árak

Mielőtt a mai témára rátérnék, már örömmel jelenthetem, hogy a júniusi Nagy Svájc átlépte a 30 fős határt, tehát biztos, hogy indul. A Szlovénia – május most 24 főnél tart. Még mindig vannak helyek a májusi utakra (sok a választási lehetőség) amire lehet jelentkezni. Tekintsék meg honlapunkat. (Ez volt a reklám. Ugye ilyenkor a végére kell tenni egy x –t. Szóval akkor teszek) x
A mai téma az árak. Ma délelőtt hívott egy hölgy, hogy a Kossuth Rádiónak készít egy anyagot és szeretné, ha nyilatkoznék. A téma, hogy az utazási irodák azt írják ki, hogy az ár xxx forinttól. Azaz, miért nem írják ki a teljes árat. Egymás közt szólva, némi igazság van a dologban, de nem ezt nyilatkoztam, mert hosszabb lenne elmagyarázni, hogy milyen esetben van igaza a kérdés felvetőnek. (Egyébként ez kb 10 %). Egy szó mint száz, védtem a mundért. Tény az, hogy az irodák is sakkoznak időnként. DE ugyanez van, ha megnézünk egy ruhabolt vagy egy nagyáruház reklámját. Árengedmény 70%-tól. Vagy egyes cikkek már … Ft-ért, de a bankok hirdetései is hasonlóak. Miért ne játszanak az utazási irodák is addig a határig amíg szabályos. A riporternő szeretett volna arra rávenni, hogy kijelentsem, hogy a teljes ár azonnali kiírása volna a jó mindenki számára. Szerintem – és most nem a mundért védem -, ez nem igaz. Mondok egy konkrét példát: Valaki felad egy hirdetést, hogy pl. Egyiptom 100.000,- Ft-tól. Ha szabályosan jár el az iroda, akkor valóban kell lenni ilyen ajánlatának IS, de nem csak ez lehet benne. Továbbá; bizonyos szabályok szerint a storno biztosítást nem szabadna beépíteni az árba, hanem külön kellene szerepeltetni (mi beépítjük- részben az ár értelmezhetősége és könnyebb kiszámolása miatt is). Folytatom; a reptéri illeték árfolyam alapján változik-hogy tegyük be fixen az árba? Ezenkívül vannak opcionális (választható) dolgok. Pl. tengerre néző felár, transzfer, kirándulások, betegség biztosítás és még sorolhatnám. Ezeket hogy építsük be. Itt jön az, hogy mindenki személyszerint – igénye szerint kiválasztja, hogy mit szeretne. Itt nem is említettem egy nagyon sarkalatos kérdést, problémát a repülőjegy árat. Mi kijöttünk a katalógusunkkal januárban. Azaz a szerkesztést befejeztük decemberben. Utána nyomdai munkálatok voltak. Namármost, nekem akkor ki kell találnom, hogy pl. a júliusi vagy szeptemberi útnál mennyi lesz a repülőjegy. Ha magasra lövöm be az árat, akkor eladhatatlan. Ha alacsonyra, akkor pedig nem férek bele az árba. Utólag ezért mi még (néhány irodával ellentétben) soha nem emeltünk árat. Felmerülhet a kérdés: miért nem vásárolok be x jegyet előre. Mondván majd eladjuk. Erre kérdem én és ha nem? Természetesen azért vannak módszereink, amely segítségével azért próbáljuk tartani az árakat, de erről részletesebben most nem beszélnék, mert tudom, hogy időnként a konkurencia is olvassa a blogomat – melynek nagyon örülök, mert ez azt jelenti, hogy valamit jól csinálok (csinálunk) és kíváncsiak rá – és feléjük nem akarom minden ütőkártyánkat kijátszani. Használják ők is az agyukat.
Összegezve azt mondtam a riportban. A komoly, nagy irodák biztos, hogy csak azokat a dolgokat veszik ki az alapárból, melyre joguk van, mert bennünket a fogyasztóvédelemtől kezdve szinte minden hatóság folyamatosan ellenőriz. Ha nem csinálnánk szabályosan, akkor fizetnénk is a büntetéseket rendesen. A riport várhatóan csütörtök – péntek magasságában lesz hallható, ha nem törlik le, mondván nem azt nyilatkoztam, amit szeretett volna a szerkesztő hallani.

