A turizmus veszélyei

Mai napon a turizmus veszélyeiről szólnék.

A téma elsődleges apropóját a pár napja történt tunéziai robbantás adja.

Jogosan merül fel a kérdés a laikus, utazni vágyóban, hogy merjek-e utazni, és ha igen hová? A választ részben a turisztikai szakemberektől várják.  Mit lehet erre mondani? Leegyszerűsítve ez olyan kérdés, hogy holnap vigyek-e magammal esernyőt? A válasz a jelenlegi 35 ^oC esetén bizonyára az lenne, hogy ne, de ki tud biztosat mondani előre. Természetesen ha ma borult az idő, akkor az ember könnyebben mondja, hogy igen vigyél magaddal esernyőt. Hasonló a helyzet a turizmus esetén is. Vannak biztos(nak tűnő) helyek, melyekre az ember könnyű szívvel mondja rá, hogy biztonságos, de a mai világban 100%-osan sehol sem lehet ezt kijelenteni, mert éppen oda is tévedhet egy elvarázsolt fanatikus. Ebbe a viszonylag szűk, biztos kategóriába tartoznak Európában: Svájc, az északi országok és a volt kelet-európai államok (kivéve a volt Szovjetunió területe). A fejlett európai országok már potencionális célpontok lehetnek a fanatikusoknak.

Tunézia azért került a fegyveresek célpontjába, mert pár évvel ezelőtt kemény szinte diktatórikus vezetés volt. Az „arab tavasz” után demokratikusabb, de kicsit „káoszos” kormányzás lett mely teret ad a szélsőségeseknek. Tunéziában van belőlük néhány. Nekik nincs pénzük külföldre utazni, a helyszínen akarják megmutatni, hogy aztán Ők kemény fiuk... Ez a veszély jelenleg fennáll ugyanúgy Egyiptomban, Izraelben, Jordániában is. Komoly fegyveres védelemmel próbálnak ennek gátat. Ha valaki öngyilkos merényletet akar elkövetni azt szinte lehetetlen megakadályozni. Azt meg tudják csinálni, hogy a potenciális turisztikai központokat nagyobb védelem alá helyezik, de egy piacot, egy főutcát nem lehet 100%-os védeni.

Nem akarom bántani a médiát, de azt is el kell fogadnunk, hogy a híreket el kell adni. Így a világon bárhol történik robbantás, fegyveres merénylet, akkor az bekerül a világ média labirintusába és számtalan helyen megjelenik a hírek közt. A negatív hír sokkal fontosabb, a pozitív hír vagy nem hír, vagy kevéssé érdekes hír. Annak idején volt egy mondás: Ha egy postást megharap egy kutya az nem hír, ha a postás harap meg egy kutyát az hír. Azaz a szokványostól eltérő dolog kell a médiának, azt pedig esetenként jóval nagyobb publicitással hozzák nyilvánosságra.

Mi a javaslatom? Mint mindenben az életben az utazáshoz is szerencse kell. Kerülni kell azokat a helyeket (nagy városok kihalt utcái este, lepusztult helyi kocsmák…), mely az agresszív réteg felségterülete. Öltözetünkkel, ékszereinkkel, viselkedésünkkel ne hívjuk ki ennek a rétegnek ellenszenvét, így csökkenthetjük a lopás, rablás lehetőségét. A tunéziaihoz hasonló tengerparti lövöldözés, vagy cunami, vagy nepáli földrengés ellen nincs orvosság, épp úgy mint az ellen, hogy megyünk a járdán és egy autó durrdefektet kap és a járdára kanyarodva pont engem üt el. Ha mindig a rettegés kerít hatalmába bennünket, akkor inkább maradjunk otthon, mert a nyaralás félelemmel együtt nem ér semmit. Igen figyeljük s Külügyminisztérium honlapját, mely országokat nem javasol, de a megérzésünkre legalább annyira hagyatkozzunk. Legfontosabb, olyan helyre menjünk, ahol el tudjuk felejteni az itthoni hajtást és élvezni tudjuk a látványt és ki tudunk kapcsolni. Azaz egy PROKO TRAVEL körútra J.