Chitwan Nemzeti Parkban...

Jól tippelt az egyik hozzászóló, a Chitwan Nemzeti Parkba utaztunk. Itt töltöttünk 3 éjszakát.

Mint leírtam, a körülmények eléggé nomádok voltak. Félnapos programokon vettünk részt.

Először egy elefánt safarin voltunk, ez volt a legtutibb. Kb. 3 órát töltöttünk elefántháton. Kambodzsában már ültem elefántháton, de az csak 20 perc volt. Igaz az annyival kényelmesebb volt, hogy csupán ketten ültünk rajta. Most 4-en utaztunk. Egy nagyobb székszerű építményen 2-2 fő egymással háttal, és elől az elefánt tetején (szőrén megülve) a hajtónk. A csapat 4 elefántra lett leosztva. Mindenki külön-külön úton indult el. Nekünk volt a legnagyobb szerencsénk. Mi láttunk fekete medvét kb. 30 m-ről, őzet kb. 10 m-ről, 3 vaddisznót kb. 20 m-ről és a legnagyobb attrakció az orrszarvú volt. Ezt először kb. 50 m-ről, majd közelebb mentünk. Szinte üldöztük és közben a hajtónk kurjongatott a többi hajtónak, hogy merre jöjjenek. Ebben csak az volt a baj, hogy míg addig ösvényeken mentünk, amikor üldöztük az orrszarvút, akkor tökön, paszulyon keresztül. 

 

Hol a fejünket vertük be egy faágba, hol a lábunkat karistolta meg egy ág. Amennyire lehetett ügyes volt a hajtónk, de azért helyenként nagyon sűrű volt a bozót. Amikor legközelebb volt az orrszarvú, akkor kb. 15 m-re lehetett. Így elefánthátról könnyű volt, nem féltünk. Aki még nem utazott elefántháton annak azt mondom ez olyan mint ha kis csónakban ülnénk egy hullámzó vízen illetve amikor alattunk egy ló billeg. No ezt a kettőt kell összeadni, ilyen az elefánthát. Mindez mellett mindenki élvezte, de a többség nem bánta, hogy vége lett. Messze mi láttuk a legtöbb állatot.

Másnap reggel gyalogos nyomkövetés volt. Láttunk néhány nyomot, de 1 páván kívül mást nem. Ebéd után elefántfürdetés volt a folyóban.

Élvezetes volt. Én is megsimogattam az egyiket. Erről is készült kép, hazaérkezés után feltöltöm. Volt aki felült az elefánt hátára. Az kellemesen lefröcskölte. Engem ez azért sem vonzott, mert az egyik elefánt azzal kezdte, hogy elől-hátul ürített, amikor belépett a folyóba. Nos ez, különösen a szárazabb egység lassan haladt lefelé a folyón. Nos ez a tartalom kevésbé vonzott. Ettől függetlenül nagyon aranyosak voltak.

Délután ismét egy gyalogos kirándulás következett a szigeten, melynek a végén csónakokkal hoztak vissza bennünket. A séta során kb. 100 m-ről láttunk először 1 majd 3 krokodilt. Ezek is abban a folyóban éltek, mely a táborunk előtt folyt, csak kb. 800 m-rel feljebb. A gyalogos séta során is láttunk orrszarvút, kb. 80 m-ről. A sétavezetőnk ekkor idegesebb volt, de rövid farkasszem nézés után az orrszarvú elballagott.

Következő nap volt egy jeep túra. Ekkor 2 majd 1 orrszarvút, pávát és őzeket láttunk. Ez egyébként egy volt katonai teherautó tetején utazva történt. A kb. 3 óra alatt jót beszélgettünk egymás közt és kb. 10 percet nézegettünk. Ez kicsit unalmas volt.

Összegezve milyen is volt a Chitwan Nemzeti Park?

Érdekes.

A látnivalók ütősek, jók voltak, még akkor is vagy talán azért is, mert nem láttunk tigrist, de a szállás az nagyon gáz volt. Állítólag az idei év után lebontják az egészet, mert nem szabad Nemzeti Park területén épületet, tábort üzemeltetni. A bungalók gyenge színvonalát fokozta, hogy többen találkoztak patkánnyal. A legdúrvább az volt, amikor vacsora közben a tetőről az egyik asztalra pottyant egy. Még szerencse, hogy nem lányok voltak annál az asztalnál. Tudom, hogy ezt nem lehet ilyen helyen kizárni és kivédeni, de egy városi leánynak, vagy srácnak azért ez kicsit sok.

A Chitwan Nemzeti Park után irány közép Nepál, a túrázók fellegvára, Pokhara. Legközelebb erről írok.

Chitwan Nemzeti Park

Reggel elindultunk a Chitwan Nemzeti Parkba. A távolság 160 km. Ezt röpke 5 óra alatt meg is tettük. A forgalom egyszerűen tragikus és elképesztő.

Képzeljenek el egy nagyon szűk 2 sávos utat, melynek a minősége olyan, mint otthon a legelhanyagoltabb mellékút. Nos ezen közlekedik sűrű sorban teherautó és busz. Nem véletlenül említem csak ezt a kettőt.

Szinte nincs személyautó forgalom. Úgy képzeljék el, hogy 10 járműből 6 teherautó és 4 busz. Kb. minden 15 után egy motor és minden 25 után egy autó. Ha valakinek problémája van a vesekövével, hogy nem akar elindulni. Irány Nepál! Azt hittem, hogy a szuszt is kirázza belőlem.

Ezen a keskeny úton el lehet képzelni, hogy ezek a járművek hogy férnek el egymás mellett, vagy inkább ne is képzeljék el. Időnként fogalmunk sem volt, hogy miként fért el a 2 jármű egymás mellett. Nos ehhez tegyük hozzá, hogy csupa hegy-völgy. Mindenki előzi a másikat, mely 25-tel megy, de a buszunk 30-al. Az a jó, hogy ha kanyarba is előznek, akkor is olyan lassan megy mindenki, hogy így meg tudják úszni a balesetet. Igaz időnként olyan fékezések voltak, hogy azt hittem lefejelem az előttem lévő ülést.

Szóval ilyen könnyű úton elértük a Chitwan Nemzeti Parkot, Ez az ország Déli részén van.

Itt egy szigeten volt a szállásunk. Ja azt elfelejtettem mondani, hogy kérték, hogy egy kézipoggyászt hozzunk csupán magunkkal 3 éjszakára.

Nos hölgyeim, de uraim is ki lehet próbálni. Mit tegyen be az ember egy kézipoggyászba. Én 4 alsónadrág, 4 zokni, 2 ing, 2 póló, 1 papucs és tisztasági szerek mellett döntöttem. Jaj, el ne felejtsem az itteni legfontosabb útitársam a Strohrumot. Na az jött. Nadrág - farmer, ami rajtam, cipő, ami rajtam.

Nos így mentünk el Chitwanba.

Megérkezésünk előtt már tudtuk, hogy egy folyó által körbezárt szigeten leszünk, ahogy 6 - 9:30-ig van villany, melegvíz szintén csak este 6:30 - 7:30-ig. A szállásunkról annyit, hogy az 1 *-ot haveri alapon talán megütötte. A WC és tusoló elméletileg volt a szobában, de öblítésnél vödörrel rá kellett segíteni, a tusvíz pedig a fa épület mögé folyt ki kb. 2 m-re. Különálló kis fa bungalók voltak nádtetővel. Ez majd még érdekes lesz a mesém során.

No ide érkeztünk meg estére. Az itteni nagyon érdekes és nem kicsit izgalmas programunkról legközelebb mesélek.

Milyen is Nepál?

Mielőtt leírnám a következő napomat, gondolom mindenkit érdekel, milyen is Nepál?

Röviden, tömören nagyon - nagyon szegény. Az emberek nagyon egyszerűen öltözöttek, a házakban általában több nemzedék él együtt. A legszegényebbeknél ez általában 1 maximum 2 szobában van. Szinte semmijük sincs. Ez alatt az országot és az embereket is értem. Az emberek többsége csak áll az utcán és jó szándékkal bambul. Nem beszélget, csak nézi a forgalmat. A nők még csak-csak dolgoznak, de a férfiak még azt is alig-alig. Az írástudatlanság több mint 50%-os. Még manapság sem kötelező az iskola.

Személyautó elvétve van. Nagy városokban van motor, de máshol semmi.

Gyalog, vagy távolsági busz. 59 km a vasúthálózata az országnak!!!

Ettől függetlenül az emberek kedvesek és békések. Viszonylag sokan tudnak valamilyen szinten angolul. 

Mijük van? Csodálatos tájak és fantasztikus hegyeik. Pl. itt van a Mont Everest is.

Egyenlőre ennyit az országról, holnap többet is írok majd...

Repülőút

A déli órákban indultunk Budapestről. Isztambulban szálltunk át, majd Delhiben és így értünk Nepál fővárosába, Katmanduba helyi idő szerint a reggeli órákban. Transzferrel a szállodába röpke 1,5 óra alatt értünk. A szállodánk egy 5*-os besorolású szálloda volt, mely európai méretekkel kb. 3*-os lenne.

Egy gyors tusolás, átöltözés, majd indultunk egy kis városnézésre. A fővárosnak 3 része van. Ebből az egyik ősi városrészt - Patant - tekintettük meg. Nem nagy területen van, de érdekes látnivalót nyújt. A házak frontoldala fa faragott ablakokkal, ajtókkal néznek az utca felé. Az épületek többsége a XVIII. században épültek. Ezekből mutatok be néhányat. Ezek most nem saját felvételek, de hazaérve teszek fel saját fotókat is.

Este a Nepáli Idegenforgalmi Minisztérium fogadásán voltunk, ahol kellemes vacsora mellett helyi népzene és tánc szórakoztatott bennünket.

Kellemes este után nagyon fáradtan mentünk szálláshelyünkre, mivel éjszaka a repülőn alig aludtam (aludtunk).

Másnap reggel 6-kor ébresztő és irány a dzsungel. Erről legközelebb írok.

Az első bejelentkezés a nepáli útról ...

Kedden érkeztünk meg Katmanduba. Programunk szerint városnézésen vettünk részt a fővárosban, később írok érdekességekről is ezzel kapcsolatban.

Ma az ország déli részére 1 nemzeti parkba jöttünk. Itt 3 éjszakát fogunk tölteni...

Este 3 órán át van villany, 2 órát pedig meleg víz. Internet pedig nincsen.

3 órán keresztül elefánt háton voltunk, így közlekedtünk, miközben rengeteg érdekességeket láttunk.

Mint írtam, nincsen interneten, de ezt a néhány sort megoldottam a blogomhoz. Amint lesz internet, részletesebben beszámolok...

Megbeszélés

Hétfő délután indulok Nepálba. Előtte szombaton összehívtam a dolgozókat. Mind a 6 irodából itt voltak a munkatársak és Ildivel tartottunk egy kb. 6 órás tájékoztatást. Végig mentünk a prospektusunkban található minden társasúton és elmondtuk azokat az információkat, amelyek szükségesek a korrekt utastájékoztatáshoz. A vidéki irodai munkatársak nem voltak benne az utak összeállításában és a szállások lefoglalásában. Így szükséges volt számukra egy hosszabb korrekt tájékoztatás, hogy pontos információik legyenek, azért, hogyha az utas érdeklődik bármilyen kis részelttel kapcsolatban náluk. Szó volt a szállásokról, buszokról, idegenvezetőkről.
Remélem minden lényeges dolgot átbeszéltünk.
Holnap pakolok. Hétfő délben van a találkozás Ferihegyen és 2 körül indulunk. Érkezés helyi idő szerint kedd reggel Katmanduba. Isztambulban és Delhiben lesz átszállás.
Nem tudom milyenek lesznek a körülmények, de mindenféleképpen akarok küldeni napi jelentéseket, lehetőség szerint képekkel. Elképzelhető, hogy 1-2 nap csúszás lesz a küldésben, mert nem mindenhol lesz internet, de megpróbálok naponta küldeni beszámolót. Szóval az első kb. szerdán várható.

Konkurencia ?

