Kuba összefoglalás 2.

Kicsit kirakat az ország. Ahová a turistákat viszik, az szépen felújított. A többiről ez már nem mondható el. Itt jellemző az, ami nálunk volt a 70-es években, hogy mindenki mindent saját maga szerel, javít, átalakít, működésbe hoz. A szocializmus felé induló út utolsó omladozó bástyája, bár –szerintem -, már ők sem hiszik, hogy ezen az úton eljutnak valahova, de nem tudják, hogy merre menjenek. Hogyan tovább.

Havanna egyik szép tere

Kevés a kéregető. Időnként feltűnik egy-egy, de nem az a jellemző, hogy a külföldi leszáll a buszról, már körbeveszik kéregetők, mert bóvli ajándékot rásózó árusok, aki hosszú időn keresztül baktatnak az ember mellett és próbálják rátukmálni a terméküket nyugalomra vágyó külföldire. Atrocitást, lopást sehol nem tapasztaltam és veszély érzete sem volt senkinek az út során.

Hangulatos kép az ország É-K természetvédelmi vidékén

Javaslom-e az országot megtekintésre és kinek? Én addig akartam megtekinteni ezt az országot, amíg a Castro éra van. Fidelről már szinte senki nem beszél. Állítólag gyomorrákkal küszködik. Sok orvosi csodát véghez vittek már nála, hogy életben tartsák. Lesz-e változás és milyen? Nem tudom, de úgy vélem, hogy forradalmi nagy átalakulás nem várható. Szerintem Vietnámhoz hasonló kapitalizálódó szocializmus lesz itt is lassacskán. A tengerpartja nagyon kellemes. Ha valaki nyaralni akar akkor jó választás. Ha valaki az ország megtekintését tűzi ki célul, annak Havannára 2 nap. É-Ny –i terület 1 nap. Cienfuegos, Trinidad, Santa Clara 2-3 nap elegendő.

Utcarészlet Trinidadban

Ettől délebbre a helyiek szerint sem érdemes elmenni, mert nincs újdonság és nagyon szegény a terület. Ami esetleg több embert érdekelne Guantanamo az ország D-K-i csücskében, elméletileg látogatható lenne, gyakorlatilag olyan adminisztratív akadályokat állítanak fel, hogy mégse lehessen senkinek bejutni. (Helyszínen kell bejelentkezni, hogy a hatóság eldöntse, hogy 3-4 nap múlva bemehet-e az illető egy dombra ahonnan szinte semmit sem lát…).

Tipikus kubai kisvárosi utcarészlet

Vásárolni a rumon és a szivaron kívül semmit nem érdemes. Én nem dohányzom, és nem szeretem a rumot, így gondolhatják mily sokat költöttem. Természetesen lehet venni olyan emléktárgyakat amit feltesz az ember a polcra a több 52 mellé, hogy na itt is voltam, de szinte soha nem nézzük meg.

tájkép, távolban a tenger

Egy mondattal összefoglalva. Láttam szebb és érdekesebb országot már, de aki már sok felé járt, és itt még nem volt, egy nyaralással összekötött országjárást (kb. 10 naposat) kellemesen el lehet tölteni ezen a szigeten.

Varadero tengerparti részlet

Kuba összefoglaló 1.

Befejezésül két bejegyzésben összefoglalnám a Kubában tapasztaltakat.

Nagyon szegény az ország. Kb. havi 15 USD a dolgozói átlagkereset (!!). Minden lényeges termék jegyre kapható. Ami pedig nem olyan fontos az sehogy sem. Mondok egy példát. Az egyik áruházban hosszú sor kígyózott. Előrementem megnézni mi az a csoda, amit árulnak. Nos, partviskefe volt a csodatermék. Gondolom senki nem úgy indult reggel, hogy na ma elérkezett a nagy nap. Hozzák a partvist az áruházba, hanem arra jártak, no mit árulnak ma, ja partvist, akkor vegyünk mert talán idén máskor már nem lesz, és jó ha van.

Végre megjött a várva-várt partvis

A helyiek számára a havi húsadag kb. 30 dkg. Ez is főleg szárnyasból tevődik ki. Marhahús nem kapható. Mindezektől függetlenül nem egy letargikus országot kell elképzelni. Vidámak, szól a zene mindenhol. Táncolnak, énekelnek, elfogadják, hogy ilyen az életük. Szegények, de nem koszosak. Lógnak a száradni való ruhák bármerre járunk is. A gyerekek egyenruhában járnak iskolába, és mindegyik tiszta is.

Egy utcai zenész

Aki teheti, a turizmus közelébe igyekszik, mert ott várható borravaló. Ennek összege egy alkalommal is több napi normál munkás keresetének felel meg. Spanyol a hivatalos nyelv. Aki a turisták közelében dolgozik, az esetleg angolul beszél még. Más nyelv ritkaság számba megy.Vadon élő állatokat nem is láttunk. Állítólag őz, nyúl és hasonló nálunk is ismert állat elvétve van, de ragadózó állat (kivéve a krokodilt) nem található a szigeten. Madárvilága változatosabb mint idehaza, de ott is kevés az érdekes különleges madár. Közép és Dél-Amerika ebben is sokkal gazdagabb.

Egy különlegesség: pelikán a fa tetején

Nagyon szép zöld a növényzet, de picit egyhangú, a királypálma a leggyakoribb és a legszebb. Costa Rica sokkal változatosabb növényzettel rendelkezik.

Egy szép orchidea az Orchidea parból

A lakosság kb. 50 % vagy néger, vagy a felmenőiben volt afroamerikai. Indián vagy mesztic szinte egyáltalán nincs. A faluhelyek utcái, házai nagyon szegényesek. A csúcs a hintaszék. Aki ad magára annak van hintaszéke. Lehet, hogy fémből és rozsdás, ütött-kopott, de van.

Vidám gyerekek a csoport tagjaitól kapott cukorral

Havannában a régi amerikai autók a luxus termékek. Akinek van, az biztos, hogy a turizmusban akarja azt kamatoztatni, ha sikerül jó állapotba hozni a gépet. Van normál használatban is ilyen autó, de annál az a csoda, hogy még működik és gurul.

Városnézésre indul egy csoport régi autókkal

 Távolsági közlekedésben a teherautókból átalakított szállítójárművek (busznak még véletlenül sem nevezhető) a jellemzőek. Turizmusban kínai, de kifejezetten jó minőségű buszok vannak. Az éttermi és szállodai ellátások a turisták számára megfelelő. Nem mondom azt, hogy fantasztikus (bár a helyiekhez képest nagyon is az), de jó. Változatosság és mennyiség tekintetében is. Ez vonatkozik a koktélokra (ami itt a legjellemzőbb) is.

A személyszállító teherautó (képre kattintva nagyítható)

Santa Clara és Varadero

Elhagytuk Trinidadot az ország D-i részét a Karib-tengerrel, és Közép – Kuba felé vettük az irányt.  Santa Clara volt az uticél. Maga a város nem egy nagy élmény, de egy személy ismerté tette. Ez a személy Che Guevara. Itt van eltemetve Che és egy hatalmas emlékmű található a városban mely rá emlékezik.

Háttérben Che Guevara emlékműve - elől a nagy barát

Szintén rá azaz inkább egy cselekedetére emlékezik egy emlékpark. Che néhány harcostársával felszedte a síneket és ezzel a Batista utánpótlására küldött vonatnyi csapatot  és fegyvereket felszámolt és tönkretett. No ez is emlékhely manapság. 

A vonat +múzeum"

Az estét Santa Claraban töltöttük. Másnap reggel mentünk tovább Varaderoba. Itt egy ­**** all inclusive szállodában töltöttünk 4 napot, közvetlenül a tengerpartnál.

