Nyugat - Madeira

A mai napon Nyugat- Madeirát fedeztük fel. Annyit tudni kell a szigetről, hogy kb. 55 km hosszú és 22 km széles. Miért érdekes ez? Azért mert a mai programunk legtávolabbi pontja, a légvonalban kb. 30 km-re lévő Porto Muniz volt. A távolság nem volt túl nagy, de ha hozzáteszem, hogy közben 1700 m magasra is fel kellett mennie buszunknak, akkor gondolhatják, hogy a kirándulás kitöltötte a napunkat.

Először a tengerpart mentén haladva érintettünk két kisvárost: Camera de Lobost és azt követően Ribera Bravat. Mindkét helyen megálltunk kisebb sétára, nézelődésre. Érdekes volt a városi parkokban látható virágok csodás szín kavalkádja.

Egy park Camera Lobosban virágokkal 

Az országút mellett szinte végig vagy banán-, vagy szőlőültetvények sora volt látható. A sziget fő kiviteli terméke a mai napig is a banán és a bor. Régebben a cukornád is fontos szerepet játszott a sziget gazdasági életébe, de ez az utóbbi évszázadokban teljesen visszaszorult.

Sajnos nagyon változó volt a mai időjárásunk. Reggel közepesen felhősen indult. Amikor átkeltünk a hegyeken, akkor olyan mértékű felhőben voltunk, hogy kb. 10 m volt a látótávolság. A nyugati partra átérve verőfényes napsütés fogadott bennünket.

Porto Moniz látkép

Porto Muniz a sziget É-Ny-i sarkán található. Már ahogy a hegyről kanyarogtunk lefelé láttuk a vulkáni lávamaradványok közé épült városkát. A település különlegessége, hogy vannak kisebb öblök, melyek a láva maradványok között alakultak ki, és ezt dagálykor és nagyobb hullámzáskor elönti a tenger. Ezekben a medencékben melegebb a víz, és kellemesen lehet bennük úszni. Többen, köztünk én is kipróbáltam. Amikor Madeirán voltam régebben még soha nem használtam ki ezt az úszási lehetőséget. Ezért is döntöttem úgy, hogy ezt most megteszem. Nagyon kellemeset úsztam benne. Véleményem szerint kb. 22^oC volt a vízhőmérséklet.

A vulkáni természetes medencében

Ezt követte egy finom ebéd, melyhez helyi borokat is felszolgáltak.

Visszaúton, rövid szakaszon érintettük az északi partot, majd 1700 m magasra felkapaszkodva átkeltünk a sziget belső részén. Nagyon szép volt a vegetáció, de sajnos itt is a köd uralta a tájat és nem gyönyörködhettünk az egyébként mesés kilátásban. Délután 5 órára értünk vissza a szállodánkhoz, Funchalba.

Holnap Funchal városnézés, botanikus kert látogatás szerepel a programunkban. Erről is beszámolok Önöknek.

Madeira 1. - megérkezés

Kb. 10 év óta van csak közvetlen csatlakozás Budapest és Lisszabon között. (Előtte csak átszállásos utazás volt.)  A portugál légitársaság üzemelteti a járatokat (TAP) néven. Sajnos annyi probléma van vele, hogy este 19:30 –kor indul a járat és 10 óra után érkezik Lisszabonba. Ha indul… Ugyanis, velünk az történt, hogy a hosszú ellenőrzési sorban állás (több mint háromnegyed óra volt) után mikor végre bejutottunk, akkor szembesültünk a ténnyel, hogy a gépünk 19:30 helyett 20:45-kor indult. Nem volt túl happy a csoport és természetesen én sem. Különösen úgy, hogy 55 percünk lett volna az átszállásra. Akárhogy is számoljuk az 1 óra 15 perces késéssel induló gépünk elég bajosan éri el a 23:05-ös madeirai járatot. Ahogy ilyenkor szokott lenni a pultnál senki semmit nem tud, csak azt, hogy majd Lisszabonban eldöntik mi lesz a sorsunk. Annyit sikerült megtudnom, hogy a mi 38 főnkön kívül 20 egyéb utas is van, akik csatlakozással Madeirára mennének.

