Elhagytuk Kuala Lumpurt és
elindultunk észak felé. Malaysia két fő részből áll. A nyugati rész, ahol
vagyok, és ahol tartózkodni fogok a Thaiföldi-félsziget (Maláj-félsziget), D-i
részén található. A két ország határos is egymással. Ennek a félszigetnek a
legdélibb csücskénél van Singapore. Van az Malaysiának egy keleti területe is,
mely a Borneo-szigeten van. Itt Indonéziával és a gazdag uralkodó által
irányított kis országgal, Brunei-jel határos.
Nos, mi most a félszigeti területen
indultunk el Thaiföld irányába. 3-3 sávos nagyon szép autópálya volt kb. 150
km-en keresztül, majd 2x2 sávos lett. Kb. 200 km után lekanyarodtunk és
elindultunk a magashegyi területre.
A legmagasabb pont itt közel 2000 m, de mi
csak 1600 m-ig mentünk fel. Ez tulajdonképpen a maláj-félszigeti dzsungel. A
dzsungelen keresztül vágtak egy utat. Ez egy normál út, mely minősége a
magyarországi másodrendű utak minőségével megegyező.
A kislány nem volt 15 éves de oly ügyes volt |
Először egy kosárfonó családnál
álltunk meg. Kb. 50-60 cm-es kosarakat készítettek percek alatt. Igyekezniük
kell, mert egyet kb. 900 Ft-nak megfelelő összegért tudnak eladni és ebben már
az anyagköltség is benne van. Bambuszból készülnek a kosarak.
Egy kellemes vízesés Malaysiába |
Következő megállónk egy
vízesésnél volt, ahol fürödtek is a vízesés alsó részén lévő kis tóban. Itt
vásároltam nagyon finom mini banánt és főzött, majd megsütött kukoricát. Tovább
haladtunk felfelé a hegyen. Csodás volt a növényzet. Útközben megálltunk egy
családnál, ahol a férfi még mindig a fújással indított kis nyíllal vadászik. A
család nagyon egyszerű kis viskóban lakik.
Őslakos fegyverével a fújós nyíllal |
Nagyon érdekes ennek a területnek a „Highland”-nak a termesztett növényzete. Egyrészt megtalálható a pálma – nagy mennyiségben – ebből pálmaolajat sajtolnak, másrészt kicsit feljebb a teaültetvény, és most kapaszkodjanak a szamóca, vagy ahogy otthon hívjuk az eper. Ugyanolyan, mint a kiskertekben termesztett eper. Nem hittem a szememnek, sőt a szálloda ahol most alszom annak is a neve Hotel Eper. Természetesen vettem és megkóstoltam a helyi piacon az epret. Látványban, mint az otthoni, de ízre, amit teszteltem (kb. 20 dkg) az közel sem volt olyan édes, mint az otthoni.
Eper októberben a piacon, igaz Malaysiában |
Ami különleges volt az a meleg, folyékony csokiba mártott eper. Na az érdekes, és finom volt. Próbálják ki otthon.
Itt is elvittek teaültetvényre,
de ezt megspékelték egy teafeldolgozóval. Sri Lankáéból jövő munkások dolgoznak
- egyszerű vityillókban laknak, van aki több generáció óta -, és vannak gépek,
melyek 1935 óta a feldolgozó munkára vannak beállítva. Angol tulajdonosok
vannak, de nagy összeget az utóbbi 40 évben nem fordítottak gépi beruházásra.
Szép teaültetvény |
Egy szép szállodában, a dzsungeltől elvett területen kb. 1600 m magasan van a szállásom. Köröttem csodálatos növények, hatalmas virágzó bugenvila bokrokkal (az erkélyemen is), páfrányfákkal (!) – kb. 3 m magasak – különböző pálmafajtákkal övezve. Nagyon kellemes a környezet Egy éjszakát alszom itt és utána haladunk tovább észak felé.
Hotel Eper a dzsungel közepén |
Még egy megjegyzés. Ma szerencsésen elindultak a „hosszú hétvégi” csoportok, melyek közül 5 indult Prágába. Remélem zökkenőmentes lesz mindegyik csoport útja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése