Üzbegisztán összefoglaló

Elkezdem az összefoglalásom Üzbegisztánról. A szövegek közé érdekes (de nem biztos, hogy oda való) képeket teszek.

Természetesen az országban erősen érződik, hogy hosszú időn keresztül szovjet befolyás alatt éltek. Ezek főként a II. Világháború után épült utcák és épületek esetén látszanak. Ma már egyre inkább szeretnék elfeledni a szovjet időket és ezért sokat is tesznek.

Khíva látkép

Ennek a területnek a „virágkora” a VII – IX. majd a XVII – XIX. sz-ban volt. Az ekkor készült épületeket, emlékeket érdemes elsődlegesen megtekinteni. (Ebből többet felújítottak az elmúlt két évszázadban, de igyekeztek megőrizni az eredeti építészeti vonásokat.)

 

Khíva uralkodó háremének udvara

Három várost érdemes felkeresni: Khiva, Bukhara és Szamarkand. Számomra kellemes meglepetés volt Khiva. Nagyon egységes és szép a belső magja. A műemlékek belépőiről nem tudok nyilatkozni, mert sehol nem fizettünk, mert azt mindenhól a vendéglátó állta. Ahogy az árakat néztem, pár száz forint a belépők többsége. Tashkent felejthető város. Max 1 nap elegendő megtekintésére.

Bukhara nagy mecset

Az autókról és a forgalomról nem beszéltem. Az autók 80 % (!!) Daewoo vagy annak az újabb változata a Chevrolet. Rengeteg Matiz van az utakon. Nagy autót (pl. Mercedes) nagyon keveset láttunk. Az üzemanyag kb. 240 Ft/ liter. Általában 85-ös és 91-es üzemanyagok vannak a kutaknál.

Samarkand medres belső díszítés

Nagyon érdekes, hogy a gázvezetékek a szabadban, a levegőben az épületek előtt kb. 50 cm-re mennek. Többnyire követve a házak vonalát. Kapuknál, útkereszteződéseknél emelnek rajta, hogy alatta lehessen közlekedni, egyébként kb. 2 m-es magasában halad a sárga gázcső. Azt mondják, azért van így, mert ha földrengés lesz, akkor kevesebb probléma várható, hogy nem a földben megy a vezeték.

Tashkent óváros a sárga gázcsövekkel

Szegények, de nagyon aranyosak és kedvesek az emberek. Feltűnő volt, hogy amikor mondtuk, hogy magyarok vagyunk, szinte mindenki tudta, hol van az országunk. Az itteni emberek 50-50%-ban beszélnek egymás közt üzbégül, ill. oroszul. Szinte mindenhol két nyelvű a kiírás. Ebben az a jó, hogy az üzbég arab betűit könnyebb olvasni, mint a cirillt. Érdekes, hogy eleinte az üzbég nyelvű felíratok is cirill betűkkel íródtak, mert senki nem ismerte az arab betűket.

Egy kávézó

Az emlékek nagy része iszlám, mivel a VII. sz-tól erős török hatás (különösen építészeti és vallási) érte a területet. Ezért is kicsit egy típusú a vallási emlékek, dzsámik, minaretek, medreszek többsége. Az iszlám nagyon behatárolja, hogy mit, milyen színnel és hogyan kell építeni.

Samarkand; ajándéktárgy árusító üzletek háttérben a nagy mecset

Az emberekről. Mint mondtam már, mindenki mosolyog és kedves. A férfiuralom, irányítás egyértelműen látszik. Nőt talán nem is láttunk autót vezetni. A kisebb városok utcáin szinte csak férfiakat látni, kivéve, ha valaki vmit árusít, mert akkor már több a nő. Lefátyolozva senkit sem láttam. Több hölgy viselt kendőt, de fátylat egy sem. Jellemző a hölgyeknél a hosszú (bokáig érő ruha). Szinte csak fiatalt látni nadrágban. A fiatal lányok nagyon szépek, de 40 után jó, hogy takarja a ruha az alakjukat. Ami meglepő az arany fog. Rengetegen, főleg középkorú és idősebb hölgyek arany koronát tetetnek fel az felső metszőfogaikra. Hát... maradjunk abban, hogy nem fogott el az irigység. 

Helyi asszonyok

Ajándékok tekintetében nem túl széles a spektrum, de bő a választék abból a kevésből. Ami számunkra érdekesek lehetnek: sálak (selyem és kashmir), fafaragások főként dobozok, tálak (kerámiából vagy rézből), fűszerek, magok (mandula, mazsola…), teák.

Mester és tanítványa

A gyümölcsök nagyon széles választéka található itt, és ezek 90 %-ban helyi termesztésűek. Most érik a sárgabarack, a dinnye (mindkét fajta), cseresznye, alma, körte…

Tashkent zöldség és gyümölcspiac

A fizetésük az embereknek elég szerény. Beszélgettem Szamarkandban a jó minőségű 4­* -os szálloda recepciós hölgyével. Kb. 30 éves volt, és a fizetése átszámítva kb. 50.000 Ft. Itt is megemlítem, hogy az ország legnagyobb címletű bankjegye az 1000 szum-os (Ez kb. 100 Ft-nak felel meg). Gondolhatják, milyen kötegű pénzzel mászkálnak az emberek. Az egyik étteremben a hűtőládában tartották a pénzt… Nem a biztonság és a jó hőmérséklet miatt… Nekem van egy gondolatom, hogy miért van ez így. Szerintem azért, mert a sok pénzzel az embereknek az az érzésük, hogy gazdagok, jól megy a soruk. Gondolják el; ha lenne 20.000 címlet, akkor 25 db címletben kapná a havi fizetését egy magasabban kvalifikált dolgozó. Mennyivel másabb, hogy 500 db címletet kap!!

Mecset belső díszítés a TV-seink szemszögéből

Szállodák: A bukharai szállásunk gyenge volt, le is fogjuk cserélni. Ezért is jó, hogy kijöttünk. A többit erős ***-os vagy esetleg ****-os kategóriájúnak lehet mondani. Wifi mindenhol volt. A telefon is mindenhol az országban (igaz nagyon drágán), de működik. A reggelik kiadósak és jók.

Vámbéry Ármin emléktábla

Hőmérséklet: Már most is esetenként nagyon meleg volt. Felhőt nem láttam egyszer sem. Napközben 32 -39 ^oC este 25- 30 ^oC volt az átlag. Sok folyadékot kell inni. Mindenhol árusítanak kb. 100-200 Ft-ért vizet, colát. Ebből következően utazásra inkább a május és október hónapok javasoltak. Feltűnően tiszta az ország. Eldobott szemetet szinte nem látni. Fontos, hogy fizikailag, egészségileg jó állapotban legyen az utazó, mert a meleg megviseli a szervezetet. Télen –20 ^oC is előfordul! Tényleg egy érdekesség: Igaz a lakosság 80 % muszlin, de attól a vodkát simán isszák és kapható a boltokban.

alkudjunk

Felmerül a kérdés, hogy javaslom-e és kinek Üzbegisztán megtekintését. Aki nyitott a más népek (nem európai) kultúrájára annak igen. Kb. egy hét alatt meg lehet tekinteni az országot. Felesleges 9 -10 nap rá. Mi leszűrjük a tapasztalatokat és olyan ajánlattal megyünk Önök elé, amely lehetővé tesz egy kellemes kirándulást ebbe a rohamosan fejlődő országba. 

Tashkent

A mai napra – az utolsó napra – Tashkent maradt. Csodálkoztam, amikor a programot olvastam, hogy csak fél nap maradt a fővárosra. Most a program után azt kell mondanom, hogy elég volt.

Valahol az emlékeim mélyén rémlik, hogy nagy földrengés volt valamikor Tashkentben, de hogy mikor, arra már nem emlékeztem. Nos, ez a nagy földrengés 1966. április 23-án hajnali 5:23-kor volt. Az erőssége 8,5 volt, ami nagyon magas. Ekkor a város épületeinek 90 % összedőlt.

Földrengés emlékmű Tashkentben

Ez még az orosz időben volt (1991. szept. 01-én lett független Üzbegisztán). Miért érdekes ez? Egyrészt azért, mert szovjet pénzből, de szovjet elképzelések szerint lett újjáépítve a város. Régi műemléke szinte nem maradt. Mi egy medreszt néztünk meg a régebbi időkből (újjáépítették), de haladjunk sorban.

Zenepalota

Reggel 9:30-kor gyalogosan kezdtük a városnézést. A szállodánkkal szemben van ez a zenepalota, melyet a japánok újítanak fel már 2 éve, de már a vége felé tartanak. Feltűnő volt, hogy a belváros fő vásárló és sétáló utcáján Broadway-n ember nem volt az utcán.

Broadway vasárnap 10 órakor

Elmentünk egy régi szép épület mellett, melyben ma a Külügyminisztérium található.

 

Külügyminisztérium Tashkentben

Továbbhaladva a város egyik legfontosabb terére érkeztünk. Itt több minisztérium és a Parlament felsőháza található. Kb. 80 m-nél nem lehetett közelebb menni.

Parlament felsőháza. A bal oldal egy szökőkút miatt homályos

Továbbhaladva Üzbegisztán függetlenségét és a Föld anyját ábrázoló emlékművet érintettünk. Ez is, mint szinte minden eddigi épület, utca a monumentalitás jegyében épült. Olyan amilyen a szovjet időkben a nagyobb városokat jellemezték.

Üzbegisztán függetlenségi emlékműve

Metróval mentünk el a helyi piacra. Ez elsődlegesen zöldség- és gyümölcspiac volt, de ahogy nálunk is van már jó néhány piac esetén, vannak már olyan részek is, ahol gyengébb minőségű ruhaneműt, cipőt, gyerekjátékot árulnak. Gondolom nem kell utalnom ezen termékek keletkezési helyére… No olyan is a minőség…

A gyümölcspiac nagy választéka

A piacon főztek is. Nem vagyok – nagyon – finnyás, de megfordult a gyomrom, amikor odaértünk. Az idegenvezetőnk kedvesen kérdezte, hogy szeretne esetleg valaki enni? Nem csodálom, hogy mindenki csendben maradt.

Jellegzetes helyi étel plov - rizseshús ált. birkahússal

Innen továbbsétálva ellenben egy érdekes kis „sütödét” tekinthettünk meg. A kenyér itt 90%-ban kerek alakú.  A formázása nem volt különleges, de a sütése igen. A kemence, mely olyan mint otthon egy búbos kemence, belső oldalára tapasztják a sütésre váró tésztát.

Sül a kenyér a kemencében

Kb. 10 perc kell, amíg kisül a kenyér. Természetesen megvártuk és vásároltunk is belőle. Egy ilyen kenyér, ami a képen látható, magyar pénzben kb. 90 Ft.

A kisült forró kenyér

Befejezésül Barakxon XVI. sz-i medreszét tekintettük meg. Természetesen ez is összedőlt a földrengésben, de utána újjáépítették.

Barakxon medresze

Ma este lesz még egy búcsúvacsora a meghívó üzbég partnerrel, és hétfőn indulunk korai keléssel haza. Még írok 1 vagy 2 blogot Üzbegisztánról, melyben összefoglalom az út tapasztalatait és mesélek olyan dolgokról, amelyekről az eddigi blogjaimban kevés említést tettem. Nem tudom, hogy kedden vagy szerdán fel tudom-e tenni, mert ilyenkor 1 hét után rámszakadnak a tennivalók pláne úgy, hogy jelenleg úton van 7 csoportunk és rövidesen indul még jónéhány. Ehhez jön még az, hogy csütörtökön vizsgaelnök leszek, mellyel megint elmegy egy napom. Ettől függetlenül igyekszem rövidesen megírni az összefoglalót.

Szamarkand

Ha valaki erről a vidékről, vagy a Selyemútról beszél, akkor egy város biztos szóba kerül, ez pedig Szamarkand. Egyébként itt tudtam meg, hogy egy német történetíró volt az első aki a XVIII. sz-ban először használta a „Selyemút” elnevezést az Isztambul – Peking között húzódó kereskedelmi útról. Addig csak K vagy Kína felé tartó útként volt számon tartva.

 

A Selyemút útvonalai

Az eddig látott városok közül egyértelműen ez lehetett a legnagyobb a VI – VIII. sz-ban.

De haladjunk sorban. Tegnap este volt a vacsora a családnál. Mint egy kifőzde, de szépen kialakított nagyobb helyiségében volt a vacsora. Mint mennyiségben, mint minőségben megfelelő volt, az ízeket figyelembe véve pedig különleges vacsorát kaptunk.

 

Ízelítő az előételekből

Ma reggel elhagytuk Bukharát és Szamarkandba buszoztunk kb. 4,5 óra alatt. Egyszer álltunk meg, amikor megtekintettünk egy karavánszeráj maradványait. Régen itt álltak meg a K (vagy Ny felé) tartó karavánok.

 

Karavánszeráj maradvány

Szamarkandba érve elfoglaltuk szállásunkat, majd beindultunk a városba. Először egy híres tudós Ulugbeck múzeumát tekintettük meg. Ez a tudós majd másfél évezreddel ezelőtt már vizsgálta a csillagok járását és a Föld mozgását.

Ulugbeck múzeum bejárata

A következő látványosság Szt. Daniel csontjainak emlékhelye. Érdekes volt, hogy a sír hossza 18 m (!). Olyan szempontból szerencsések vagyunk, hogy van egy teológus velünk, aki egyből tudott nekünk Szt. Danielről mesélni.

 

A 18 m hosszú Szt. Daniel sír

Folytatva utunkat a Shakhi Zinda mauzóleum együttest néztük meg. Itt az uralkodó lányági rokonai vannak eltemetve több mauzóleumban.

A temetkezési helyek

Ezek a mauzóleumok a XI – XIII sz-ban épültek. Különlegességük, hogy a későbbiekben is temetkeztek ehhez a területhez közel, sőt folytatásában egy ma is működő temető van. A mostani temető érdekessége, hogy a márványsírok legtöbbjébe az elhunyt képét vésték bele, úgy hogy minden kitüntetése rajta legyen a képen. Nagyon látványosak voltak a XII sz-i mauzóleumok kívülről is belülről is.

Néhány díszes mauzóleum

Volt szerencsém összefutni négy helyi, jellegzetes ruhát viselő férfivel. Egyből kértem egy közös képet velük.

 

Nos melyik a helyi 4 öregember ??

Este még megtekintettük a város zenélő, fényjátékos szökőkútját is. Holnap délelőtt még Szamarkand, majd indulunk busszal Tashkentbe.

Zenélő, fényjátkot produkáló szökőkút Szamarkandban.

A mostani szállodánkban is többször nincs internet, mint ahányszor van, és ezért a szamarkandi látnivalókat egy blogba foglalom össze és remélem Tashkentből sikerül majd el is küldenem.

Bibi Khanym mecset egyik bejárata kívülről

A következő nap délelőttjét még Szamarkandban töltöttük. Ekkor tekintettük meg az ország és Közép-Ázsia legnagyobb mecsetjét. A Bibi Khanym mecset mindannyiunkat lenyűgözött. 

A mecset belső udvara. Előtérben egy kő korántartó

Folytattuk utunkat a Regisztán térre. Ezt Timur Lenk unokája alakította ki végleges formájában. Lenyűgöző. Elég hosszan időztünk itt, mert a TV stábnak nehéz volt elintézni, hogy egy mecset tetejéről körbetudják fényképezni a területet.

Néhány a Regisztán tér csodás épületeiből

Még egy különlegesség volt hátra mára. Timur Lenk temetkezési helye. Itt van eltemetve több híres XIV. sz-i tudós is.

Timur Lenk mauzóleum belső

Ezt követően ismét beültünk a buszunkba és Tashkentbe indultunk. Majd 5 órás buszút után este érkeztünk meg ugyanabba a szállodába, ahol az első 2 nap aludtunk. Most, mivel szombat este van, sokkal nagyobb volt a kavalkád a szálloda környékén.

Holnap Tashkent városnézés. Erről is beszámolok Önöknek.