Válaszok

Tegnapi blogom után olyan sok kérdés volt, hogy nem a megjegyzések után írom le a válaszokat, hanem külön bejegyzést szentelek neki. (Kérdések olvashatóak a blog bejegyzésem alatt lévő megjegyzéseknél).
1. Gulyás Miklós. Biztos, hogy a Miklós viszi: Óceán mentén, Nagy spanyol körút, Ahol a földrész véget ér (őszinte vagyok ez még elég rosszul áll), Fedezzük fel Portugáliát, Keresztül Dél-Amerikán (már most nagyon jól áll pedig novemberi az út) utakat. Ezenkívül még kap mást is. Pl. a májusi Csillámló tenger …(53. old) (van még rá hely és biztos, hogy indul), továbbá a júniusi Viva Espana utat és még annak függvényében, hogy melyik út hogy telik. Ő az egyik „zászlóshajója” a cégnek. Szerencsére van még jónéhány, pl. Ildi, Kámán Józsi, Horváth Anikó, Emmer Zsuzsi, Juhos Kata és még folytathatnám. Találkozni fognak új arcokkal is, akik remélhetőleg ugyanilyen népszerűek lesznek.
2. Tanács a Nyugat-európai körutazás, spanyolországi nyaralás úthoz. Fontos: útközben a Dali múzeum kivételével (3. nap) sem oda, sem vissza nincs belépős program. A helyszíni fak. programokról az id. vez fog részletesen beszélni. A júniusit Juhos Kata viszi. Kb. 10 éve viszi ezeket az utakat. Egyébként a cég megalakulása óta megy és sikeres ez az út. Persze mindig alakítja az ember a kor igényeinek megfelelően. (Eleinte éjszaka volt a buszon, majd 1-1 szállás útközben, manapság már végig szállással). Lloret egy nagyon pezsgő hatalmas turista életet mutató város. Szállásunk belvárosi, ezért esténként zajos. Ha valaki érzékeny erre, akkor esetleg vigyen füldugót. El kellett döntenem. Kijjebb teszem a szállást és ha a városközpontba akar valaki menni akkor mindig 10-15 percet gyalogol -ez csendesebb, vagy a város szívébe altatom a csoportot, ahol nagy nyüzsgés van, boltok, bárok…de ez zajosabb. Én ez utóbbit választottam. A magyar ember szeret este sétálni, nézni a forgatagot. A spanyol éttermi koszt nagyon jó. Mindig van reggelinél hideg és meleg választék. Bőséges, de nem lehet semmit kivinni az étteremből! Napközben egy szendvics, vagy gyümölcs elég, mert a vacsora szintén kiadós. Leves, min. 2-3 fajta húsból készült főfogás + köret min 6-8 fajta zöldségből saláta, a végén desszert. Vigyázni kell, mert a nap (júniusban is) nagyon égető !!A szobákban nincs hűtő! Amikor először voltam Spanyolországban megkérdeztem miért nincs? Kaptam rá egy olyan választ, amire csak azt tudtam mondani, hogy „köszönöm, értem”. Ugyanis az volt a válasz: „Kérem mi az étteremben és a bárban folyamatosan hűtjük az italainkat”. Nem mondta azt, ha kell hideg ital, vedd meg nálam, csak finoman utalt rá. Széf bérlés javasolt, ne cipeljék magukkal a tengerpartra az összes pénzüket. A szobák: nem luxus, de a célnak megfelelnek. Tiszták, Spanyolországban légkondicionáltak. Mind útközben, mint a helyszínen sok szépet és érdekeset fognak látni. Nagyon tartalmas út. Van benne városnézés és pihenés is.
3. Éjféli napsütés: Valóban azok közé az utak közé tartozik, melyek már teljesen beteltek. Nem is csinálunk belőle pótcsoportot. Legközelebb jövőre… 12 éve indítjuk az utat. Én kb. 5x mentem végig rajta. Hatalmas élmény, de tudni kell róla, hogy naponta komoly km-ket tesz meg a csoport. Székely Laci viszi az utat már kb. 7-8 éve (eleinte 2 csoport indult). Kisujjában van az út. A gk is kb. 10 éve ugyanaz: Kalmár Bandi + 1 társ. Időjárás: Biztos fog esni az eső. Hány napot, azt nem lehet tudni, de szinte soha nem úsztuk meg kisebb-nagyobb eső nélkül. (Az óceán mentén megyünk végig…) Ettől függetlenül azt mondom, esernyőt ne hozzanak, hanem esőkabátot. Mindig van szél és az ernyő arra jó, hogy a szemüvegünk és a fejünk teteje ne legyen vizes. Másra nem. Jó az infó: hőmérséklet alja 5 – 6 C körül várható a Nordkapp-nál, de ne felejtsük el; északabbra lesznek, mint Alaszka legészakibb pontja !! Szóval ahogy mondani szokták rétegesen… Javasolt adott ország valutáit magukkal vinni. DKK kb. 50 – 100, NOK 5-700, SEK 150 -200, PLZ 50 -100 és valamennyi € (odaút + Finnország). Ez nem a belépő összege azt lásd web oldalunkon, vagy katalógus 3. old. Ez úgy kb. költőpénz+ belépő / fő. Ebbe ajándékok is vannak számolva – igaz nem nagy összeggel. Pakoláshoz már elmondtam egy tippet (lásd blog 2010 okt. pakolás). Az itt nagyon ajánlott.
Röviden ennyi a 3 kérdésre, de ha valaki bővebb infót szeretne, kérem írjon, vagy nyugodtan hívjon fel az irodában és megpróbálok minden kérdésre válaszolni. Szerencsére az utak nagy részét végigjártam és ezért van róluk sok infóm.

