A mai napon folytattuk az ország belső részének
megismerését. Először az Arenal Nemzeti Parkban sétáltunk 3 órát. Ez is egy
trópusi erdő, melynek érdekessége, hogy frissen alakult ki, ugyanis több
alkalommal volt itt vulkánkitörés, legutóbb 1967-ben majd egy kisebb volt
1992-ben.
Ilyen úton kirándultunk |
A talajt szinte mindenhol vulkáni hamu borítja, de már itt - ott a
humusz réteg is kezd kialakulni. A fák többsége 10 m körüli volt és nagyon dús ajnövényzet
borítja. Több állatot is láttunk. A teljesség igénye nélkül: lajhárt, koatit
(mosómedve féle), pekarit (vaddisznóféle), csuklyás majmot és sok madarat, a tukántól
a montezumán át a pávák családjába tartozó helyi madarat…
Volt egy 400 éves
hatalmas 40 m-es fa is, amely túlélte a lávafolyásokat. Növényismereteim elég
hiányosak ezért nem is próbálom felsorolni azokat, amelyeket itt láttunk. Mégis
ízelítőként: orchideák sok fajtáját, pálmákat, páfrányokat, liánokat.
A legkülönlegesebb számomra az volt, hogy a hegy magasabb részén ahol még mindig a vulkáni kövek uralják a területet, a kövek közt mesés orchideák nőttek ki. Egyébként érdekes, hogy Ázsiával szemben itt szinte csak a fölről növő orchideát látni. Ázsiában sok volt a fán élő orchidea.
Láva közt az orchidea |
Az Arenal Nemzeti Park után folytattuk utunkat Monteverdebe, ahol a felhőerők területe található.
Costa Ricában 5 erdőterület van (magasan fekvő
esőerdő, esőerdő, felhőerdő, szárazerdő, lombhullató erdő) és ne felejtsük el
az ország területe kb. akkora, mint a Dunántúl.
Nekem nagyon tetszik Costa Rica, de egy dolgot nem
értek. Viszonylag fejlett az ország, majd erről a későbbiekben írok, de
időnként olyan utak vannak 10 – 20 km-en keresztül, hogy nem tudok hazánkban
olyan rossz mellékutat mondani, amely megközelítené ennek a „minőségét”.
Kérdeztem a helyi idegenvezető, ez hogy lehet? A válasz „én sem tudom, de
szerintem néhány politikus az útjavításra szánt pénzt eltette zsebre”. Hogy mik
vannak itt Közép-Amerikában? Elképesztő, én ilyenről soha nem hallottam!
Bizonyára Önök sem…
Arenal Nemzeti Park |
Fél 5 körül érkeztünk meg Monteverdebe. Útközben volt egy érdekesség. Természetesen most is láttunk állatokat (madarakat, majmokat), de lassan már ez megszokott lesz, ellenben ami érdekes volt, az út mellett egyszer megálltunk egy koatinál (olyan, mint a mosómedve), hogy lefényképezzük. Erre pillanatok alatt vagy egy tucat lett az autónk körül, várták a kaját. Amikor kaptak, akkor már másztak befelé a buszba.
Koatik a busz lépcsőnél |
Ahogy haladtunk felfelé a hegyre elkezdett szemerkélni az eső. Ezt időnként felváltotta a napsütés és az eredménye természetesen a mesés szivárvány. Különlegessége az volt, hogy nagyon közel volt hozzánk és nagyon széles volt az íve. Legalább 3 különböző szivárvány volt 5 km-en belül.
Szívárvány a buszablakból |
Még egy meglepetés – sajnos nem jó - fogadott bennünket Monteverdében. Kifejezetten hideg van. Szerintem kb. 15 oC és ehhez erős szél társul és szemerkélő eső. Félek, hogy miként fogjuk tudni megcsinálni a holnapi napi programunkat. Sikerült-e és hogyan erről a következő blogomban fogok írni.
Kedves Ig. Úr! 14 éve Ön volt az idegenvezetőnk a BENELUX körúton, tulipán nyílás idején a Keukenhof virágparkban Hollandiában. Életem legszebb utazása volt, pedig több, mint 30 országban jártam!!! Csodálattal és vágyakozva olvasom sorait, melyre ma délelőtt akadtam rá, egyben azonnal csatlakozva blogjához. Várom a további beszámolót, a csodás fotókat! (A fényképező géppel videót is lehet készíteni...!) Üdvözlettel: Kállainé Enikő
VálaszTörlés