Kolumbia 3. Cartagena

Bogotai átszállással repültünk Kolumbia északi részére, Cartagenába.

Kolumbia térképe

Ez a város annak köszönheti fejlődését, hogy a spanyolok minden rabolt kincset Peruból és Kolumbiából ezen a városon keresztül szállítottak Spanyolországba. Inkább dzsungeleken kocsikkal, illetve a folyókon csónakokkal keresztülvitték a kincseket a szárazföldön, ahelyett, hogy hajóval megkerüljék délről a Magellán-szoroson keresztül Dél-Amerikát.

Caratgena modern része

Cartagena kikötője ezért kedvelt célpontja volt a kalózoknak és minden ország tengerészhajóinak egyaránt. A spanyol mellett angol és francia tulajdonban is volt e terület, nem is beszélve a többszöri sikeres kalóztámadásról. A rettegett Drake kapitánynak a házát mai napig megtekinthetjük. A város felépítését tekintve nagyon érdekes, mert a tengerparton kívül van egy - a tengerrel párhuzamosan - futó lagúna rész is. Ez a hajózás szempontjából különösen kedvező és biztonságos. A várost egy vár védte, mely a lagúna partján helyezkedik el. 

A cartagénai vár

A város az UNESCO Világörökségek listáján is szerepel - nem érdemtelenül. Érdekes a modern nagyváros felhőkarcolói és a régi, főként fából épült, óváros tökéletes harmóniája.

Ilyen a régi városrész egy utcája 

Számomra különleges volt a városnézőbusz kialakítása. Annak idején én is dolgoztam idegenvezetőként Szegeden a városnéző autóbuszon. No, ez az autóbusz Cartagenaban így néz ki. Háát nem tudom, hogy irigyeljem vagy sajnáljam az utasokat ...

Városnéző busz

Mi több szállodát megtekintettük és mellette természetesen a régi emlékekben is gyönyörködtünk gyalogos és lovaskocsis programunk során. A hőmérséklet nagyon kedvező. Szinte állandó – egész évben - 30 – 32^oC. A tenger kellemesen fürödhető. Annyi kis meglepetés volt számomra, hogy Karib-tenger mossa a város partjait, de mégsem olyan fehér a homok, mint pl. Cancunban (Mexikó), vagy Kubában. Itt mint a kép is mutatja a vulkáni hamu és por miatt szürke a tengerparti homok színe.

A tengerpart egy szálloda tetejéről

Elvittek bennünket hajókirándulásra, egy szigetre. Nem volt nagy a sziget, kb. 50 x 40 m-es. Itt kisebb bungalóban szállást is lehetett volna foglalni és kiváló hely a fürdésre is. A helyiek árultak langusztát. Élőt. Amelyiket az ember megvette, azt azonnal megcsinálták.

Ez volt az első adag, 2 kisebb languszta

Először kisebbet vettünk a csapatnak, majd amikor megkóstoltuk milyen szuper finoman készítik el, akkor megvettem a legnagyobb példányt. Ekkorát még életemben nem ettem, az ára pár ezer forint volt, amely nevetségesen olcsó.

Na ez már méretes,  igaz ? !

Érdekes volt, hogy útközben a helyi kéregetők kis kajakkal odaeveztek a csónakunkhoz felmásztak a hajóra majd néhány apróval a kezükben távoztak.

A kéregetők

Cartagena volt programunk utolsó állomása. Utána Bogota – Panama város útvonalon Lisszabon érintésével hazautaztunk.

Cartagéna utcakép érdekes erkélyekkel, virágokkal

Néhány gondolat, összegzés Kolumbiáról. Ott kezdem, hogy én szeretem Dél-Amerikát. Ez a véleményem nem változott ezután a túra után sem. Kolumbiáról az emberek többségének a félelem illetve a drog jut eszébe. Veszélyben vagy félelemben egy pillanatig sem voltam, voltunk. Sehol nem éreztem azt, hogy az emberek félelemben élnének. A kokainnal kapcsolatban: a haciendán láttunk egy cserje koka bokrot. Ez azért volt jó, mert aki akarta le tudta fényképezni és megrághatott egy levelet (melynek sem íze, sem hatása nem volt). Sehol nem láttuk, hogy bárki is kábítószer hatása alatt lett volna az utcán -  ellentétben sok európai várossal...

