Összegzés 1.

Ma egész nap élveztük a tengert és a Napot. Magában szerintem mindenki elkezdte összegezni a látottakat, tapasztaltakat, mivel holnap megyünk vissza a fővárosba, San Jose-ba, ott lesz egy rövid belvárosi nézelődés és holnapután reggel New York érintésével utazunk haza.

Egyik szállodánk kertje

Nem mondom, hogy szisztematikusan, hanem inkább ahogy eszembe jutnak a dolgok, úgy összegzem az itt tapasztaltakat, néhány szép képpel illusztrálva. Számomra:

- Legkülönlegesebb: az időjárás. Egy Dunántúl méretű országot képzeljenek el. Ennen a K-i részén esőerdő szinte napi csapadékkal, az ország középső részén kb. 800 m-es magasságban felhőerdő (köderdő), és kb. 17 ^oC, az ország nyugati részén kiszáradt területek és 35 ^oC. Ez számomra (számunkra- utasainkkal együtt) szinte felfoghatatlan.

szállodai hangulatkép

- Legszebb: a növényzet. Itt azért sajnáltam és hiányát éreztem, hogy nem vagyok botanikus. Olyan mennyiségű és fajtagazdagságú növények vannak, hogy az elmondhatatlan. Ami még érdekesebb, az pedig a változatosság. Ha belegondolnak, teljesen normális, hogy ahol más a hőmérséklet, csapadék stb. mennyisége, ott más a növényzet is, de megint oda térek vissza, hogy ez milyen kis területen valósul meg.

ilyen dús és érdekes volt a vegetáció

- Legfurcsább: nincsenek négerek. Aki volt a Karib-szigeteken pl. Kubában, Dominikán ott azt tapasztalta, hogy a lakosság több mint az 50%-a néger. Itt az egy kezemen lévő ujjak száma sok, hogy hány négert láttam. Egyszerűen nincs. A lakosság 70 % fehér és indián keverék. A fönnmaradóból 20 % fehér, 5% indián és talán 0,5 % az egyéb. Ja és kínai sincs! Ez sem hátrány! A helyiek pedig annyira barátságosak, kedvesek, mosolygósak, hogy az embernek jó rájuk nézni. Pár éve csináltak egy világfelmérést, és abban az jött ki, hogy a costa ricaiak (ahogy ők magukat hívják tico-k) a legboldogabbak a saját hazájukban.

Kitérő: Otthon hajnal 1 óra van, itt este 6 félmeztelenül, enyhén leégve ülök a szobám előtti teraszon, csivitelnek a madarak, morajlik a Csendes-óceán, a laptopom előtt egy tányér friss ananász, miközben írom a blogot abból falatozgatok. Ezt azért sajnálni fogom a dolgos hétköznapok alatt.

Falusi utcakép

- Ami legkevésbé tetszett: útviszonyok. Egyszerűen nem hiszem el, hogy nem lehetne valamit csinálni ezzel. Odahaza nem tudok olyan utat mondani az egész országba, talán valami falusi mellékút lehet ilyen, mint itt az utak 30%-a. Tragikus. Ebből következően a közlekedés tempója is olyan az egész országban.

Átlagos út Costa Rica-n

Érdekességek:

- Reggelente bárhol voltunk mindenhol madárcsicsergésre ébredtünk és olyan változatos formációban, hogy azt nem lehet elmondani. Trillázva köszöntötték a reggelt.

Egy énekes madár a sok közűl

- Az USD ugyanolyan használatban lévő pénz, mint a helyi Colon. Sok pénztárgép mind a két pénznemben azonnal kimutatja az összeget. Abban a pénznemben adnak vissza, amivel az ember fizet, kivéve a kis összegeket, mert azokat fémpénzben helyi Colonban.

Ananászt szállító kamion

- Beszéltem utastársakkal, hogy számukra mi volt furcsa. István a rengeteg gusztustalan és az embertől egyáltalán nem félő hüllőket említette. Ha belegondolok, nagyon igaza van. Otthon a kutyák jobban félnek az embertől, mint itt ezek a gusztustalan állatok.

Iguánák a fák ágain

- A sok vulkán. Sajnos egyikhez sem tudtunk közel menni. Nincs kiépített turista út a vulkánok pereméhezem, mert nem érzik biztonságosnak a helyiek. Nekünk ezt el kell fogadnunk, mert ők tudják…

- Szinte mindenki beszél angolul. A hivatalos nyelv a spanyol.

- Színvonalasak a szállodák. Tartottam a minőségtől, igaz szinte mindenhol **** szállodákban aludtunk, de megütik az európai standardot.

- Nem olcsó ország. Árakat tekintve kb. hazánkhoz lehet viszonyítani. Valószínűleg azért is mert a minimális fizetés kb. 450 USD (k. 100.000 Ft), mint otthon.

Costa Rica óceánpart

- Nincs munkanélküli segély. Ha valakinek nincs munkája, az semmilyen ellátást nem kap. Álláspontjuk: ha pénzt akarsz, keress valamilyen munkát! (Mindenki maga döntse el, hogy ez így jó vagy nem). Az ÁFA 14%. Van ingyenes közellátás és van magán korház rendszer. Kinek mit bír a pénztárcája. A minőség természetesen nem azonos, de ezt itt mindenki elfogadja, azaz a jobb minőséget meg kell fizetni.

Következő blogomban írok a fővárosról és folytatom összegzésem Costa Rica-ról.