tudunk olyan ajánlatot tenni neki – elsősorban nyugat-európai szállodákat illetően –, hogy lesz belőle business. A számok elgondolkodtatóak: azt mondta, ha jó áron kapna x városban jó szállást, akkor éves szinten 5-7.000 embert tud küldeni a szállodába….

Utcakép Mumbaiban

Ezt követően sétáltunk a városban. Ez kicsit nagyképű mondat volt, mert a kb. 3 óra alatt akkora távolságot jártunk be, hogy ha a perem terület nélküli város térképét kinyomtatjuk egy A/4-es lapra akkor a mutatóujjamat ráteszem arra a részre ahol jártunk, akkor az betakarja a sétánk teljes területét. Mindenütt ember van és sok. Az utcán, a boltokban a járművekben (melyek állandóan dudálnak). Viszonylag kevés a kéregető, nem láttunk agresszív embereket. Feltűnő, hogy a férfiak 90%-a ingben van. Még a legszegényebb is. Nagyon kevés használ rövid ujjú inget. Polót mely szívja az izzadságot a melegben (ma kb. 30^oC van) pedig az emberek 5%-a használ. A nők többsége nadrágban van, erre vesz fel egy –húú hogy is hívják ezt – egy otthonka szerű de elegáns felsőt, mely comb középig ér, többsége oldalt felvágott. A másik alternatíva a bokáig érő színes egybe ruha. A fiataloknál természtesen gyakori a farmer. Csador nincs. Nem látni az otthon elterjedt térd környékéig (alá vagy fölé) érő szoknyát szinte senkin sem.

Bence a krikettpályán

Itt a krikett a legnépszerűbb sport, a tereken nem fociznak a gyerekek, hanem krikettet játszanak. Bence itt a képen egy krikettet játszó csapat előtt látható.

Mindenkit foglalkoztatni szeretnének. Vettünk például a náthám miatt papír zsebkendőt. Egy megmutatta, ha OK, akkor a másik írt róla egy papírt mellyel elmentem a kasszához, ahol kifizettem, majd átmentem az árukiadáshoz, ahova egy szintén másik ember elvitte a terméket és a kiadóban dolgozó odaadta. Erre az eladásra otthon egy ember (esetleg 2 van) itt 5.

Búcsú Mumbaitól

Most a reptéren írom a blogot, bár csak Delhiben tudom (remélem sikerül) elküldeni, ahova 19:05-kor indul a gépünk. 2 óra a repülési idő. Most is mellékelek néhány képet Mumbairól.

Mumbai alias Bombai

Megkezdődött az indiai túránk. Bence fiamat hoztam most is magammal. Feleségem, Ildi már volt Indiában (igaz a D-i részen), de azt mondta, hogy neki annyi elég volt Indiából. Tudni kell róla, hogy Ő nem szereti a piszkot, mocskot. Hát, itt van belőle.

Mumbai Viktória korabeli épületek

Bécsből indultunk, Dubaiban szálltunk át és helyi idő szerint 9 órakor érkeztünk. Ez hazánkhoz 3,5 órás eltérést jelent. Hogy miért 3, 5 és miért nem 3 vagy 4 azt nem tudom, de mivel az brit koronagyarmat része volt India, az angolokról ilyesmi simán kitelik. A megérkezés időpontja elméletileg nagyon jó lenne, de úgy, hogy az éjszaka egyik részét átutaztuk, a másikat pedig a dubai reptéren töltöttük (5 óra volt az átszállás) nem túl fitten érkeztünk.

Várt bennünket a transzfer és elmentünk a szállodánkba. Hotel Ritz ****. Időnként szokták mondani, hogy az európai szállodák nem mindig érik el a jelölt csillag minőséget. No, erről ezt fokozottan el lehet mondani. Példa: ha meleg víz kell, akkor be kell kapcsolni egy melegítő tartályt és fél óra múlva már lesz is meleg víz. Egy biztos ebbe a szállodába nem hozok csoportot. Egy éjszakát pedig kibírunk csak ne lennék ennyire megfázva. Tüsszögök, vörös és folyik az orrom, szóval nem vagyok egy matyóhimzés.