A szálloda medence környéki része

Ez már az Atlanti-óceán. Lassan mélyülő homokos tengerpart található itt Varaderonál, mely Kuba legkedveltebb üdülőterülete. A tenger maga nagyon szép, de min. 1^o C-kal hidegebb, mint a Karib-tenger. No azért nem kell sajnálni bennünket, mert így is kb. 25 -26^o C volt a hőmérséklete a víznek. A levegő kb. 32 -34^o C volt.

A tengerpart

A szálloda a maga nemében egy átlagot nyújtott, de az étterem a tipikus turista gyár. Mindenki 2-3 púpozott tányérral rohangált, lökdösték egymást, dulakodtak. Főként kanadaiakból, oroszokból és franciákból állt a vendégsereg. Szerencsére be lehetett nevezni (korlátozott létszámmal) egy felszolgálásos étterembe vacsorára. Két este ki is használtuk. Nem bántuk meg. Kulturált és kellemes volt.Szerveztek fakultatív programokat is Varaderoból. Csoportunkból néhányan elmentek egy katamarános hajókirándulásra, mely fürdéssel, delfinekkel történő barátkozással és ebéddel (italokkal) volt kombinálva. Én kihagytam. Engem egy tengeri horgászat jobban vonzott volna, de nem volt elég jelentkező rá, úgyhogy ez is kimaradt.

Nem akartam belefulladni :), nem azért tettem fel a kezem

A szálloda kertje látványos volt, de ezen a vidéken nem nehéz ilyen környezetet összehozni. Az all inclusive hoz tartozó ital tekintetében a rum volt az alap. Minden koktél rum alapú volt. Érdekesség hogy egyszer pár óráig azért nem volt a medencénél ital, mert nem volt műanyag pohár (!?). A szállodában (kb. 20 m) a bárban volt, de nem engedélyezett az üvegpohár használata a medencénél. Szóval közölték, hogy majd lesz pohár akkor lesz kiszolgálás, vagy adjuk azt a hőtárolós poharat, mellyel minden kanadai rohangált.

 A szálloda kijárata a tengerhez

3 nap után transzfer a reptérre és kb. 12 órás repülőúttal hazautaztunk Budapestre. Következő bejegyzésemmel összegzem majd a Kubában tapasztaltakat.

Cienfuegos, Trinidad

A 4. nap reggelén elhagytuk Havannát, a fővárost, és D-K felé indultunk. Először egy volt indiánfalut kerestünk fel. Olyan szempontból különösen érdekes volt, hogy motorcsónakkal mentünk be a szigetre. Mivel szinte egyáltalán nincsenek indiánok Kubában ez egy múzeum jellegű, bemutató sziget. Felállítottak a régi időkhöz hasonlító kunyhókat, egy szobrász készített indiánokat ábrázoló szobrokat, amint valamilyen ősi tevékenységet végeznek (pl. halásznak, ültetnek…). Ezzel díszítették a szigetet.

az indián sziget

A sziget közelében volt egy nagy krokodil farm is. Kb. 100 krokodil van egy viszonylag nagy elkerített területen. Érdekes volt ennyi krokit együtt látni, de nem mondom azt, hogy ettől kezdve a kedvenc állataim lettek. Számomra továbbra is alamuszi ronda állat.

Krokodilfarm

Egy szempontból azért dicsekedhetek, elmondhatom, hogy krokodilok – Prónay 0:1. Ugyanis a szigeten meg lehetett kóstolni a krokodilhúst. Tudják egyszer élünk… Én megkóstoltam. Olyan mint egy rágósabb disznóhús. (Remélem nem kutyahúst adtak nekem krokodilnak becézve J  – tudomásom szerint -, még kutyahúst sem ettem, ezért nehéz eldöntenem.) Szóval idegenben is győztem a krokodilok felett. (Szerencsére nem nekem kellett megküzdenem a győzelemért.)

 

Cienfuegos színház  

Ezt követően Cienfuegos városát kerestük fel. A város szerepel az UNESCO világörökség listáján. A főtere szépen felújított. Van egy múlt század elején épült színház, jó állapotban van a városháza is. A főutcája hangulatos. A boltok egyhangúak  - kevés áru van benne – és szegényesek, de erről majd később írok.

