Észak-Izland 2.

Az időjárással megint szerencsénk volt. Jeleztek esőt most is, de az végül is elmaradt. A szél továbbra is keményen fúj. A mai programunk fő attrakciója a bálnales. Én még soha nem voltan bálnalesen. Volt már, hogy lett volna lehetőségem, de mindig kihagytam, mondván úgysem látunk semmit. Itt minden prospektusban az van, hogy a világ legjobb bálnaleshelye a Husaviknál lévő öböl.

Ilyen hajókkal mennek a túristák. Mi a hátsó barna színűvel voltunk 

Tény az, hogy évszázadok óta az izlandiak fontos eledele és megélhetési formája a bálnavadászat. Ez alakult át mára bálnanézésre. Olcsóbb és kevésbé veszélyes a halászoknak. Amikor felvettem a jegyeket a hölgy jelezte, hogy hideg van, erős a szél nagyon öltözzünk fel. Nem bíztam a véletlenre a dolgot: póló, 2 vastag sípulóver, sídzseki. Ehhez adtak ők egy meleg anorákot + egy még erős anyagból készült esőkabátot. Nem csoda, hogy ez utóbbit nem tudtam begombolni. Életemben nem volt ennyi cucc rajtam. 3 órás volt a program, az tény nem fáztam. Igaz, mozogni is alig tudtam. Eltelt másfél óra és csak hajóztunk befelé a tengeren (azaz az óceánban). Néhány madár semmi más, csak nagyokat dobáltak rajtunk a hullámok és időnként beterített bennünket a tengervíz, mert felcsapott a hajóra. Elindultunk visszafelé. Éppen azon gondolkodtam, hogy mit javasoljak a mi utasainknak, ugyanis fakultatív programként bent van a júniusban garantáltan induló utunkban. (Van még hely az útra). Amikor elkiáltja magát a kapitány, bálna jobbra előre. 

Hát ennyi sikerült a felvételen (a kicsi fekete folt)

No onnan kezdve a következő félórában min. 5 bálnát (vagy kevesebbet, de 5 x) láttunk. A távolság köztünk a 100 m és a 30 m közt volt. Hirtelen emelkedik fel a bálna, pláne úgy, hogy nem tudjuk melyik irányból. Valaki elkíálltja magát, mire az ember odanéz, odaemeli a kamerát, beélesít, a bálna már süllyed is. Így is sikerült lefényképeznem. Összegezve különleges élmény volt, nem bántam meg hogy részt vettem a programon.

A bálnák után elmentünk ebédelni és egy fantasztikus ráktálat ettem. Ezt követően folytattuk utunkat Észak-Izlandon, nyugati irányba. Pár km után megálltunk ismét egy vízesésnél. Ez volt a Godafoss vízesés. 

Godafoss vízesés napsütésben

Szerintem már ez is nagyobb a tegnap látott Dettifossnál. Igaz nem olyan jó a marketingje, kevesebbet írnak róla az útikönyvek, de nekem nagyon tetszett. Hozzájárult a dologhoz, hogy sütött a Nap és jól lehetett látni mindent.

A vízesés után indultunk tovább Izland 2. legnagyobb városába, Akureyribe. 

Kép a szállás melletti botanikus kertből 

A júniusi csoport itt fog aludni. Megnéztem, leellenőriztem a szállást. Egy átlag *** szállás. A többi ennél szebb volt, igaz azok ****-ak voltak, de ezzel sincs probléma és nagyon jó, hogy kb. 5 perces sétára van a központ és közvetlenül a látványos városi botanikus kert mellett található. 

Akureyri sétálóutcája vasárnap kora este

A városnak van egy szép temploma, sajnos csak be tudtunk pillantani, mert éppen akkor kezdődött egy koncert, ezért nincs róla fotó. Sétáltunk a belvárosban, mely aranyos, de egyszerű. Kb. 16.000 lakosú város Akureyri. A fekvése meseszép egy fjord partján szemben az öböl túloldalán, hófödte csúcsok. Kb. 2 órát töltöttünk a városban, mielőtt továbbindultunk. Mi nem itt aludtunk, hanem innen kb. 50 km-re.