Érdekes udvarbelső

Pusztán a főváros, Bogota miatt nem érdemes kb. 16 órát utazni. A kávéháromszög és Cartagéna ellenben már nagyon érdekes és látványos. Csupán a tengerpartjáért szintén felesleges iderepülni. Ha valaki Kolumbiát összeköti 1 – 2 országgal, pl. Ecuadorral, vagy Panamával, akkor együtt szerintem nagyon komplex és látványos túrát lehet összeállítani Dél-Amerika északi részén. Szóval, ha valakit nem csak Peru és Brazília érdekel, akkor közvetlenül utánuk Argentínával, Chilével együtt ott van Kolumbia is. Ecuadorról még nem tudok nyilatkozni, de – meghívásra - még idén elutazok ebbe az országba is, melyet kombinálok a Galapagos-szigetekkel és Panamával. Természetesen blogolvasóimnak erről az utamról is beszámolok. Tehát röviden összefoglalva: a bővebb bakancslistába fel lehet venni Kolumbiát. Dél-Amerika - szerintem - legszebb madarával búcsúzik Kolumbia.

Tukán madár egy szálloda parkjában

Kolumbia 2. Hacienda és kávé

Következő napon elhagytuk Bogotát a fővárost, és elmentünk egy érdekes helyre. Egy hatalmas sóbányát, melynek kitermelését beszüntették, átalakítottak  egy sótemplommá. Több km hosszú alagútrendszerben lehet sétálni. Különböző időszakonként egy-egy kiszögelés, terem lett kialakítva, ahol sóból keresztet emeltek. (A képre kattintva a képet fel lehet nagyítani).

Sótemplom 

Ezeket különböző – esetenként váltakozó színekkel - ki is emelték. Középen pedig egy hatalmas terem van, mely kb. 40 m magas, és ott van a főtemplom. Nagyon érdekes volt.

Zipaquirena faerkélyes házai

Megtekintettük a sótemplom közelében lévő települést, Zipaquirenat. Itt is láthattunk jellegzetes faerkélyes épületeket. Kicsit bepillantottunk a kolumbiai kisvárosok életébe.

Jellegzetes kisvárosi utcakép

Folytattuk utunkat repülővel a kávéháromszögbe. Gondolom, nem mondok újdonságot Önöknek azzal, hogy Kolumbia a világ egyik meghatározó kávétermesztője. Ez az ország középső részén található, itt kevésbé magasak a hegyekl. Erre a vidékre utaztunk el. Egy haciendában lettünk elszállásolva.

Ez volt a kilátásunk (kávé és banán ültetvény) az étteremből

Magyarul ezt úgy fogalmazhatnám,hogy egy tanyán, farmon. A szállás tulajdonos egy kávéültetvényes volt, aki a kávé és a banán ültetvényei mellé egy szállodát is kialakított. A fából, bambuszból… emelt egyszintes épületben lett a komfortos, de egyszerűbb kialakítású szálláshely. Ennek nem is az a célja, hogy luxus körülmények közt legyünk, hanem az, hogy a természetben hangulatos körülmények közt.

A hacienda szálláshelyei

Az étterem kilátása a kávé, banán ültetvényre nézett. Reggelente – kicsit túl korán – kakas és kecske hangokra ébredtünk. Lehetett tehenet fejni, bemutatták a kávészedés, válogatás, pörkölés módszereit, sőt egy canopy pályát is kialakítottak a kávéültetvények fölé.

Hát, ha ebből kellene megélnem nemcsak éhen, hanem szomjan is pusztulnék

Ha valaki nem tudná mi a canopy, azoknak elmondanám: drótkötélpálya, melyen 20 – 30 m magasban lehet A pontból B pontba átcsúszni. Mindenki kap speciális karabinert, semmi motor csupán a magasabb helyről csúszunk az alacsonyabbra. 7 szakasz volt és összesen kb. 2,5 km. Mindenki nagyon élvezte.

szelfi a canopy pályán csúszás közben

Kirándultunk is a környéken. A legnagyobb élmény a Cocora völgybe történő kirándulásunk volt. Ide egy dzsippen vittek bennünket, melyen lehetett állni is és így jobban élveztük az utazást, mert tökéletesen láttuk a tájat. Ez egy nagyon látványos vidék. 

Ilyen dzsippen utaztunk

A viasz pálmák, melyekhez kettőt mi is ültettünk, ékesítik a területet. Ezek a fajta pálmák nagyon magasak és egyenesek. Nem túl sűrűn  ültetik őket, de a tájon végigtekintve különleges képet adnak. 

Mesés táj viaszpálmákkal

Itt egy gyalogtúrát is tettünk, mely során le tudtam fényképezni egy tukán madarat. Igaz nagyon magasan volt, így nem túl éles a kép, de beteszem a blogba. Dél - Amerikában egyébként két kedvenc madaram van, a tukán és a kolibri. 

A tukán nagyon színes madár de itt nem látszik jól

Egyik szálloda parkjában a kolibrit – melyet nagyon nehéz lefényképezni – is sikerült lekapnom.

Szerencsém volt egy pillanatra leszállt a kolibri

A kirándulásunk során többször kínáltak bennünket kávéval, cappuccinoval. Ehhez egy dolgot kell megjegyeznem: én nem szeretem sem a kávét sem a cappuccinot. Így is ittam kb. 3 alkalommal, ennyi kávét az utóbbi 3 évben összesen nem ittam, de itt ki kellett próbálnom. Csupán egy baj volt vele, hogy nem tudtam mihez hasonlítani. Szóval ne kérdezzék tőlem, hogy finom-e a kolumbiai kávé.

cappuccino díszítéssel

Három éjszakát töltöttünk – nagyon kellemes körülmények közt - a haciendán, majd bogotai átszállással Cartagenába utaztunk, mely a világörökség része. Hogy miért, arról majd a következő blogbejegyzésemben fogok szólni.

kávéültetvény. A piros bogyók a jók

Kolumbia drog és félelem nélkül

A TAP portugál légitársaság és egy kolumbiai utazási iroda meghívására egy 10 fős magyar delegáció tagjaként 10 napot tölthettem ebben az érdekes dél-amerikai országban.

Bogota 3200 m magasból

Bárki, amikor meghallotta, hogy hova fogok menni, első kérdése az volt: nem félsz? Induláskor sem féltem, sőt az út során egyetlen olyan pillanat sem volt, amikor minimális veszélyben lettünk volna. Több film szól arról, hogy a kolumbiai határon (reptéren) milyen kemény ellenőrzés és szigor van. Elmondhatom, hogy csak barátságos emberekkel találkoztunk a reptéren. Többször repültünk és mindenki készséges és nagyon kedves volt hozzánk. Több blogbejegyzésben mesélek utunkról.

Bogota felhőkarcolói

Lisszaboni átszállással összesen kb. 16 óra utazás után érkeztünk Bogotába. Ez a világ egyik legmagasabban fekvő fővárosa a maga 2800 m-vel. Megérkezésünk utáni napon a főváros látványosságainak megtekintésével kezdtük programunkat. Ez kicsit alvajárós volt, mert igaz, megérkezésünk után könnyen elaludtunk a közel 23 órás fenntlét után, de másnap azért éreztük, hogy 7 óra az időeltolódás Kolumbia és Magyarország között. Ez azt jelentette, hogy estefelé pl. 19 órakor már a szervezetünk számára hajnal 2 óra volt. Kb. 3-4 nap kellett ahhoz, hogy a vacsora idejére ne alva járok menjenek étkezni.

Bogotai szép udvarbelső

Bogota közel 8 milliós város. Ettől függetlenül nem tapasztaltunk akkora forgalmi problémákat, mint pl. Budapesten. Igaz, ebben szerepet játszik az, hogy kevesebb ember engedheti meg magának a személyautót Bogotában, mint Budapesten.

A város fölött van egy hegy, melyre felmentünk. Ekkor 3200 m magasan álltunk. Szép rálátás volt a fővárosra, de futóversenyen ott nem indulnék, mert azért nagyon lehetett érezni, hogy „valaki lopja a levegőt, de piszkosul ám”.