Gyors lepakolás, borotválkozás (tusolás sajnos kimaradt) és mentünk a 11 órára a megbeszélt találkozásra. Mumbaiba azért jöttem (jöttünk), hogy megpróbáljuk az indiaiakat Közép-Európába csábítani. Erre csináltattam egy angol nyelvű katalógust, (Dóri kolleganőm sokat dolgozott rajta). Az első megbeszélés nem volt túl sikeres. Az utazási iroda tulajdonosa nem volt feldobódva a lehetőségtől, hogy Magyarországra – Ausztriába és esetleg Csehországba utaztathat. A 14 órai partner sokkal inkább. Vele csak az volt a probléma, hogy már van magyar partnere. Nem akarom más partnerét lenyúlni, ezért majd meglátjuk a hogyan továbbot.

A taxizások közben és a megbeszélések után megmutatták nekünk Mumbait. Ez a legnagyobb indiai város a maga szerény 22 milliós lélekszámával… Az ország kereskedelmi és gazdasági központja Delhivel szemben. Olyan ez, mint Kína esetében Sanghaj és Peking.  

Teszek be 1-2 képet a városról. Sok szép Viktória korabeli épület van a városban, de sajnos az állaguk többségében nagyon lepusztult.  Kivételt képez a Gateway of India nagyon jó állapotban lévő diadalkapu. 

Mumbai Gateway of India - India Kapuja

Szép a régi vasútállomás a helyi egyetem épülete és a belváros néhány háza. A modern építésből a városba bevezető hidat kell kiemelnem. Hosszú a híd és szép munka. Nagyon érdekes volt Gandhi lakóháza. India talán leghíresebb szülötte sokat élt Bombaiban. A lakóháza most múzeum. 

Mumbai - Gandhi house - Gandhi múzeum

Itt egy kis magyar csapattal találkoztunk, akik az Indiai-Magyar Kulturális Intézet meghivásra vannak Indiában.

A város egyébként az ország középső, nyugati részén terül el az Indiai-óceán partján. Belelógattuk az ujjunkat az óceánba. Meleg volt és koszos. Nem nagy, de szép homokos tengerpartja van a városnak. 

Mumbai tengerpart

Fürödni, napozni nem láttunk senkit, pedig piszok meleg volt (van) 30 -35^oC. Ebben szerepet játszik az is, hogy az indiaiak nagyon kis százaléka tud úszni. Többségük fél a víztől. Hát ez az utcán sétálva illetve autózva is látszik. Rengeteg a koszos és nagyon-nagyon szegény ember. Beszéltük Bencével, ha ez az ország nem ezen a hőmérsékleten lenne, hanem mint hazánk vagy még északabbra, akkor a lakosság minimum megfeleződni. Rengetegen tengetik az életüket az utcán éjjel nappal.

Holnap délutánig még Mumbaiban vagyunk, és este utazunk Delhibe. Megpróbálok holnap is írni, ha nem jönne össze, akkor holnapután a két napról írok.

India bevezetés

Ma nagyon sikeresen befejeződött az Idegsebész konferencia, melyet közel 300 főnek szerveztünk. Rendesen el is fáradtam, pedig holnap indulunk Bencével Indiába. Első nap utazás, éjszaka a repülőn. Hajnalban érkezünk Mumbaiba a volt Bombai-ba. Itt több tárgyalásunk, megbeszélésünk lesz.Téma: indiaiak beutaztatása Magyarországra ill. Európába.
Utána Delhiben kezdjük az indiai programunkat, a magyarok kiutazása tekintetében járom körbe az "Arany háromszöget".
Ha tudok, minden nap írok beszámolót és mellékelek képeket.
Remélem fogok tudni érdekeseket írni és Önök követni fogják beszámolómat. Ha egy nap nem sikerülne írnom, másnap bepótolóm és írok a 2 napról.

A 2011 első összegzése

A 2011-es utazási év elég zűrzavaros volt. Lendületesen indult az év. Katalógusunk megjelenése után az első 1-2 hónap nagy jelentkezési dömpinget hozott. Látszott, hogy sokan tudták, hogy hova szeretnének utazni és, hogy jó helyük legyen a buszon időben jelentkeztek is. A budapesti kiállítást követő 1-2 hét után szépen lecsillapodtak a foglalások. Május vége tájt indult meg a dömping ismét. Július végéig nagyon nagy tempóval dübörgött a szezon. A svájci frank beerősödése és a gazdasággal kapcsolatos negatív hírek hatására megtorpant a jelentkezés tempója. Az euro eddig tartotta a 268 – 273 közötti árfolyamot. Augusztus második felében roham tempóval elindult a svájci frank és az euró is felfelé. Volt, hogy minden egyes svájci frankot 35 Ft-tal drágábban vettem, mint ahogy kalkuláltam. Most szeptemberben is a 280 €-s kalkulációval szemben volt, hogy 295-ért vettem az eurót. Még jó, hogy kompenzálta az évet az az időszak amikor 270 körül volt az árfolyam.

Összegezve: kb. 10%-os növekedés volt tapasztalható cégünknél az elmúlt évhez képest. A buszok és a repülős csoportok töltése jó volt. A tavalyi évben 40,6 fő volt az átlagtöltésünk. Ez most egy kicsit csökkent, a még nem végleges adatok szerint kb. 39,7 fős átlag jön ki idén utanként.

Meglepő, hogy azt gondoltam (gondoltuk), hogy a törzsutasok fogják adni utasaink 70-80%-t, és tévedtünk. Ez az szám 50 % alatt maradt. Legalább is azon utasok száma, akik az elmúlt 2 évben  utaztak velünk. Országon belüli megosztás tekintetében: egyértelműen növekedett a Debrecen, Miskolc  vonalon jelentkezettek száma és csökkent a nyugat-magyarországi. Ebben benne van, Pécs, Veszprém, Kaposvár csökkenése is. A szegedi vonal kb. megegyezik az elmúlt évi átlaggal. Budapest még mindig elmarad az elvárt forgalomtól. Nem csökkent, de nem is növekedett. Remélem a november 2-án nyíló új irodánk nagyobb utasforgalmat fog lebonyolítani. Átköltözünk a XIII. ker. Katona József u. 14-be. (A Jókai utca 24-es irodánkat bezárjuk.) Az új iroda nagyobb, szebb lesz. A Vígszínház mögött nem sokkal található az új iroda.

Út típusok tekintetében a következőket tapasztaltam: többet el tudtunk indítani: Skócia, Elba-Korzika  - Szardínia, London, Normandia, Kis toscán,  Opera Veronában, Bécs, Berlin, Fehér éjszakák, Vaskapu. Az adventi utakat még előttünk állnak, de már látom, hogy például a németországi is elmegy.

Természetesen, mint minden új útnál itt is voltak kisebb hibák, melyeket a jövő évi ajánlatokban igyekszünk módosítani. Ebben sokat segít az utasok véleménynyilvánító lapja. Már most tudom, hogy az utas vélemények ill. az idegenvezető véleményei alapján mely utat fogjuk módosítani a jövő évben. Ez vonatkozik más, régebbi utakra illetve szállásokra is. A pontosítások most zajlanak.

Most készítem a jövő évi utak tervezett időpontjait. Ezzel a héten kész kell lennem, mert jövő héttől 2 hétig külföldön leszek. Először Indiába megyek 1 hétre majd Dubai 1 hét. Mindkét helyen tárgyalok és egyeztetek új utak szervezése tekintetében és körbe is járom a dolgokat. A jövő héten – lehetőségeim függvényében – napi rendszerességgel számolok be az útról.  Ami azt jelenti, hogy 1 hét múlva Mumbai (Bombai)-ból szeretnék már írni Önöknek. Igaz addig a hét második felében van egy több mint 300 fős Idegsebészeti Kongresszusunk. Nem lesz egyszerű móka…

Kongresszus

A kongresszusszervezésről írok ma. Néhány év óta ebbe a speciális utazási szegmensbe is bele-bele lépünk. Ez teljesen más jellegű szervezést igényel mint a körutazások összeállítása, lebonyolítása.

Először ismeretségi alapon vágtunk bele. Egy ismerős professzor kért fel, hogy segítsünk neki egy kongresszus megszervezésében. Az első rendezvény kb. 100 fős volt. Kisebb igényekkel és egyszerűbb szervezéssel. Azóta sokat fejlődtünk de az igények is emelkedtek.

 G. Saci kolleganőm az aki ennek a szegmensnek a nagy tudósa. Átlátja, összefogja, koordinálja és a lebonyolításnál is pótolhatatlan ember. Hogy néz ki egy kongresszusszervezés illetve lebonyolítás? Röviden elmondom.