Egy érdekes dolgot mesélek el Önöknek. Ma fél napot Székesfehérváron töltöttem. Ribi Péterrel a Fehérvár Travel tulajdonosával már régóta ugrattuk egymást, hogy melyikünk teniszezik jobban. Többször megbeszéltük, hogy összemérjük tudásunkat. Hol ezért - hol azért, de mindig csúszott a megmérettetés. Nos ma végre megtörtént. Elmentem hozzá, délelőtt kicsit beszélgettünk az irodájában, majd megküzdöttünk a teniszpályán. Sajnos el kell ismernem jobb volt. Jogosan győzött. Még azt sem lehet mondani, hogy hazai pályát fújt a bíró, mivel mi magunk ítéltük meg, hogy az ütés bent vagy kint volt. Na majd Szegeden visszavágok neki! Ezt követően meghívott egy kellemes ebédre, mely alatt is jót elbeszélgettünk, szakmáról, családról, sportról...
Miért osztom meg  a mai napomat Önökkel? Azért mert sok helyen az a tévhit uralkodik, hogy az utazási irodák utálják egymást, irigyek egymásra... Ezt akarom megcáfolni. A Fehérvár Travel - el kell ismernem - jelenleg piacvezető a körutazások ágazatban. Magyarul konkurensei vagyunk egymásnak. Ez tény, de ez nem ad alapot arra, hogy utáljuk egymást. Mindketten tiszteletben tartjuk egymás szakmai sikerét, tudását. Én azt vallom: a minőségi konkurencia csak ösztökéli, serkenti az embert a minél jobb eredményre. Nekem az az iroda, az ellenszenves, aki becsapja az utasokat, nem megígért szolgáltatást nyújtja. Na az ilyen irodákat utálom. Miért? Azért, mert az ilyen irodák elűzik az utasokat az utazási irodai szervezésektől. Az az utas, akit becsap egy utazási iroda, az valószínűleg legközelebb maga akarja megszervezni nyaralását és nem bízza egyetlen utazási irodára sem. Nos az ilyen konkurenciát nem fogadom el és az ilyet tiltanám ki a szakmából. Sajnos tudok ilyen példát mondani, nem is keveset, de ez most nem erről szól, hanem arról, hogy lehet normális kapcsolatot tartani utazási irodák között is. Én kiváló kapcsolatot ápolok az IBUSZ-szal, Car Tour-ral, Kisalföld Volántouristtal, hogy tényleg csak nagyon keveset említsek meg.
Ezek vezetőivel időszakonként eszmecserét folytatunk pl. törvényi változásokról, piaci problémákról stb.
A mai beszélgetésen is, és a többi hasonló beszélgetés során az ember nem a konkurenciát nézi a másikban, hanem olyan személyt, akivel azonos érdeklődési köré csoportosul munkánk és esetenként a problémánk.
Én úgy érzem - remélem a Péter is így gondolja - hogy kellemes 5 órát töltöttünk el egymás társaságában. Azért a tenisz vereség kicsit bosszant, de majd Szegeden...
Ismét utalok arra, hogy egy hét múlva indulok Nepálba. Onnan is írok beszámolót. Biztos különleges hely lesz az is.

síelés 4.

Várhatóan ez lesz az utolsó síeléssel kapcsolatos bejegyzésem. Téma a szállások.
Teljesen más jellegű a síelők szállásigénye, mint akár a nyaralóké, akár a körutas utasoké. Kevésbé érzékenyek a minőségre. Sokkal fontosabb, hogy milyen messze van a sípályáktól a szálláshely, van-e szauna és milyen bőséges  -ha egyáltalán kérnek- az étkezés. Amíg többségiben a nyaralást családosan, vagy csupán párban töltik el az emberek, addig a síelésre a csapatos utazás, a nagyobb társaság a jellemző. Sokan szinte nem is tudják, hogy hova mennek, csak esetleg az országot, jobb esetben a síterepet tudják. A választást rábízzák a barátaikra. A szállással jóval kevesebbet törődnek. Ebben bizonyára szerepet játszik az is hogy a sportosabb, fiatalos utazók kevésbé igényesek a szállásra. Nagyon ritka a síelők részéről érkező szálláspanasz.
Franciaországban szinte csak apartmanba mennek a magyar síelők. Általában jó minőségűek ezek, és sok sípálya van a közvetlen közelükben. A probléma csupán az, hogy nagyon messze van hazánktól. Busszal  kb. 18 óra az út, mindig éjszakai utazással. Ezt kevesen vállalják. Ausztria és Olaszország a másik két legkedveltebb ország a síelőknek. Itt kb. 50 -50 %-ban vannak a szállodai és az apartman igények. Talán Ausztriában több az ellátással (félpanzió) történő szobafoglalás. Újabban vannak magyar vállalkozók, akik főként Ausztriában télen (van aki hosszabb időre) kibérelnek egy szállodát és üzemeltetik. Nem egyszerű, de ha meg tudják tölteni utasokkal, akkor rentábilis lehet. Én a közeljövőben nem tervezek szálloda működtetést.
Úgy tűnik, hogy most hétvégén ismét "kiugrunk" pár napra síelni Ausztriába. Természetesen barátokkal. Szállás apartmanban, de félpanzióval.
Ezzel befejeztem a síelésekkel kapcsolatos tájékoztatásaimat. Ha valaki tud és szeret síelni, annak ez biztos unalmas volt, de aki még nem síelt, annak egy kis tájékoztatást jelenthetett ez a pár gondolat.
Egy érdekesség: Február 21-től 10 napra megyek Nepálba. Erről is szeretném Önöket tájékoztatni. Írok -terveim szerint - napi beszámolókat. Szóval ismét egy érdekes ország kerül terítékre.