Cienfuegos főutcája

A száz tűz (Cienfuegos / neve lefordítva) városa után – ahol egy éjszakát is töltöttünk – továbbhaladtunk a Karib-tenger mentén Trinidadba. Ez a város is világörökség. Útközben érdekes dolgot láttunk. Mivel az utunk közvetlenül a tenger mellett haladt és az úton százával vonultak át a tarisznyarákok, a kis öngyilkosok. Igaz nem volt nagy forgalom, de tucatjával ütötték el a kis rákokat az autók. A rákok a tengerből kijönnek, és a homokba rakják le a petéket, erre az út túloldalát látják a legalkalmasabbnak. Nem biztos, hogy jó ötlet, de ilyen az ösztönük.

tarisznyarákok az út mellett 

Trinidad főtere és környéke nagyon szép, de ha arrébb megyünk 3 utcával ott már nagyon szegényes körülményeket és házakat láthatunk. Szóval, ha valaki lát 2-3 képet Trinidadról, azt mondja; jaj de szép város. Nos, ez azért így nem teljesen igaz. Megtekintettünk egy érdekes múzeumot, ahol sok francia és német porcelánok és bútorok voltak kiállítva. Egy gazdag cukornád kereskedő háza volt eredetileg, ezt alakították át múzeummá.

Trinidad belvárosa

Délután elfoglaltuk a szállodánkat Trinidadnál, és aki akart fürődhetett is a csodaszép Karib-tengerben. Természetesen senki nem hagyta ki a lehetőséget, mindenki napozott és fürdött. A levegő 30^o C fölött volt, a víz kb. 28^o C körül volt. Szóval fantasztikus. Itt is egy éjszakát töltöttünk. Továbbiakról majd legközelebbi blogomban írok.

Trinidad főtere

Ha a képre kattintanak, akkor ki tudják nagyítani és jobban látható.

Havanna érdekességei és az É-Ny-i kirándulás

Két érdekességről szeretnék beszámolni még Havannából. Az egyik a szivargyár a másik a Rum Múzeum. Sajnos a szivargyárban tilos volt fényképezni, ezért erről nem tudok saját képet mellékelni. Hosszú asztaloknál kb. méterenként ülnek a munkások és sodorják a szivarokat. 

Kilátás a szállodai szobából Havannában 

Különböző levelek kerülnek a szivarok belsejébe ill. a fedőlevélre. A legkülső, szinte vékony bőr minőségű dohánylevél. A gyárban közben vagy zene megy, vagy valami irodalmi műből olvasnak fel és ezek hallhatóak a hangszórókban egész nap. Egy szivar összesodrása kb. 5 perc. Életemben nem dohányoztam, de azért a baráti társaságnak vettem egy pár szivart. Nem tudok viszonyítani, de állítólag még a hivatalos boltokban is olcsók az itteni szivarok. Utcákon sokszor szólítottak le, de mivel nem érdekel a szivar, nem tudom a hivatalos és a fekete piaci árakat ill. minőséget összehasonlítani. 

Szivargyár (internetes kép)

A rum múzeum nem volt egy nagy kaland. Mutattak néhány hordót, képeket a gyarmati időkből, a rabszolgatartásról és mint ilyeneknél lenni szokott a végén lehetett vásárolni. Korától függően (5 évtől ...) 1200 Ft-tól voltak az üveges rumok árai. Érdekes, hogy országosan behatárolt, államilag előírtan fix a rum ára. Minden üzlet azonos áron árulhatja a helyiek kedvenc (tulajdonképen az egyetlen) röviditalát. 

Rum múzeum

É-Ny-i kirándulásunk során először egy orchidea parkot kerestünk fel. Az orchideákon kívül érdekes fafajták is voltak a parkban. Legkülönlegesebb a számomra az volt, ahogy pl. a filodendronok felkúsztak a fákra (lásd fotó). 