Létszám

Az előző bejegyzésem után 3 megjegyzés, részben kérdés érkezett hozzám. Érdekes a téma, mely mindhárom bejegyzésre vonatkozik. A téma az utak indíthatósága.
Előzetesen annyit, hogy elég szépen alakulnak az utak. Egy dolgot megígérhetek itt a blog olvasóknak. Ha valaki ezen a fórumon megkérdezi, hogy az Ő útja hogy áll, akkor arra mindig válaszolok. Hozzá kell tennem, hogy a dolgozóimnak is azt adtam ki, hogy ha valaki kérdezi, mindenkinek meg kell mondani, hogy az ő által befizetett úton jelenleg mennyien vannak. Előzetesen annyit, hogy jelen állás szerint 30 fő esetén már biztos elindítjuk az utat. Az alatti létszám esetén több szempontot figyelembe véve döntök (döntünk). Ez a buszos utakra vonatkozik. Repülősöknél 15 -25 fő közötti az induló min. létszám.
A konkrét kérdésekre válaszolva: Mai napig a D--K Ázsiára (mely novemberben indul) 6 fő jelentkezett. A Nagy Svájc júniusra: 26 fő. A Szlovénia május: 22 fő. A júniusi Nagy Svájc 95 % hogy indul. Vietnám még messze van, hogy nyilatkozzak, de ha most ennyien vannak az jó jel. A májusi indításokkal más a helyzet. Ép ma egyeztettem Klári kolléganőmmel, ez alapján: biztos indul a májusi Erdély, Reneszánsz Italia, Hollandia (nincs rá hely), Barangolás Tirolban, Barokk paloták, Prága (nincs rá hely), Kalandozás Lengyelországban, Csillámló tenger utunk. Egyedül a Szlovénia kérdéses még. Az összes többi májusi út indulni fog. A Szlovéniáról most nem szeretnék nyilatkozni. Május 26 nagyon messze van, és ha jönne 8 fő még, akkor biztos, hogy indítjuk. A Prága éa a Hollandia van csupán tele, a többi májusi út mindegyikére  van még hely és a Szlovénia kivételével indul is. EMőke, ez nem azt jelenti, hogy a szlovén nem indul, hanem azt, hogy az még nem biztos!!
Én az utakat (buszos) 38 főre kalkulálom. Mit jelent ez? Ennyi főre osztom szét a közös költségeket: busz ktsg, gk, id. vez szállása, napidíja... Természetesen az ember kalkulál rá hasznot is (különben miből fizetném a katalógust, dolgozókat, irodát...) Ez azt jelenti, hogy ha 30 fő jelentkezik, akkor a 38 fő esetén kalkulált haszon elfelejtve, talán - talán nullára kijön az út. Magyarul kb. 30 főnél van az, hogy az iroda nem keres rajta 1 forintot sem, de nem fizet azért, hogy elindítja, elutaztatja az utasokat. Ez minden útnál változik, de kb 30 főnél vagyunk nullában. Függ a busz ktsg-től, az út időtartamától... A Tolna Tourist például azért ment csődbe, mert sok utat indított el kalkulált létszám alatt, magyarul többet kellett kifizetnie (busz, szállás...), mint amennyi befizetésre került. Ez 1-2 útnál elmegy (főként ha ez nem nagy összeg), de tartósan így dolgozni, az idővel az iroda csődjéhez vezet. Erről egyébként már írtam egy blogot régebben. Ha valaki gondolja visszakeresheti, ott bővebben kifejtettem ezt a dolgot. Nos egyelőre ennyit tudok mondani. Örülnék, és megköszönném,ha jelentkezésekkel tovább javítanák az utak létszámstatisztikáját.

Japán

Az idegenforgalom a gazdaság egyik legérzékenyebb ága. Vegyünk egy mostani konkrét témát: Japán földrengése. Ez hatalmas tragédia az adott országnak, de közvetve más országokra is kihat. Itt most nem a cunamira gondolok, hanem a mi szakmánkra, az idegenforgalomra.

Egyrészt teljesen leállt a Japán felé induló turizmus, másrészt leálltak a japán turisták utazásai is. Európában jó néhány cég, szálloda rendezkedett be a japán turisták fogadására, utaztatására. A szakmai hírforrások által tudom mondani, hogy szinte teljesen leállt a kiutazás is Japánból.

Szintén komoly problémát jelentett elsősorban a kiutaztató irodák számára az Észak-Afrikában lezajló(tt) események. Ez az európai beutaztató irodákat kevésbé rendítette meg, mert ezek az országok inkább fogadó és kevésbé küldő országok. (Ezt mindig úgy szoktuk meghatározni, hogy a turistákkal mit „csinálnak”, fogadják vagy küldik őket.) Szakmai kifejezéssel élve, ezekben az országokban, az aktív turizmus sokkal erősebb, mint a passzív turizmus. Azaz aktív turizmusnak a beutaztató turizmust, a passzív turizmusnak pedig a kiutaztató turizmust hívjuk. Felmerülhet a kérdés miért? Azért mert az adott ország gazdasága szempontjából kell vizsgálni a gazdasági eseményt és a beutaztatás gazdasági hasznot termel, a kiutaztatás során pedig valuta kiáramlás történik. Itt nem szokták azt figyelembe venni, hogy a kiutaztató irodák is fizetnek adót.

Holnap elmegyek egy kis „karbantartásra”. Amíg csak jelentkeznek az utakra  és nem indulnak be a főszezoni utak, azelőtt elmegyek 2 hétre egy termálfürdős üdülőhelyre, ahol különböző kezeléseket kapok, úszók… Tudják hogy van ez, ha az ember elmúlt már 30 éves pár nappal, akkor jobban oda kell figyelnie magára.  Manapság ez már nem jelent kiesést a napi munkából, mert az internet és a mobil telefonok világában a személyes megbeszélés kivételével szinte minden megoldható. Annyi van csupán, hogy nem egyfolytában tudok tevékenykedni, hanem a kezelések függvényében.

Befejezésül még annyit, hogy szépen telnek az utak. A májusi csoportoknál azonban kell még egy kis rásegítés. Gondolják végig a programjaikat, és ha van idejük és kedvük (tudják a pénz a legkevesebb), akkor válasszanak májusi ajánlatainkból. Érdekes, de körutas szempontból sok országban, városban frekventáltabb a május és a szeptember, mint a július és az augusztus, mert nincs olyan hőség. Sajnos ezért nem tudunk előszezoni árakat adni, sőt van ahol még drágább ez az időszak. Való igaz, hogy gyalogolni, város nézni ez jóval kedvezőbb időpont, mint a július, amikor +32 ^O C kell róni az utcákat. Szóval jöjjenek velünk egy kirándulásra már májusban is. Ajánlatainkat megtalálják a www.prokotravel.hu web oldalunkon is.