trükk eredménye

Aki régebb óta olvassa blogomat az emlékszik egy régi írásomra.  Július 29 -én "Trükk" címen írtam egy utazási irodai csalásról. Akit érdekel a bejegyzés elolvashatja.  Nos ez a trükk most aktuális lett. Erről írok ma.

A tegnap vagy tegnap előtti híradásokban - többek közt a MTV Híradója is foglakozott vele -, közölték, hogy egy magyar utazási iroda több mint 100 főt most vitt ki Egyiptomba, és kiderült az is, hogy ennek az irodának (Beck Travel) nincs is engedélye utazásszervezésre. Júliusban nem írtam le a cég nevét, de most leírom, hogy mindenki tudja, nehogy beleessen a csapdájukba. Ezek szokták a "paplan vásárlási túrákat" szervezni idehaza.

Ez az iroda vitt ki több mint 100 embert oda, ahonnan csak kifelé javasolt hozni a turistákat. A hatóságoknak ennek hatására eszükbe jutott, hogy jobban meg kellene vizsgálni a hivatalos és nem hivatalos utazási irodák működését. A Magyar Kereskedelmi és Engedélyezési Hivatal honlapján www.mkeh.hu mindig közlik az engedéllyel rendelkező irodák listáját.Javaslom Önöknek is ennek megtekintését, akkor, ha olyan iroda nevével találkoznak, akikről még nem hallottak. Miért fontos ez? Elsősorban azért, mert akik itt nincsenek bejegyezve azoknak nincs engedélyük, nincs utazási kauciójuk, biztosításuk és bármikor leléphetnek a pénzzel vagy ha  az ígérteknél sokkal rosszabb szolgáltatást adnak, akkor  ilyen esetben sincs aki segítene a probléma orvoslásában. Magyarul futhatnak a pénzük után. Felmerülhet a kérdés hogy lehet ezt kiszúrni már az ajánlatok közül. Nos: fontos ismérv, ha valaki forint + euro áron hirdeti árait. Magyarországon bejegyzett iroda nem csinálhat ilyet. Szabálytalan az hogy az ár pl. 30.000,- Ft + 200 euro. Nagyon speciális esetben lehet euros ár, de így együtt soha nem szabályos. Kint lehet fakultatív programot euróban fizettetni, de itthon nem.

Most télen vannak iskolai sícsoportok, továbbá egyéb "ügyes szervezők", akik így hirdetnek utazásokat. Ezek nagy többségben "fekete utaztatók". Egy-két iskolai sícsoport nem tartozik ebbe a kategóriába, de hangsúlyozom, hogy csak 1 - 2. Javaslatom ne velük ... !!!  Ha már nem PROKO, akkor legalább valami legális, hivatalos irodával utazzanak! Ne dugják már bele egyből a fejüket a hurokba, és bízva hogy "reméljük nem fognak becsapni"; fizessenek be valakinek több ezer forintot, azaz ne szorítsák rá a hurkot a fejünkre. 

Akik most kimentek, szinte azonnal haza is jönnek Egyiptomból, ezáltal a cégtől, nem hogy kedvezményt kaptak volna (lásd júliusi írás), hanem most százezres nagyságrendben buktak. A pénzüket pedig nincs kitől visszakövetelni. 