Filodendronnal "borított" fa

Ezt követően egy nemzeti parkot kerestünk fel, ebben egy szép tavat is láttunk. A végén egy kicsit "kirakat" falut is felkerestünk. 

a nemzeti parkban

A házak és környéke nagyon szépen karban volt tartva. Amit ellenben nem lehet befolyásolni az a helyi bolt. Na, az megért egy fotót. Felhozatal: tojás, rizs, bab, tej és némi konzerv. A kép magáért beszél...

helyiek egyetlen boltja

Este elmentünk egy karibi showra. Ügyesen elvittem magammal a lemerült fényképezőgépemet, szóval internetes képet mellékelek a show-ról. Összességében elmondható, hogy - bár nem volt olcsó (kb. 20.000 Ft volt a műsor itallal + a szállítás oda-vissza)-, de megérte. 

Tropicana show (internet kép)

Szállításra a csoport tagjaival egyeztetve régi nyitott tetejű cabrióval mentünk. Nagy élmény volt. Másnap elhagytuk Havannát és D-K felé indultunk. Erről azonban majd a következő blogomban fogok beszámolni.

Kuba 1 - Havanna

A végén kezdem. Szerencsésen hazaérkeztünk Kubából, sok szép élménnyel gazdagodva. Mától kezdve több bejegyzésben írok az útról. Terveim szerint kb. 4 - 5 bejegyzés lesz kb. két naponta, de megpróbálok minél előbb beszámolni az útról.

Capitólium jelenleg felújítás alatt lévő épülete

Kezdem az elején; párizsi átszállással kb. 13 órás utazás után érkeztünk Havannába. Az Air France ellátásától nem voltam elragadtatva. A hosszú szakaszon, a több mint 10 óra alatt volt egyszer meleg étel felszolgálás és leszállás előtt egy szendvics. Ha menet közben inni szerettél volna pl. egy pohár vizet, akkor menj a repülő hátuljába, és az ott lévő üvegekből szolgáld ki magad. NO comment…

Egyik szép tér (Öreg tér) a fővárosban

A reptéren már várt bennünket a helyi, magyarul beszélő idegenvezető, Heidi. Szülei Magyarországon dolgoztak és gyerek korában tanult meg magyarul. Választékosan és kiválóan beszélte nyelvünket. Természetesen érződött az akcentus, de az építészeti stílusoktól kezdve a növény ritkaságok nevéig mindent érthetően mondott ki. 

Forradalom tere

Anikó itthonról jött a csoporttal, mint idegenvezető. Ő családi kapcsolatai miatt is jól ismeri Kubát. Szóval két idegenvezető is dolgozott azon, hogy minél több információt kapjon a csoport. Így én az egész út során egyszer (hazafelé a reptérre vezető úton) kértem el pár percre a mikrofont.

Egy 1930-ból való autóban (igaz csak a fotó kedvéért)

Este érkeztünk Havannába. Szállásfoglalás és másnap tekintettük meg a fővárost. Az itt mellékelt képek mindegyike a fővárosban készült. Nagy különbség van a belváros és a város külső részein található épületek, lakóházak között. A belvárosban több, szépen felújított tér található. 

Egy park a város diplomata negyedében

Buszos és gyalogos séta keretében néztük meg a fő látványosságokat. Ennek a blogírásnak nem az a feladata (és a célja sem), hogy városismertetést tartsak, hanem hangulatképet adjon az országról, az emberekről, és érdekességekről számoljak be.

Ebben a templomban volt Kolumbusz sírhelye

Pl. A sorbaállás. Mindig mindenhol sorba állnak, de úgy, hogy ha valaki odaér a sorba ,mindig megkérdezi, ki az utolsó. Utána lehet, hogy arrébb (pl. az árnyékba) áll, de mindenki figyelembe veszi az érkezési sorrendet.  

Hemingway-vel a bárjában (Háttérben Castro az íróval)

Elmentünk Hemingway kedvenc bárjába is, ahol egy szobor keretében még ma is a nagy író itt vendégeskedik. Megkóstoltuk a kedvenc koktélját, a daikirit.