Március 15.

Egy örömteli dologgal kapcsolatban mondom el véleményem.

Március 15-ei hosszú hétvége a témám. Mi is a családdal elmentünk a Bükkbe és Tokajra. Mi volt az örömteli? Az, hogy mindenhol rengetegen voltak. Mi Bogácsot, Egert és Szilvásváradot tekintettük meg a bükki régióban, ezenkívül kirándultunk egy délután Tokajra. Sokan negatívan értékelték, hogy sok autó volt az utakon, illetve a látványosságoknál. Én kifejezetten örültem neki. Jó idő volt és az emberek kimozdultak otthonról. Nagyon sok magyar volt Prágában (ahol nekünk is volt csoportunk), de ugyanerről számolt be Szabolcs fiam, aki Rómában volt ezen a hétvégén.

Annak pedig, hogy Magyarországon is rengetegen kirándultak még jobban örülök. Jó volna, ha fellendülne a belföldi túrizmus. Én személy szerint nem hiszek abban, hogy a nyári balatoni nyaralás kivételével sokan elmennének 1 hetes pihenésre, kirándulásra idehaza, de 2-3 napos kiruccanásra szerintem mindenkinek van lehetősége. Nagyon sok gyerekkel találkoztunk pl. Szilvásváradon, de ugyanez mondható el az egri várról is. Nagyon okos gondolat, hogy ezen a napon a múzeumok ingyenesek. Igaz az időjárással is szerencsénk volt. Ahogy mondani szokták , jó lenne 2-3 havonta egy hasonló megmozdulás.

Ehhez a gondolathoz tartozik a Torkos csütörtök rendezvénysorozat is. Ha valaki nem tudná, hogy ez mit jelent, annak annyit erről, hogy a programban résztvevő éttermek étel és ital áraikból 50% kedvezményt adnak. Tudom, hogy ez a vendéglátósoknak azt jelenti, hogy 0% körüli hasznot termelnek aznap, de ez kiváló lehetőség arra, hogy a cég szolgáltatásait, konyháját megismertesse egy szélesebb réteggel, akiből későbbiekben esetleg ismét vendég lesz, amikor már haszon is keletkezik az eladásból.

Összegezve csak így tovább. Kiránduljunk, sétáljunk, ismerjük meg környezetünket, kis hazánknak is van nagyon sok szép értéke.

Közben ránéztem a naptárra. Holnaphoz egy hónap múlva indulok egy csoporttal Hollandiába. Manapság már kevesebb csoportot viszek. Évente 1-2 utat kísérek. Régen 4-5 úton is idegenvezetősködtem. Most már jöjjenek inkább a fiatalok. Azért a tulipánvirágzásos Hollandiát még mindig imádom. Természetesen erről is beszámolok Önöknek.

ITB Berlin összegzés

Az utazási szakma 2 nagy utazási kiállítást tart számon. 1. az ITB mely Berlinben van, minden év március első hétvégéjén. A másik a WTM mely Londonban van. Általában november elején. Én voltam már mindkettőn. Igaz a WTM-en csupán egyszer, de az ITB-n kb. 12 alkalommal. Az elmúlt 2 évben nem voltam, de előtte minden évben, hosszú éveken keresztül. Felmerül a kérdés melyik a jobb. Szerintem az ITB. Nagyobb, több kiállítóval és jóval több az európai kiállító – mely számunkra fontosabb -, mint a londoni WTM-en. Fantasztikus a méret. Csodálatos pavilonok, (26 pavilon van, melyből jó néhány 2 vagy 3 szintes), rengeteg potenciális kiállítóval, leendő partnerrel.

                     Ilyen pavilonok voltak

A 2 nap alatt volt olyan pavilon, melyben nem is voltam, pedig kb. 7 órát töltöttem naponta a kiállításon. Ilyen volt például a magyar pavilon. Olyan eldugott helyen volt, hogy nem esett útba. Azért pedig, hogy megnézzem milyen, nem áldoztam rá időt. Elgondolkodtató, hogy mennyire becsülik a magyar turizmust, hogy milyen helyet kaptunk… Ne felejtsük el, az egész világgal kell versenyeznünk a beutaztatás terén. Nem egyszerű feladat.

Most 3 kolleganővel mentem.

                        Klári, Dóri, Saci a Reistag elött

Mit csinálunk ilyenkor. Egyrészt találkozunk személyesen azokkal a partnerekkel (legalább is többségükkel), akikkel az év során csak levelezünk és telefonálunk pl. dél-amerikai továbbá ázsiai irodásokkal, de természetesen az európaiakkal is. Ekkor egyeztetjük az esetleges problémákat, elmondjuk kéréseinket stb. Ekkor van lehetőség új partnerek, utazási irodások, szállodások megismerésére. Pl. nagyon hasznos megbeszélést folytattam indiaiakkal. Várhatóan ősszel kimegyek hozzájuk egy új út összeállítása céljából. Azért is fontos időnként egy ilyenen megjelenni, mert a partnerek is másként kezelik azokat, akik elmennek az ITB-re és ott személyesen tudnak vele egyeztetni, másrészt az ember látja, hallja az útirányt és az új trendeket a turizmusban. Mi a megállapításom? A szakma kezd kilábalni a válságból. A törökök nagyon nyomulnak, a Közel-Kelet már nem csak Dubait jelenti. 