Amikor felkérnek bennünket akkor  kiderül, hogy milyen téma köré rendezik az eseményt és a meghívott előadók összetétele várhatóan hogy alakul. Egyszerűbb, ha csak magyar előadók vannak, mert külföldiek esetén nekünk kell megszervezni a leszállításukat a reptérről, a városon belüli mozgatásukat (szálloda, kongresszus helyszíne  és a kulturális helyszínek között) és az összes költségüket ki kell termelni.  Elején meghatározzák, hogy hány napos lesz a kongresszus és kb. hány meghívott vendég ill. előadó várható. Először a szervezővel közösen összeállítjuk az 1. értesítőt. Ezt kiküldjük a potenciális érdeklődőknek. Ebben a szervező leírja, hogy milyen témában kb. milyen előadások lesznek és jelez esetleg egy-két neves előadót. Ezt az értesítőt szép képes nyomtatott formában (2 – 4 oldalon) készítjük el. A megrendelő által megadót címekre, személyeknek, intézményeknek kiküldjük. Ebben jelezzük a kongresszushoz tartozó várható helyszíneket is (szállás, kongresszusi helyszín, kulturális program(ok) helyszíne.) Minden kongresszushoz tartozik kulturális program. A legegyszerűbbtől (városnézés) a legkomolyabb színházi előadásig.  Az első értesítőben jelezzük a regisztrációs díjat (részvételi díjat) és azt, hogy ez mit tartalmaz és mi az ami külön költségért választható. Ez minden kongresszusnál másként alakul. Ezt követően általában a szervezőknél – jelen esetben nálunk – lehet jelentkezni a kongresszusra.

Ezt követi a konkrét szervezés. A regisztrálókat vissza kell igazolni. Ha kér szállást, akkor azt le kell kötni és regisztrálni kell mindazokat a szolgáltatásokat amit a részvevő megrendel.

Szervezési feladat továbbá, hogy egyeztetni kell a kongresszus helyszínét és az előadások során szükséges eszközöket, kávé szüneteket … A legnehezebb feladat a kulturális esemény összeállítása, megszervezése. Ez függ mindig az anyagi kerettől. A legegyszerűbb programtól a magas szintű kulturális eseményig sok fajta program lehetséges. A mi kongresszusainkon Rúzsa Magditól kezdve Szentpéteri Csillán át a Szegedi Kortárs Balettig sok féle programot szerveztünk már. Ezekkel a művészekkel sem egyszerű felvenni a kapcsolatot, megegyezni az árról és programról. A mostani kongresszuson dunai zenés sétahajózás volt. A múlt héten szervezett kongresszusnak Szentpéteri Csilla volt a művészvendége.

Olyan szempontból nehezebb egy kongresszus lebonyolítása, mert itt mindenkit külön-külön kell kezelni. Nem lehet egységesíteni. Más időpontban érkeznek, máshol szállnak meg, egyik kér ebédet a másik nem, egyik részt vesz a kulturális eseményen a másik nem és még nem is beszéltem arról, hogy más regisztrációs díja van egy rezidensnek, mint egy végzett orvosnak. További nehézség, hogy szinte az utolsó pillanatig változik a létszám (ebből következően az étkezések, szállások száma) és a program. Folyamatos egyeztetés szükséges mindig a megrendelővel és a szolgáltatókkal. Amikor úgy tűnik minden összeállt, akkor kiadjuk a 2. programfüzetet, ebben leírjuk a pontos időrendet, előadók neveit és az előadás címét, továbbá a kulturális program(ok) típusát, helyét, idejét. Ezt általában a kongresszus kezdetén történő regisztrációkor kapja meg a résztvevő egy kongresszusi (ajándék) táskában.

Nekünk egy kongresszusszervező cégekkel szemben az az előnyünk, hogy mi nem ebből élünk. Ez csak kiegészítő jellegű tevékenység. Így kisebb árréssel dolgozunk és inkább a jó image, reklám kialakítása miatt szervezzük ezeket a rendezvényeket. Ellentétben azokkal, akik csak ebből élnek és ebből kell fenntartani a stábját. 

Mindig komoly feladat a kongresszus költségeinek biztosítása. Ez egyrészt a regisztrációs díjakból,másrészt a szponzori illetve kiállítói díjakból jön össze. Egy kongresszuson sokszor megjelennek cégek, kiállítanak, hogy a részvevőknek bemutassák cégük legújabb termékeit. Ez nekik azért előnyös, mert egy helyen van a téma „krémje” és nem kell mindegyikhez külön-külön elutazni, hanem egy helyszínen tudnak velük tárgyalni.

Nem akarom hosszan nyújtani a téma kifejtését. Annyit mondok még összegzésként, hogy ez nagyon fontos a résztvevőknek szakmailag, jó bevétel a szolgáltatóknak, és ha jól kalkulálnak, akkor tisztességes hasznot generál a szervezőknek is. Nehéz, összetett de érdekes feladat a kongresszusszervezés.