Most elmaradt a síszállások ismertetése, de ez aktuálisabb és izgalmasabb téma volt ez a fekete utaztatás. A szállásokról majd legközelebb.

javítás + síelés 3.

1.       38. oldal: Bajorországi és csehországi ízelítő, az áraknál nincsen
      „Vacsora egy prágai sörözőben- 4200 Ft” program, ez a tavalyiból 
      maradt benne, nincs a programban Prága.

2.       44. oldal- Baltikum, Szentpétervár- kimaradt repülősöknek a
      fak. vacsora ára 30.000 Ft

3.       46. oldal: Fjordok közt….- az áraknál a tavalyról benne maradt a 
       (július) szó, mert akkor két időpont volt és csak az egyik volt 
       repülős. Egyértelmű, hogy az augusztusi időpontunk van, szó.

4.       50. oldal: Az Adria ékkövei- 4. nap Krka-Trogír-Split fak. kirándulás 
      nincs jelölve az áraknál, ez helyszínen fizethető kirándulás, 15 euro

5.       52. oldal: Szlovénia legszebb tájain- 3. nap Bovec-Vintgar-Bohinj-Bled 
      fak. kirándulás szintén helyszínen fizethető 15 euro/fő

6.       58. oldal- Adventi forgatag Krakkóban- az ellátás reggeli, nem 
      félpanzió-a vacsora pluszban fizethető a jelzett 4200 Ft-os áron

Síelés 3.

Felvonók: Több fajta felvonó van.

1.A legkényelmesebb a síelők által buborékosnak hívott felvonó. Ez általában 8 esetenként 6 üléses felvonó mely előtt egy íves kialakítású sárga műanyag burkolat van, melyet beszállás után le lehet hajtani, ez védi a síelőket a széltől, hidegtől. Esetenként ehhez még ülésfűtés is tartozik.

2. Beüléses. Ez a szakzsargonja az ülő lifteknek. Ezek lehetnek 1 - 6 személyesig. A modernebbek 4 – 6 személyt szállítanak egyszerre. A régiek általában 1-3 személyesek. Ezekhez nem tartozik lehajtható védőbúra.

3. Csákányos. Ez egy felvonó mely úgy néz ki mint egy fordított csákány, melynek a két élire lehet támaszkodni (nem ülni!) és a sítalpon (snowboardon) álló személyt, miközben az a csákány nyelét fogja, felhúzza a hegy tetejére. Ez kezdő síelőnek kevésbé ajánlott, mert ha nem tartja jól a lécét, könnyen kieshet menet közben, mely igen kellemetlen lehet neki és az utána következőknek is.

4. Tányéros. Manapság legkevésbé használatos felvonó. Egy nagyobb tányér alakú műanyagot tesz be az ember a lába közé és ez húzza fel a hegyre miközben itt is áll a sílécen a „kuncsaft”.

Ez utóbbi kettő azért is fárasztó, mert míg az előzőekben a lesiklás után, addig míg a hegyre ismét felér a síelő pihen a lába – mivel ülve utazik -, a csákányosnál és a tányérosnál valamilyen mértékben mindig tónusban van a láb és nem pihen olyan szinten mint az előzőeknél.

Síbérletek. Ezekben is több fajta van.

1.A legegyszerűbb. A bemutatásos. Minden csúszás előtt a felvonósnak be kell mutatni a bérletet.

2. Chip rendszerű. Van egy érzékelő kapu, melyen át kell menni és ez „kommunikál” a bérletbe beépített chippel. Ez a legmodernebb

3. Lyukasztós rendszerű. Egy kártyát lyukaszt a kezelő minden csúszásnál.

Vannak bérletek, melyek bizonyos óráig érvényesek (pl. 3 órás jegy). Továbbá vannak olyan jegyek melyek bizonyos csúszás számig érvényesek. Ezt pontkártyának szokták nevezni. Minden felvonó (hosszának megfelelően) bizonyos pontszámot ér. A gép automatikusan veszi le a megfelelő számú pontot. A jegy addig jó, amíg el nem fogynak róla a pontok.

Nos ennyit az síelést segítő rendszerekről, eszközökről. Legközelebb a síelésnél leggyakoribb szállásokról, szállás igényekről szólok.