                 Az Emirátusok kis "egyszerű" standja
A többi emirátus és ország (pl. Omán) nagy erőket mozgatott meg a kiállításon (nagy és drága standok). Továbbra is erős a mediterrán országok szerepe (Olszország, Görögország, Spanyolország...). Sok kiállító volt az internetes foglalási rendszereket bemutató pavilonokban is.

Összegezve; hasznos és érdekes volt a kiállítás. Itthon rendszerezni kell az anyagokat, mert rengeteget hoztunk, melyből biztos van hasznos és kevésbé lényeges is. Ez az elkövetkezendő hetek feladat.

A napok végén amennyire a fáradságtól tellett egy kis berlini nézelődés is jutott a lányoknak.

      A Brandenburgi kapu mely egykor 2 világot választott el

                           A TV torony az "NDK-ból"

                      Checkpoint Charlie

Befejezésül még két gondolat.
Egy nappal meghosszabbítottuk az előfoglalási akciónkat, mely március 16-án zárul. A másik, ma megkezdődött a nyári szezon, ugyanis 45 fővel ma indult az első 2011-es programfüzetes utunk Prágába. Probléma nélkül elindultak. Remélem, hogy az év is ilyen lesz, ha a jó Isten is úgy akarja, és a szerencse is segíti munkánkat. Ugyanis sokszor nem rajtunk múlnak az esetleges gondok, problémák.

ITB 2.

Szoval 181 orszag vesz reszt a kiallitason (bocsanat, ekezet nelkuli gepen irok). Ha fel kellene sorolni ennyi orszagot bajba lennenek gondolom Onok is. A lenyeg, azert ennyi, mert kulon-kulon allitanak ki pl. a karibi es a csendes-oceani szigetek is.
Olyan rendszerben dolgoztunk a kiallitason, hogy minden kolleganovel egyeztettem elore, hogy melyik az o terulete, altalaban olyan teruletet kaptak, amivel odahaza is dolgoznak es ott kellett targyalniuk partnerekkel, szallodakkal.
Este mindenki elmondta, hogy kivel es mit targyalt. Ezt kovetoen egyeztettuk a masnapi feladatokat.
Tegnap este  (kb. 6 orakor), a kiallitas utan setaltunk  Brandenburgi-kapu es a Reistag kornyeken, hogy egy kis kultura is legyen a munka utan. Szerintem nagyon hasznos volt a 2 nap. Holnap indulunk haza. Ismet tobb mint 1000 km var rank
Otthon csinalok egy osszegzo elemzest a kiallitasrol.






  

ITB - Berlin

Kint vagyunk Berlinben. 

Nem panaszkodom, mert  3 csinos lánnyal jöttem ki az irodábó.

Reggel 7 kor indultunk kedden Szegedről. Én vezettem végig, 1030 km után érkeztünk Berlinbe. Pozsony, Prága, Drezda volt az útvonal. Pont 4 órára értünk ki. Lepakoltunk a szállodában és bementünk a városba egy kis sétára. Ha már itt vagyunk ne csak dolgozzanak a lányok, hanem lássanak is valamit.

Megnéztük a TV tornyot, a városházat, múzeum szigetet.

Szerdán 9 - 16 óráig kiállításon voltunk. 

Mekkora a kiállítás? Nos, annál nagyobb, mint amit el tudnak képzelni. 181 ország állít ki!!!

Nepál összefoglaló 2.

Nameste – ez a nepáli nyelvben az üdvözlés. A jó napot kívánok és a szia között van félúton. A jó ismerősök is így köszönnek, de a takarítónő is ezt mondta, ha találkoztunk vele.

Nos akkor nameste, és folytatom a nepáli beszámolóm.

                                                 Egy függőhídon

Buszok. A teherautók és a buszok is 90%-ban a TATA nevű indiai cég termékei voltak. Nekünk légkondis jutott, de érdekes, hogy az ablakok elhúzhatóak voltak az utastérben is. Azokról a buszokról, amikkel a helyiek közlekedtek arról inkább nem mesélek. A buszokat mindig 2 fő irányította. Ja a lényeget nem is mondom. Fordított, baloldali közlekedés van az országban, mint pl. Angliában. A buszon van 1 sofőr és egy Mitfahrer aki ha nem jó az index kézzel jelzi a kanyarodást, fizet, ha valahol szükséges stb. A gk. csak ül, és vezet. Minden más a segéderő feladata. Egyikünk sem akart cserélni a sofőrrel. Az utakon se felfestés se jelzőlámpa se útjelző. Szóval semmi. Képzeljék el ezt kivilágítás nélkül a városokban. Mindenki megy, ahogy gondolja. Mi mozgatja akkor a rendszert? Az, hogy mindenki elfogadja, hogy a másik is haladni akar és ebben az a legjobb, ha segítjük egymást, még akkor is, ha nekem lenne előnyöm. Nálunk miből van sok balesett? „No öcsém nekem van előnyöm, nehogy azt hidd, hogy akkor én miattad lehúzódok!”

Szállások: Ha Nepálba mennek **** alá semmi féleképpen ne adják, de az *****-tól sem kell valami nagy csodát várni. A többiről inkább nem szólnék, de a Stohrum még fontos utitárs a maga 80%-os alkoholtartalmával!!

                                                   Bakthapur egyik ékessége

Nem is beszéltem róla, de 50 évvel ezelőttig se ki se be nem lehetett menni ebben az országban. Néhány éve a királyság is megszűnt. Most politikailag nyugalom van.

                                         " Eddzél Vajda Attila mert jövök!"

