Madrid 3.

Csak általánosságban írtam a mostani csoportról és a látnivalókról. Most amikor visszaértünk a Costa Bravara kicsit összefoglalom a madridi történetet.

Szállásunk a város üzleti negyedében a modern felhőkarcolók közelében volt. A belváros szíve közvetlen metróvonallal elérhető. Korrekt **** szállás. A vacsora tányér szerviz (3 fogás) a reggeli bőséges hideg-meleg büfé (svédasztalos).

A programot végig meleg 30-35 ^oC hőmérsékletben csináltuk végig. Szerencsére mindent meg tudtunk tekinteni, bár rezgett a léc.

 Az első napi program során egy 80 év feletti hölgy elveszett. Mint később kiderült egy helyen megállt hosszabban fényképezni, mi pedig eltűntünk a szeme elől. A Pradonál szálltunk fel az autóbuszra és akkor realizáltam, hogy hiányzik. Ez sem jó, de az még kevésbé, hogy a hasonló korú barátnője is csak ekkor vette észre, hogy nincs meg a hölgy. 20 perces keresés, eredmény semmi. Ilyenkor dönteni kell az idegenvezetőnek, hogy mi legyen? Most kicsit egyszerűbb volt a helyzetem, mert abban a városban veszett el, amelyikben lesz az esti szállásunk. Nos, 20 perc után továbbindultunk a busszal, mert időre voltunk bejelentve az El Escorialhoz,

 és azt követően még az Elesettek völgyét is meg akartam mutatni a csoportnak. Nem sújthattam 30 embert aki befizetett egy ilyen útra, hogy nem látja ezeket a látványosságokat, mivel keressük az 5 milliós városban egy utast. Fél 3 – és 3 közt kellett volna megérkeznünk az El Escorialhoz ehelyett értünk ¼ 4-re. Ez még nem túl nagy probléma, de fél 6 -6 közt zár az Elesettek völgye. Szépen végignéztük a palotát –végig Bence fordított és vezetett  nagyon ügyesen -, és 5:25-kor indultunk a 10 km-re lévő Elesettek völgye megtekintésére.

Az escorialos helyi idegenvezető mondta, hogy fél 6 után nem engednek fel senkit, mert 6-kor zár a templom. Tudni kell, hogy a főbejárattól kb. 10 perces buszút fel a templom lábáig és onnan még jó 5 perc a bejáratig, gyalog. No nem fokozom a dolgot. 5:45-kor úgy mentünk be, hogy Bence fiam megbeszélte a „kapussal” hogy a Szt. János templom zarándokcsoportja vagyunk és csak egy imára megyünk fel. A csoport eleje 5:52-kor lépte át a templomkaput a vége 5:57-kor. Tény az, hogy 6:15-kor amikor kijöttünk,már csak ránk vártak, hogy zárják a templomot.

Közben kiderült, hogy a hölgy, amikor realizálta, hogy elveszett a csoporttól, fogott egy taxit és visszament a szállodába. Csak úgy halkan jegyzem meg, hogy volt nála telefon, de sem a mi hívásunkat nem vette fel, sem Ő nem hívott, csak a szállodából. Hogy miért? Nem tudom.

Egyébként a másnapi toledói programon is szinte húzta-vonta magával a csoport őket.

 Már vitték a táskájukat a séta során, (mely nagy és nehéz volt, nem tudom mit cipeltek benne), így is állandóan rájuk vártunk. Tuti, hogy jövőre lesz nehézség jelzés az utak mellett, csak nem biztos, hogy mindenki megfelelően látja saját magát, saját korlátait. Ellenben, ha nem teszek ilyet, akkor a lehetőségét sem adom meg annak, hogy valóban olyanok jöjjenek egyes utakra, akiknek az való. Ennek a két hölgynek is van alkalmas út, de nem ez az…

Holnap Andorra, holnapután Barcelona-Montserrat program és szerda reggel indulás haza. Remélem holnap is lesz módom írni a blogba.