Adria ékkövei - Beszámoló

Adria ékkövei 2011. szeptember 29 – október 3.

Csütörtökön terv szerint indultunk el Horvátország felé csoportunkkal. Már ahogy közeledtünk a határhoz érezhető volt, igen szép idő fog várni minket a városnézések során és a tengerparton is.
Kora délutáni órákban érkeztünk meg a fővárosba Zágrábba, ahol egy városnéző séta során ismertük meg a történelmi várost. Gyönyörű napsütés és 26 fokos melegben élvezhettük mindezt.

Este érkeztünk Pulába, a tengerparthoz kb. 50 méterre található szállásunkra. Ott már finom fánkkal és welcome drinkkel vártak minket. A tartalmas napot egy bőséges vacsorával fejeztük be.

Pénteken engedélyezett volt egy kicsit a henyélés, így csak 9 órakor indultunk el, hogy felfedezzük Porec, Rovinj és Pula ékköveit.
Mind három városnézés kellemes és tartalmas volt látnivalókban. Sokszor úgy érezhettük, hogy nem is Horvátországban, hanem Olaszországban vagyunk. Természetesen ez a korábbi történelemből eredő olasz fennhatóság alatt kialakult és az építészetet meghatározó sajátosságoknak volt köszönhető. 

Az apró kis macskaköves utcák, a régi épületek és az itt-ott beszűrődő napfény adta meg a varázsát a pénteki napunknak. Kora este érkeztünk vissza szállásunkra, ahol néhányan még a kellemes időt kihasználva megmártóztak a habokban.

Szombaton, reggeli után 8 órakor indultunk. Zadar felé vettük utunkat, egyre beljebb Dalmácia csodálatos világába. Az úton végig csodálatos tájakon mentünk keresztül, sokszor nem tudtuk, hogy a buszból melyik oldalról is fényképezzünk. A látvány lenyűgöző volt. Kora délután értünk Zadarba, ahol 28 fokos napsütés fogadott minket. Kellemes séta keretén belül megtekintettük a történelmi és a jelenlegi város központot is, majd végig sétáltunk a tengerparton, a kikötőben. Természetesen, mint minden városnézés során, most is volt némi szabadidőnk, melyet egy kellemes teraszon egy kávé és egy finom sütemény társaságában töltöttünk el.

Később tovább indultunk szállásunkra, mely Sibeniknél volt található egy hatalmas 5 hotelből álló tengerparti komplexumban. Zadari városnézésünk után gyorsan a hotelünkhöz értünk, ahol már a recepcióról láttuk, hogy milyen szép tengerpart vár ránk. A szoba elfoglalását követően, mindenki birtokba vette a partot, és egy kellemes fürdőzés vette kezdetét. Majd egy vacsorával és egy hangulatos tengerparti sétával fejeztük be a napot.

Vasárnap következett a sokak által várva várt fakultatív kirándulás a Krka vízeséshez, Trogirba és Splitbe. Aki ezt választotta, az elé csodálatos természeti és ember által alkotta látvány tárult a nap folyamán. A Plitvicei-tavak kis testvéreként emlegetett Krka vízesés mindenki számára feledhetetlen volt. 

Az ezt követő, csak „kis Velenceként” emlegetett Trogir városnézés középkori hangulata mindenkit magával ragadott. Szerencsére a jó idő folyamatosan a csoporttal volt. Az ókori hangulat és a mediterrán életérzés a Splitben tartott városnézés során is végig velünk volt, így egy igen tartalmas nap után kora esti órákban ért vissza a csoport a szállodába, ahol a közel 30 foknak köszönhetően, sokan „elfoglalták” a napozóágyakat és birtokba vették a tengerpartot.
Természetesen akik nem vettek részt a fakultatív programon, azok egész nap ezt a csodálatos tengerparti környezetet élvezhették.

Hétfőn reggelit követően indultunk Sibenikbe, ahol egy tartalmas városnézésen vett részt a csoport.A városnézést követően, fájó szívvel, de búcsút vettünk a horvát tengertől, és hazafelé vettük az irányt. Este 8 órakor érkeztünk Budapestre.

Az élmények, melyek az 5 nap alatt meghatározták életünket, biztosan sokáig bennünk fognak még élni, és a sok elkészített fényképen keresztül, talán örökre megőrizhetjük magunknak.