Bogata főutcája

A belvárosa nagyon hasonlít a Dél-Amerikában található fővárosok többségére. A város központja egy tér (Simon Bolivar szobrával) melynek része városháza, a katedrális és az igazságügyi palota. Van egy sétáló utcája, és körülbelül ennyi a központ. A katedrális (az egész ország erősen katolikus) tipikus hispanolás stílusú.

Főtér a katedrálissal

Az üzleti negyednél van néhány felhőkarcoló is, mert ahogy ott szokták mondani, egy világvárosnak kell lennie felhőkarcolójának is. Múzeum tekintetében egy nagyon gazdag gyűjteménnyel rendelkező Arany Múzeum is található a fővárosban. Természetesen ezt is megtekintettük. A gyűjtemény nagy része a spanyol hódítás előtti időszakból való, de a XVI. század utáni alkotásokat is megcsodálhattunk. Gazdag és látványos múzeum.

Maszk az Arany Múzeumban

Különleges időpontban voltunk Kolumbiában, mert az ott tartózkodásunk idején volt a helyhatósági választás. Minden tele volt plakáttal. A választás napját követő napig sok gépfegyveres katonát láttunk az utcákon. Egyik alkalommal le is szállítottak bennünket a buszról, de amikor realizálták, hogy hoppá ezek külföldi turisták, akkor kitalálták azt a szöveget, hogy azért szállítottak le, mert szeretnének közös fényképet velünk. No meglett.

Katonai ellenőrzésünk

Szóval Bogota önmagában nem egy nagy kaland, de egy- két kellemes napot el lehet itt tölteni. Mi is ennyit töltöttünk, mely során kb. 8 szállodát is megnéztünk. Ezekről majd később.

Sok ilyen faerkélyes ház van Kolumbiában

Következő bejegyzésemben egy érdekes sótemplomról és a kávéháromszögről fogok mesélni.

Szardínia

Egy napos csúszással értünk át Szardíniára. Mivel a visszajegyünk a kompra kötött napra szólt, így le kellett rövidítenünk szardíniai tartózkodásunkat. Ezért csak az északi területen mozogtunk. Ez a sziget ellentétben Korzikával nem Franciaországhoz, hanem Olaszországhoz tartozik. Az utak minősége sokkal jobb. Igaz nem is volt olyan hegyes a vidék, mint Korzikán.

Sassari főtere II. Viktor Emanuel szobrával

Sassariba töltöttük az éjszakát, mely várost másnap meg is tekintetünk. A város főtere és a katedrálisa figyelemre méltó. Hasonlításként olyan, mint bármely kis közép-olasz városka.

Sassari katedrális homlokzata

Attól függetlenül, hogy október volt nagyon kellemes volt a hőmérséklet. A lányok egyből meggyőztek bennünket, hogy ki kell próbálni a tengerpartot. Kellemes homokos tengerpartokat találhatunk Szardínián. Mi kipróbáltuk a Ny-i és a K-i tengerparti területet is. Akár nyaraló célzattal (nem csak körút miatt) is érdemes elmenni Szardíniára, pláne úgy, hogy a Wizzair nyáron indít oda közvetlen járatokat is.

 

 napozás októberben a szardíniai tengerparton

A nyugati parton aranyos városka Alghero. Itt sétáltunk a központban és a tengerparton.

Alghero tengerpart 

A K-i parton a központ Olbia. Innen indul a kompjárat vissza a szárazföldre. Olbia városának központja közel sem  volt olyan látványos számomra mint például Sassari vagy Alghero.

 

Trinitti Saccargia temploma útban Olbia felé

Összegezve Szardíniáról azt tudom mondani, hogy a városai vetekednek Korzikával, a tengerpartja szebb, de a táj Korzikán sokkal szebb, mint Szardínián.

tengerparti csendélet

Pár napja érkeztem haza Kolumbiából. A TAP portugál légitársaság meghívására volt egy 10 fős magyar delegáció ebben a dél-amerikai országban. Ennek voltam én is a tagja. A következő blogbejegyzéseim erről a 10 napos útról fognak szólni.