Reggel elhagytuk a K-i tengerparti szakaszt, a
Tortuguero területét és elindultunk az ország közepe felé. Első szakasz (kb. 2
órányi) ismét hajózás. Párszor megálltunk és láthattunk, fényképezhettünk,
útközben madarakat, majmokat, és egyszer egy sárga kis kígyó is volt a közeli
fán. A hajózás után következett másfél óra zötykölődés a földes-köves úton.
|
Beérkeznek a fürtök
|
Ami
érdekes volt, az, hogy egyszer megálltunk egy banánültetvénynél. Láttunk az ott
folyó munkát a termeléstől a csomagolásig. Nem csinálnak nagy faksznit. Attól
kezdve, hogy beérkezett a banán fürt a feldolgozóba, levágás a tőről, melyen
vannak a fürtök, mosás, osztályozás, pakolás összesen nem tart 10 percig egy
banán esetén és már a ládában van. Igaz zölden.
|
Itt már a ládába pakolják |
Érdekes volt, hogy a fán a
banán fürtöket egy lyukacsos zsákkal vonják be. Minden fürt egy ilyen „nejlon
zsákban” érik. Ez segíti az érést és védi is a fürtöket.
|
Zsákokban a banán még a fán |
Továbbhaladva még egy
ananász ültetvényt láttunk. Mint az agave úgy néz ki az anyanövény csak picit kisebben.
A levelek közepén van a termés az ananász gyümölcs. Egy növényen egyszerre egy
gyümölcs érik. Nagyon sűrűn vannak a növények, de a magasságuk kb. 50 cm.
|
Ananász ültetvény |
A
szállásra érkezés előtt még egy iguána „tenyészetet” is láttunk. Egy étterem
oda szoktatta – gondolom a turisták miatt - az iguánákat, ugyanis folyamatosan etetik
őket gyümölccsel. Az iguánák a közeli fán éltek, de valami borzalmas ronda állatok.
(lásd fotó).
|
Iguana közelről. Szép? |
Beszélek a mai napról is. Ma a La Fortuna
vízeséshez mentünk. Ez így egyszerűnek hangzik, de volt benne egy „csavar”,
hogy lóháton(!) tettük meg az utat. Én valamikor hajdanában tanultam lovagolni,
de ezenkívül egy házaspár lovagolt korábban, de Ők is úgy, hogy a lovat kötőféken
vezették. Itt semmi ilyesmi segítség nem volt. Elől és hátul haladt egy-egy
vezető, egyébként mindenki maga irányította a lovát.
|
Lovas nemzet a magyar még hátizsákkal is
|
Az első 10 percben még sok
volt a riadt tekintet, de utána mindenki élvezte a lovaglást, pedig nagyon
változatos volt a terep. Volt hogy mezőn, máskor vízmosásban haladtunk, vagy
hegyre mentünk fel. A lovacskák nagyon szófogadóak és aranyosak voltak. Egy óra
volt az út a célig (ez végig lovon) majd megpillantottuk a vízesést. Innen
lesétáltunk a vízesés aljáig.
|
La Fortuna vízesés |
Ez kb. 70 m szintkülönbséget jelentet. Lefelé sem
volt „piskóta”, de fölfelé, na az kemény menet volt. Lent, aki akart, az
bemehetett fürdeni a vízesés tavába. Nem mondom, hogy termálvíz volt, de ha már
itt vagyok, akkor csak bementem is.
Vissza ismét egy óra lovon, ekkor már egész
felszabadult volt a csapat. Utólag többen elárulták, ha előre mondtam volna
nekik, hogy lovagolni fogunk biztos nem jöttek volna a mai programra, de így
utólag nagyon örültek, hogy megcsinálták és egy életre szóló élmény volt nekik
a lovaglás.
Ezt követően Fortuna településre mentünk be. Ez egy
turista központ az Arenal vulkán lábánál. Itt sétáltunk, nézelődtünk és
ajándékokat is lehetett vásárolni.
|
Fortuna városka temploma, háttérben az Arenal vulkán |
Jaj egy érdekességet elfelejtettem mondani. A
szállodánk kertjében az egyik fán reggel láttunk lajhárt. Volt amikor kb. 1 m-re
volt tőlünk. Ami még újdonság volt itt az a kolibri. Tündéri kis madár, de
olyan gyors, hogy szinte lehetetlen lefényképezni.
|
Lajhár a szálloda kertjében (természetesen szabadon) |
Most is egy hatalmas parkban lévő szép ****
szállodában vagyunk. Kifogástalan kiszolgálással. Holnap megyünk a mindig
felhőben lévő Arenal vulkánhoz. A szállásunk már Monteverdeben lesz.
Búcsúzóul 2 szép kép:
|
Ez a virág egy fa oldalán nőtt (!) |
|
Madárka a szállodakertben
|
Gyula Nagyon irigylem Önöket, hogy ezen a gyönyörű helyen jár. Élmény olvasni a beszámolót. Egy ügyfelem Apátfalváról most volt ott 3 hétig, s hasonlókat mesélt. A lánya dolgozik kinn már egy pár éve, s neki is nagyon tetszik.
VálaszTörlésMarika