Visszatérek a szakmához. Saját problémáit az embernek magának kell megoldania. Ehhez nem kap segítséget.
Más a helyzet az irodában.
Gondolom több olvasót is érdekel, hogy miként áll fell a PROKO TRAVEL. Először az elnevezés. Gondolom a PRO - mindenkinek beugrik a Prónay-ból az első szótag. Mi a második rész? Feleségem Ildikónak a család neve KOtvits innen a KO. Eleinte voltak mások is a cégben, de 15 éve már csak ketten irányítunk.
Mind a ketten - többek közt - pedagógus végzettségűek vagyunk, de természetesen van felsőfokú szakmai végzettségünk is. Olyan komoly szinten, hogy mindketten vizsga elnökök vagyunk különböző idegenforgalmi szakvizsgán. Ildi idén 6 én 5 vizsgán vizsgaelnökösködtünk. Mi ebben a jó? Az ember rálát a feltörekvő nemzedékre, talán tud 1-2 tanácsot is adni és nem titok nem 1 idegenvezető így került irodánkhoz. Magyarul: kettőnk közül valamelyikünk vizsgáztatta és látta benne a tehetséget és munkát ajánlottunk neki.
Egyébként nagyon nehéz bejutni a körforgásba. Ha be jut az ember legalább olyan nehéz bennmaradni. Miért? Csak egy számot mondok (HIVATALOS ADAT) 2009-ben Csongrád megyében 108 idegenvezető vizsgázott. Adódik a kérdés; mennyire van szükség nos a válasz talán 2-3 főre éves szinten. Mivel a régiek is szeretnék megtartani munkájukat plusz az irodák a legjobbaknak adnak inkább több utat, és nem egy újat próbálnak ki. Felmerül a kérdés miért?
Ezt én úgy szoktam fogalmazni ez olyan mint az orvos. Mindenki elfogadja, hogy egy orvosnak mindig van első műtétje. Ez természetes, de az a lényeg, hogy ez ne rajtam legyen. Lefordítva az idegenforgalomra. Természetesen minden idegenvezető elkezdi valahol és valahogy. Ellenben az az álláspont: Ja de ez ne legyen akkor amikor én utazok.
Nos a PROKO TRAVEL-nél nincs is ilyen. Ugyanis nálunk az újaknak is komoly megmérettetésen kell keresztül menniük mielőtt önállóan a "műtőaztalhoz" - az utasok elé kerülnek .
Nos erről majd legközelebb.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Amikor életemben először idegenvezettem (értem ez alatt, hogy nem kisegítő idegenvezető voltam, hanem végre saját csoportot vittem) egy légitársasági malőr miatt (mi mást mondana az idgenvezető, mint, hogy a légitársaság hibája volt...:)...de itt tényeg igaz, kártérítés során elismerték) a csoportom egy része az átszállásnál Milánóban 3 órával későbbi gépre került. Ez nem tűnik akkora tragédiának, és nem is csorbult a program, de ha így INDUL egy út, akkor mindenki azt hiszi, hogy "nincs is repjegyünk"..."Kint fognak hagyni minket"...szóval mélyvízzel kezdtem. Az út végére aztán pozitívan jöttem ki a helyzetből, mert elfogadták, hogy előfordul az ilyen, továbbá különösebb kihatása nem volt az útra, és értékelték az adott helyzet beli "sürgősségi intézkedésket". (Itt nem tudom megállni, hogy ne írjam le a "sürgősségi intézkedések" hatását: Én az ott maradókkal maradtam Milánóban arra a 3 órára, azaz én is a későbbi géppel mentem, a többieket Barcelonában várta a busz és egy másik idegenvezetőnk. 7 utassal maradtunk ott. Fájdalomdíjként a reptéri shopban vettem 1 nagy Ferrero Rochet, 1 Asti pezsgőt és egy 0,7 literes whiskeyt nekik (kisebb kiszerelés nem volt). Nos, a fájdalom díjat gyorsan elfogyasztották...mit mondjak, "nem voltak szomjasak"...a reptéri magyar nóták éneklése csak egy apró momentum a kis csoport performanszából...:)...mindenesetre a fájdalom díj tényleg elmulasztotta a fájdalmukat...utólag páran bánták, hogy nem maradtak le ők is a korábbi gépről...)
VálaszTörlés