Mivel rajtam volt az idegenvezetői igazolvány természetesen ők is engem környékeztek meg, hogy most mi lesz velük. Ugyanazt tudtam mondani, mint az enyémeimnek. „Szerintem nem indítják el a madeirai gépet nélkülünk.” Igazából nem is izgultam. Szinte tutira vettem, hogy megvár a gép bennünket. Miért? Mert TAP volt a másik gépgazda is. Mivel a TAP hibájából nem érnénk el a csatlakozást, így nekik az 58 főt Lisszabonban altatni kell(ene). Ez sokkal drágább, mint 1 órát késleltetve indítani a járatot. A pihenési időszakra vettem egy-egy üveg whisky-t és Baileys-t a csoportnak és már egyből kellemesebben telt a várakozás. Aranyos story volt, hogy odajött 2 utas; hogy a várakozás idejére whiskyt osztanak. Mondom igen, ha velünk utaznak. Önök kivel utaznak? – kérdezem. Neckermann a válasz. Sajnos akkor nem jó céget választottak, mert csak a proko-s utasoknak jár ital. (zárójelesen megjegyzem, hogy mivel nem mindenki kért, maradt az italokból és megkínáltam őket is, igaz – nem bírtam ki – hozzátettem, „csak azért, hogy tudják kit kell legközelebb választaniuk”.

Nos nem tévedtem. Megvárt bennünket a gép. Hozzá kell tenni, hogy a mi 58 főnk adta a gép utasainak kb. 60 %-át.

Megérkezés, transzfer, (szobaosztás na ez is érdekes volt) és már magyar idő szerint már 03:30-kor a szobában is voltunk „frissen, üdén”.

Na a szobaelosztásról még pár gondolatot. Megérkezünk, jön a kis csávó, hogy mindenkinek kéri az útlevelét és jöjjön mindenki a pulthoz és majd ő adja az előre kiosztott szobákat. No-no – mondom én – ne oly hevesen. A csoport 50 %-a baráti családokból tevődik össze, akik –evidens – hogy szeretnek egymáshoz közel kerülni. Vagy nem értette, vagy nem akarta érteni a dolgot a recepciós. Erre mondtam neki: add ide a listát és a kulcsokat. Én szétosztom és utána kapsz egy listát arról, hogy ki melyik szobában alszik. Így 5 perc múlva már mindenki indult a lifthez, egyébként lehet, hogy onnan indultunk volna a reggelihez. Nem mondom, hogy a recepciós nagyon örült ennek a módosításnak, de engem a csoport jobban érdekel, mint, az, hogy neki újból be kell vinnie a gépbe a módosított szobaelosztást.

szemerkélő esőben az Atlanti-óceán 

Ma pihenés, feltöltődés volt. Délelőtt nagyon szépen sütött a nap. Most 4 óra körül elkezdett szemerkélni az eső. A szállodánk minden szobájából látható az óceán. A szállodának van 3 medencéje (1 fedett), teniszpályája, konditerme, szaunája. Kategóriáját tekintve ­­***-os. Annyit is tud. Nem jobb, nem rosszabb.

kilátás a szobaablakból

Holnap egésznapos ny-madeirai túra szerepel a programunkban. Bízom benne, hogy a délelőtti szép idő fog kísérni bennünket a kirándulás során. Vagy holnap, vagy holnapután erről is beszámolok.

Büszkeség

Lehet, hogy dicsekvésnek tűnik, de akkor is megosztom Önökkel a hírt.
Irodánk az országban egyetlen utazási irodaként a múlt héten Budapesten átvette a Fogyasztóvédelmi Hatóságtól a "Fogyasztóbarát vállalkozás" kitüntető címet.

A kitüntetés átvétele a Főigazgatótól

Ez nemcsak azért dicsőség számunkra, mert nincs több utazási iroda, aki ebben a kitüntetésben részesült, hanem azért is mert - tudomásom szerint - mindössze 12 cég van aki ilyen kitüntetésben részesült eddig az egész országban.
Minden kitüntetésnél szokták mondani, hogy köszönöm a családomnak, munkatársaimnak ... Sokszor ez csak frázis. Itt azonban arról van szó, hogy én minimálisan tudom befolyásolni, hogy ilyen vélemény alakuljon ki cégünkről. Ezt valóban csupán csapatmunka során lehet elérni. Nekem ebben az a szerepem, hogy ha vita van a cégem és utas közt, akkor megpróbálok reális lenni és ha az utasnak a panasza, véleménye jogos, akkor azt reálisan bírálom el. Szerencsére nagyon ritkán kell utaspanasszal foglalkoznom. Sok cégnél erre külön ügyvédet foglalkoztatnak. Nekem a nem kevés munkám mellé bőven belefér az évi pár panasz elbírálása.
Ennyit a dicsekvésből. Most térjünk vissza a dolgos hétköznapokra.