Ételek: Mindenfajta alapanyagot használnak. A turisták (ritkán de) kapnak marhahúst (szent állat) is. Fő táplálék: csirke és a disznó, időnként kecske, juh. Sok zöldség és gyümölcs. Nem rántanak ki, de a sütve készült ételek is finomak. Van helyi whisky, pálinka, sör.

Vallás. Buddhisták és hinduisták  a lakosság  95%. Ebben is van néhány "elvarázsolt" személyiség.

                                   Nekik könnyű, de azért nem cserélnék velük

Utolsó kérdés: Javaslom-e Nepált Önöknek? Nem mindenkinek. Akit zavar az utcai kosz, rendetlenség esetenként bűz, azoknak semmiféleképpen sem. 

                                            Egy jóképű kolléga, a környezet, hát...

Aki túl tudja magát tenni ezeken és szereti a hegyeket esetleg az érdekes állatokat azoknak igen. Utolsó kérdés lehet Nepál vagy Indokína (Vietnám, Laosz, Kambodzsa). Válaszom Indokína.

                               "Na te most ott maradsz!"  a Chitwan Nemzeti Park

Ígértem, hogy röviden visszatérek az „Utazás” kiállításra. Összegezve: gyengébbet vártam. A szombat kifejezetten jó volt, sok látogatóval. A vasárnap, csütörtök átlagos, a péntek gyenge volt. Elvittek kb. 2.500 db katalógust. Az eredmény az elkövetkezendő hetekben fog megmutatkozni. Vagy legalábbis remélem…

Holnap is utazok. Berlinbe megyek 3 lánnyal az irodából. Szerdán nyílik a világ legnagyobb utazási kiállítása az ITB. 2 napot vagyunk a kiállításon. Tárgyalunk, anyagot gyűjtünk. Esetleg csinálok egy 2 órás esti városnézést a lányoknak. Majd meglátjuk, hogy megérdemlik-e. Erről is beszámolok Önöknek, (mármint az ITB-ről).

                       Egy szép Himalája képpel búcsúzok Nepáltól.
                        középen a Machhapuchhre (ahogy ők hívják)

Nepál összefoglaló 1.

Összefoglalom és saját képekkel illusztrálom a nepáli kirándulásomat különböző témán keresztül.

Ország: Területe másfélszer nagyobb, mint Magyarország. El lehet képzelni, ha ezen a viszonylag kis területen található több 8.000 m-es csúcs, és mi általában 1000 m magasságban voltunk, milyen szintkülönbségek vannak az országban.

Lakosság: kb. 3 x nagyobb lélekszámú, mint kis hazánk. Az emberek nagyon egyszerű, mondhatnám azt, hogy többségében primitív körülmények közt él. Most kezdik az oktatást fejleszteni, de még mindig nem kötelező az iskolába járás. Majd az 50% analfabéta az országban. Különleges betűkkel és számokkal írnak. A nálunk használatos arab számokat sokan nem ismerik. Érdekes volt, amikor a repülőgépen keresték a helyüket. Soknak segíteni kellett, mert nem tudta beazonosítani a jegyen és a szék felett látható betűt és számot. Mindemellett nagyon sokat beszélnek valamilyen szinten angolul. Mindenki nagyon kedves segítőkész. Mosolyognak, kevés a kéregető, inkább valamit rád akarnak sózni, hogy abból legyen bevétele.

Rengetegen mennek valahova nagy csomagokkal. De ez alatt félembernyi nagyságú csomagot képzeljenek el! Vannak ezenkívül a „trogerek”, akik a homlokukra erősített pánttal a hátukon visznek irdatlan csomagokat, súlyokat. Sok esetben nők is nemcsak férfiak. Rengetegen árulnak valamit. Többségükben kézműves terméket ill. ruhaneműt (kendőt, sálat, anyagot). Mindig lehet alkudni. Esetenként harmadára, de van, hogy csak a felére. Fizetés nepáli rupiában, vagy USD-ben (70 rupia = 1 USD) esetleg €-ban (csak papír).

Városok: A kisebb városok, különösen Pokhara viszonylag tiszta és egész elfogadható házak vannak benne. Szinte sehol nincs közvilágítás. Vannak lámpák az utak mentén, de olyan szegény az ország, hogy nem működtetik, pedig ha ráállnának a vízierőművekre, akkor a sok nagy esésű folyót ki tudnák használni energiatermelésre. Az ősi városokra próbálnak mostanában figyelni, mert a túrizmusban nagyon bíznak, mint bevételi forrásban (2011a túrizmus éve Nepálban), de felgyülemlett szemét eltávolítása és az épületek karbantartása pénz és szemléletváltás függvénye. Egyik sem egyszerű. Érdekes az időeltolódás 5 óra 45 perc (??!!).

Árak: A turisták által használt helyeken, éttermekben, szállodákban viszonylag magasak. Pl. a sör 6-700 Ft/ üveg, igaz 6 dl. Üdítő kb. 3 - 400 Ft/ 3 dl. A kézműves termékek boltokban, utcán jó minőségük és olcsók (alkudozás után), de tudják ezek 80 % az amit az ember megvesz ajándéknak, vagy magának, mert olcsó, de mocskosul nincs rá idehaza szüksége. A pénzek 10 rupiától papír és piszkosul elhasználtak, kopottak, gyűröttek.