Őszintén tudom mindenkinek ajánlani ezt az utunkat!

Túri Krisztián

Storyk

Ennek a blognak a feladata egyrészt, hogy egy utazási iroda belső életéből is kapjanak egy kis betekintést, magyarul, hogy látja a dolgokat a másik oldal, az utazást szervező cég.

Feladatom továbbá, hogy meséljek arról, milyen hirtelen jött problémákkal kell megküzdenünk. Ezekből gyűjtöttem össze egy csokorral. A történetek mind 1 hónapon belüli esetek:

Az „Óceán mentén” csoportunkkal történt meg, hogy Franciaországban röviddel buszunk elött a sztrádán halálos kamionos baleset következett be. Olyan peches volt a dolog, hogy annyira közel volt a baleset helyszíne, hogy már nem tudtak lekanyarodni a sztrádáról és mögöttük feltorlódtak a kamionok is és ezért nem tudták a rendőrök a későbbiekben visszafordítani buszunkat. Egy szó mint száz, 7 azaz hét órát vártak a sztrádán, az út szélén. A rendőrök osztottak vizet (nagyon meleg volt), de ez azért nem enyhítette a problémát. Dél körül álltak meg és 19 órára szabadult fel a sztráda. A rosszban a jó, hogy ez hazafelé úton – amikor már nem volt program -, történt. A gond az is volt, hogy még kb. 550 km volt a szállásig, ahol vacsorával várták volna a csoportot. Beindult a szervezési gépezet. További probléma volt az is, hogy eleinte nem tudtuk mikor fognak elindulni, és így kezdtünk szervezkedni. A következő probléma az volt, hogy a gk vezetőknek max 15 óra munkaidő után 9 óra pihenőt ki kell venni (vezetési törvény). Először azt akartam, hogy itthonról, a közép-olaszországi szállásra a busz tulajdonos küldjön ki 2 új gk-t személyautóval (álltam volna a költségét), de nem volt szabad sofőr. Szóval ezt elvetettük. Amikor végre jelezték a kb. 19 órát indulási időpontnak akkor a következőt találtam ki. A szállodába kb. hajnal fél 4-re fognak érkezni. (kb. 3-ra értek oda), akkor mindenki feküdjön le, ne csináljanak hideg vacsorát (addig az volt az elképzelés). A szálloda engedje, hogy ne 10-kor, hanem 11-kor hagyják el a szobákat. Mindenki tud egy kicsit aludni és tusolni. Fél 12-re csináljanak egy ebédet, mely kb. 1 órát tart és addigra letelik a kötelező pihenő a gk-knak és indulhatnak haza. A reggelit pedig adják oda az útra hidegcsomagnak. Így is történt. A csoport éjfél után egy kicsivel ért Pestre. Gratulálok az utasoknak. Mindenki nagyon megértő és lojális volt.

A másik story is Mikivel történt, a múlt héten. Jött haza a csoport a „Nagy spanyol körútról” Austrian Airlines-szal repülővel. Bécsben átszálláskor közölték velük, hogy elromlott a gépük és így busszal mennek haza Budapestre vagy várnak 7 órát a következő gépre, amelyre nem biztos, hogy felférnek. Természetesen jegyzőkönyv, amit nem akart az AUA képviselő aláírni, majd a kevésbé rossza választva busszal jött haza a csoport. Itt még lesz egy kis birkózás az AUA-val az elmarad szolgáltatás miatt. Amit visszakapunk természetesen 100%-ban átadjuk az utasoknak. Mikor és mennyi lesz? Azt nem tudom.

A lengyelországi csoportunknál pedig egy hölgy leesett a vizes lépcsőn. Korház, fej összevarrás stb. Árpi volt az idegenvezető. Úgy lezongorázta a problémát, hogy a hölgy is maximálisan el lett látva és a csoport programja sem csorbult. (Annyit elárulok, hogy a helyi partner segített az intézésben).

Ez csak egy kis ízelítő az elmúlt hetek terméséből.

A mi szakmánk olyan, mint a hoki kapus tevékenysége. Az embernek mindig ébernek kell lennie, mert soha nem tudja mikor és honnan kap egy váratlan támadást. Azért ez a szépség is benne. Csak már várom, hogy álmomban ne csoportokat indítsak, vagy ne problémákon gondolkodjak, hanem szép lányokról vagy homokos tengerparti napozásról álmodjak.

A jövő héten, kongresszus szervezésről fogok mesélni Önöknek.