Már 90 %-ban kész a tél-tavasz katalógus, mely 36 oldalas lesz. Lesznek benne európai és egzotikus ajánlatok is és az új ajánlat a FIT. Melyet magyarul a "Szervezet egyéni körutazás" címmel fordítottam le. Most nem akarok ennek mikéntjéről hosszan beszélni, majd ha kijött a katalógus, akkor fogok róla írni.
Szóval október első napjaiban már nyomni fogják a téli- tavaszi katalógusunkat.
Ha valaki szeretne kapni a tél-tavasz katalógusunkból, az október 2. hetétől hozzájuthat a partner irodákban, vagy akik kérik, azoknak közvetlenül is postázunk példányt. Aki a postázást szeretné, annak nincs más dolga, mint írni egy pár soros kérést az info@prokotravel.hu e-mail címre.

Be szerettem volna ide helyezni a címlapképet, de nem sikerült. Holnap megkérem a fiukat az irodában, hogy segítsenek. Ha valakit érdekel, hogy fog kinézni az új címlap és most nem látja a képet, akkor kérem nézzen vissza az oldalra 1-2 nap múlva.
Még egy személyes dolog. Szeptember végén viszek egy csoportot Madeirára. Viszek magammal laptopot és beszámolok az útról és teszek fel egy két szép képet is erről a szigetről.Ha valakit érdekel akkor követheti beszámolómat a blogomban.

csapatépítés

A fiaim jöttek a múlt héten egy ötlettel. Pszichésen nagyon fáradt már a csapat. Kellene egy kis közös kikapcsolódás. Válaszom az volt jó az ötlet. van valami elképzelésetek? Másnapra előálltak egy tuti kis javaslattal. Szeged csatolt községe Tápé ott van egy cégnek szabadidő központja, amit kiadnak bérbe is. Ide szerveznének egy kis szabadidős programot és egy főzőiskolát. Már elsőre szimpatikus volt a dolog.

"Várjál megyek érte"

Tegnap, szombaton le is zajlott ez a csapatépítő program. Ildi kevéssé tudott részt venni benne, mert pénteken éjfélkor ért haza az egyik csoportjáról és vasárnap hajnalban indult a következőre. Csak ez a szombati napja volt Szegeden, de így is kijött pár órára. 

Az a jó, hogy míg egy-két évvel ezelőtt is nekem kellett előjönnöm ötlettel, most csak bólogattam a javaslatokra.

Mindig tudtam helyezkedni

Kint több sportpálya: tenisz, strand (homokos)röplabda, lábtenisz, kosárlabda pálya is volt. Nekem volt egy kisebb műtétem, ezért fájó szívvel, ezeket kihagytam, de élveztem, hogy a fiatalok milyen jókat játszanak.

"Figyelitek mint a lift úgy emelkedem"

Ezt követően volt egy "Ego" nevezetű társasjáték. A lényege, hogy mennyire ismerjük a kollégákat. Lényege: valaki húzott egy kérdést és arra 3 választási lehetőségből válaszolt. Ha eltaláltuk hogy mit válaszolt akkor pontot kaptunk. Mondok egy kérdést: Szeretek mások előtt szerepelni. "igen", "nem", "csak ismerősök előtt". Csak harmadik lettem, mert alig találták el a fiatalok, hogy mit válaszoltam, arra a kérdésre, hogy szerintem melyek a szebb nők a 3 közül: dél-amerikai, karibi, ázsiai. Nem árulom el melyiket válaszolta, de most már lehet, hogy mást mondanék...

"Moszt kici finom cirkét készítek el"

Ezt követte egy érdekesség. Sanyi kollégám intézett egy kínai szakácsot, aki főzőtanfolyamot tartott. Először  csak ő főzött, majd páronként mi is főztünk - általa hozott alapanyagokból - szecsuani csirkét. Én Mónival (Ő a főkönyvelőnk) voltam párban. Hagytam kibontakozni...

A lényeg, hogy mindenki jól érezte magát és jól szórakozott. Én Ildivel 22 óra körül eljöttem a fiatalok 1 - 3 óráig még játszottak, zenét hallgattak.

"Ezzel a pálcikával kéne megennem?"

Egy szó mint száz, jó ötlettel jöttek és jól megvalósították a fiatalok ezt a csapatépítő meetinget. Rá kell jönnöm, hogy egyre inkább hagyni kell őket kibontakozni. Ők egyre jobbak lesznek, nekem pedig egyre közelebb kerül a 6. x.

"Mögcsináltuk. Nem szecsuáni, de szegedi csirke lett belőle."

Teszek fel néhány képet. Sajnos telefonnal készültek, ezért nem túl élesek, de talán visszaadnak valamit az est hangulatából.