Utazás kiállítás 2011

Megszakítom a nepáli blogom sorozatát egy aktuális témával. Ez pedig nem más, mint a budapesti „Utazás” kiállítás.
Pár hónappal ezelőtt komoly dilemmában voltam, hogy elmenjünk-e, kiállítsunk-e az „Utazáson”? Miért? Felvázolom véleményem. Régen arról szóltak az ilyen kiállítások, hogy az utasok egy helyen sok iroda ajánlatát össze tudták gyűjteni, közvetlenül a touroperátoroktól (utazásszervezőktől) kaptak információt az utakkal kapcsolatban, és ha ott jelentkeztek speciális kedvezményben részesültek.
Mára ez nagymértékben megváltozott. Az internet világában akár az ajánlatok közt, akár annak tartalmát illetően szinte korlátlan információgyűjtési lehetőség van. Nem véletlen, hogy mindenki azt mondja, hogy folyamatosan emelkedik az interneten jelentkezők száma. Vannak akiknél ez gyorsabb, másoknál lassabb, de a tendencia egyértelmű. Tehát információgyűjtés szempontjából felesleges kijönni erre a kiállításra. Továbbá: 2000 Ft a belépő + 800 Ft a parkolás. Alsó hangon egy párnak 4800 Ft a kiutazás (vagy felutazás) költsége nélkül, úgy, hogy helyi közlekedést, benzint nem számoltam.
Ehhez hozzátesszük, hogy sok iroda, mint mi is nem adunk nagyobb kedvezményt a kiállításon, mint amit bármely irodában – ez alatt nem csak a PROKO irodákat értem, hanem a partner irodákat is – igénybe tudnak venni utasaink (5% előfoglalási, 7% törzsutas). Akkor miért is adjanak ki + 4.800 Ft-ot, ha tudják, hogy mit szeretnének? Ehhez jönnek még számunkra a kiállításköltsége; standépítés, szállás Bp-en, prospektusok költsége stb. Most egy kedves, jó partnerrel (Amazon Travel) vagyunk egy 25 m2 –es közös standon (ők nem foglalkoznak körutazásokkal, csak TUI és egyéb irodának ügynökölnek), így is a végső summa 7 számjegyű összeg lesz a költségeket illetően..
Felmerül a kérdés, hogy akkor miért vagyunk itt? Egyértelműen a kapcsolattartás miatt. Mivel mi szegedi központú iroda vagyunk, személyesen ritkábban találkozunk partnereinkkel, utasainkkal, mint egy pesti iroda. Pestre szinte mindenki vagy ilyen vagy olyan okból, de időnként feljön és akkor be tud menni az adott irodába beszélgetni, egyeztetni. Nos Szegedre csak az jön le aki eltévedt… Na ezért vagyok itt.

Mont Everest

Ezen a napon is korán kellett kelnünk, de ismét nem feleslegesen. Busszal kimentünk a repülőtérre és felszálltunk egy 16 fős kisrepülőre. Ami érdekessége volt, hogy 2 oldalt 1-1 sor volt csupán rajta, így mindenki ablaknál ült.


Kaptunk egy kézi rajzott a hegyvonulat magasabb csúcsairól melyek mellett elhaladtunk, de közbe a szépen látszódtak a hófödte csúcsok. Az út során bemehettünk fényképezni és beszélgetni a pilótafülkébe is.

Ilyen volt a táj.

Kb. 30 perces repülő uttal érkeztünk el a Csomolungmahoz, a Mont Everesthez. Erről is csináltam felvételt, igaz kicsit homályos, de tudják : " ... kicsi sárga de a mienk", nos ebben is az az érték, hogy az én felvételem.

A baloldali távoli hegycsúcs az Everest, a maga 8848 m-vel. Kb. 50 perces volt a túra 160 USD -ért, de megérte. Hatalmas élmény volt a számomra.

Ezen a napon volt még Katmandu városnézés is. A belváros alapjában véve nagyon hasonló mint a már említett Patan vagy Bakthapur. Ami különlegesség volt a városnézésünkben, az a halottégető hely felkeresése volt. Ez egy folyó (kis patak) partján található. A patak túloldaláról figyeltük.

Amikor odaértünk 2 máglya égett, és az ottlétünk alatt 2 halottat készítettek fel az égetésre. A halottak lepedőbe voltak csavarva és először a lábait lógatták bele a vízbe. Ez a megtisztulást szolgálja. Ezt követően egy vastag rönkökből kialakított farakásra teszik fel a halottat, melyet szalmával körberaknak és a legidősebb fiú (ha ő nincs akkor a legközelebbi férfi hozzátartozó) ezt követően meggyújtja a szalmát és azon keresztül a halottat is. Szerencsére ezt az utolsó fázist nem láttuk. Nem is bánom. Erről nem készítettem képeket, de gondolom nem hiányolják. Ellenben mellékelek az ott csak meditáló jógikról.

Ezt követően 2 stupához mentünk el. A Kék Szem stupája sokkal kulturáltabb volt mint a Majmok stupája. Ez utóbbi nem véletlenül kapta elnevezését. Sok majom mászkált ott az emberek között. Nem érdemes őket simogatni, mert komoly betegségek hordozhatnak.

                                                    Kék Szem stupa

Van sok érdekesség az országgal, Nepállal kapcsolatban. Erről írok legközelebb. Eszembe jutott a fiam szóvicce: Nevet kerestek ennek a kis országnak, amikor az egyik képviselő felált, hogy szerintem teljesen mindegy mi lesz az ország neve, de a fontos, hogy ne Pál legyen. Szóval akor az országnév "majdem így" kelettkezett. 

Folyt köv : Érdekességek Nepálban 1.

Himalája

Különleges élményre keltünk másnap reggel. Irány a napfelkelte megtekintése Pokharaban. Természetesen tök sötétben, álmosan vittek bennünket egy kb. 1.350 m magasan levő kis kilátóra. Ami érdekesség, nincs közvilágítás szinte egész Nepálban. Egy-két nagyon frekventált helyen van, de ez elenyésző mennyiség. Szintén csak a belvárosban van járda. Szóval egész út alatt azt figyeltem, hogy na ezt szerencsére kikerültük, de a következő gyalogost tuti elütjük, aki a tök sötétben sétál az úton, nem is nagyon a szélén haladva. Az út meg olyan szűk, hogy kb. 2 gk. szélességű. Na valami csoda folytán baleset nélkül feljutottunk a kilátóra. Nagyon sokan fagyoskodtak ott fent, természetesen nem csak a mi csoportunkból. Még sötét volt és hideg, de az azt követő 1-1,5 óra kárpótolt a megpróbáltatásokért. Ez az a történet amit nem lehet leírni. Most mellékelek néhány képet, de ez nem adja vissza a látványt. Annyi megjegyzés a képekről, hogy az itt látható fotók saját felvételek és a hegyek 6.500 - 8.100 közötti magasságuak.

Annapurna és még néhány csúcs

                                                       Machapuchara

Reggel értünk vissza a szállodába, ahonnan szintén készítettem fotókat a hegyekről. Ezt követően elköszöntünk Pokharaból és többed magammal repülővel mentünk vissza Katmanduba. (Volt aki buszozott). Megérkezés után elmentünk Bakthapurba. Bakthapur a 3 ősi város egyike, melyből alakult ki a mai Kathmandu. Ilyen volt az első nap látott Patan is.

Bakthapur sokkal szebb mint Pathan. Nagyobb is, az ősi (XV - XVII sz-i ősi belváros) Erről is mellékelek 1-2 fotót.

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy sokban különbözik Patantól. Amiben más: nagyobb és több szép épület pl. 5 emeletes pagoda, van ebben a negyedben.

Délután visszamentünk a már ismert katmandui szállodánkhoz. Este elvittek bennünket egy fogadásra, melynek a csúcspontja egy helyi zenekar volt. Gondolom amikor olvassák 2 dolog merül fel: 1. helyi népzenét játszottak vagy a 2. nemzetközi zenét játszottak idétlenül. Az igazság egy 3. dolog; nemzetközi zenét játszottak fantasztikusan. Mi utazási irodások azt mondtuk, hogy senki nem tud még egy hasonló jól játszó magyar zenekart. Kicsit az "Old boys" együttes stílusában, de még jobban nyomták a zenét. Én nem vagyok egy táncos lábú, de csurom víz volt az est végére az ingem.

Következő beszámolóm a kirándulásunk csúcspontjáról fog szólni. Ez pedig nem más mint a Mont Everest, melyet láttam a saját 2 szömömmel (ahogy egy szögedi mondja). Ezen a napon volt még egy megrázó élményünk temetés nepáli módra, ami tulajdonképpen  halottégetés. Nos erről is be fogok számolni. mert ott is voltunk.

Pokhara

Pokhara a hegymászó turisták fellegvára.

Itt található az Annapurna több hegygerince, melyből van amelyik 8000 m feletti és itt található a Machapuchare, mely látványban a világ egyik legszebb hegye. Eddig mindig azt mondtam, hogy a Matternhorn a világ legszebb hegye, de ez után már meginogtam.

 

Kb. 5 órás buszozás után érkeztünk a városba. Normális, korrekt szállásunk volt, melynek néhány szobájából szép rálátás volt a hegyvonulatokra. Hosszan húzódtak a 6-7-8 ezer m-es vonulatok előttünk.

Első nap vacsora, kis séta - vásárlás a városban. Nagyon jó áron voltak a hegymászó öltözetek, eszközök. Másnap reggel 2 kolléganő kitalálta, hogy korán ( 8 órakor ) menjünk fel a város felett látható sztupához. Szobatársammal Imrével, ráálltunk a dologra. Sztupának hívják a buddhista szent helyeket, templomokat.

Taxival lementünk a tópartra. Itt ladikkal kell átmenni kb. 200 méter átmerőjű tavon. Addig alkudtam a csónak árára, hogy a végén az mondta OK, de akkor én evezek nem adnak mellénk csónakost. Örültem is neki. Tök buli evezni egy nepáli tavon. Hááát ez, kb. 30 perces evezés volt. Jó volt, de a végén már nem bántam, hogy odaértünk. Ezt követte a kb. 250 m szintkülönbség megmászása. Mit mondjak. Piszkosul lopták a levegőt a közelemben. Szóval rendesen elfáradtam mire felértünk kb. 1 óra alatt. Nagyon rossz volt a talaj. Elméletileg lépcsőszerű valami volt, de gyakorlatilag egyenetlen köveken lépkedtünk felfelé. A lényeg a látvány, amikor felértünk nos az fantasztikus volt. A sztupa is szép volt (ezekbe nem lehet bemenni), de a hegyvonulat mesésen látszott. Hazaérve teszek fel fotókat...

Leérkezés után Imre evezett vissza. Lefelé fél óra alatt megvolt a túra. 

A szállodába visszaérve részt vettünk a közös programon, melyben szintén szerepelt csónakázás a tavon. Egy kb. 15 éves vékony fiú csónakja jutott nekünk. Nem volt szívem, hogy (4 férfit) ő csónakoztasson, ezért átvettem tőle, mivel már úgyis benne voltam és én eveztem kb. 30 percet. A nepáli lapátosokat a szegedi kenus simán lenyomta. Nem hozhattam szégyent Vajda Attilára sem és a Szabolcs fiamra sem, akin szintén kenuzott.

Most befejezem mai beszámolómat, holnap viszont egy különösen érdekes túra lesz a témám...