A blog megújulása

Kedves Olvasó!

A blog 6 év és 424 bejegyzés után új köntösbe bújik. Ezentúl az alábbi megújult címen és elérhetőségen követheti a bejegyzéseimet:

Az igazgató távcsöve – avagy a turizmus világa Prónay Gyula szemszögéből

pronaygyula.prokotravel.hu (kattintson)

Remélem figyelmére a megújult helyen is számíthatok!

Üdvözlettel,

Prónay Gyula

Hírek

Az elmúlt időszakban elég nagy hajtásban voltunk. Először is a PROKO nyár - ősz katalógusát kellett elkészítenünk. Október - novemberben kötöttük le a szállásokat, leleveleztük a partnerekkel, szállodákkal. Ezzel nagyságrendben karácsonyig végeztünk. Néhány szállás egyeztetése maradt az idei évre. Ezzel egyidőben mentek a programok átnézése, esetleges módosítása. Amikor befejeződtek a szállás lekötések, akkor ha kellett még a program szövegén módosítottunk egy kicsit. Kerestünk képeket az utakhoz, majd minden ment a grafikai stúdióba. Január elején kezdtük az oldalak szerkesztését. Én személy szerint ültem a grafikussal a gép előtt és raktuk össze az egyes oldalakat. 

Felmerül a kérdés, hogy ezt miért nem adom át valamelyik munkatársamnak? A helyzet az, hogy nagyon kritikus vagyok. Próbáltuk azt a változatot is, de oly sok dologban kellett utána módosítani az oldalakat, mert nekem nem tetszett, hogy rájöttem arra, egyszerűbb ha ott vagyok végig az összeállításnál. 

Ez azt jelentette, hogy reggel 9 - kb. 18 óráig dolgoztunk és így napi 8 - 10 oldalt tudtunk összerakni. Az ember azt gondolná, hogy ha megvannak a szövegek, képek, akkor 10 perc összerakni egy oldalt. Ez igaz, ha az ember nem figyel sok apróságra. Például: nálunk sehol nincs olyan, hogy oldal alján ha éppen oda kerül a következő nap leírásának kezdete, akkor a napi cím után ne legyen min. 2 de inkább 3 sor. Továbbá, egyetlen sor se fejeződjön be úgy, hogy nagy "A" betű (következő mondat első szava) még ott maradjon. Fontos, hogy legyen minden oldalon kép és az sem mindegy, hogy melyik kép legyen az és hova kerüljön az oldalon belül. A grafikusunk mindig figyelt a kép élességére, melyet különböző technikákkal lehet javítani is. Előfordult az is, hogy megváltoztattuk a felhőket, vagy mint pl. a 44. oldalon az alsó képen növeltük a virágok számát. Sorolhatnám még a szerkesztési feladatokat, de nem akarok részletekbe belemenni. Azokkal az oldalakkal volt különösen problémánk, ahol 2 program van egy oldalon. A lényeg; elkészült a katalógus. Kíváncsi vagyok a véleményükre. Aki kért annak postáztunk, de már a partner irodákba is eljuttattuk a prospektusunkat, tehát ha valaki nem kapott, ott is talál belőle, de kérésre küldünk postán is arról nem is beszélve, hogy az interneten a proko weboldalon is megtalálják útjainkat. Sőt ott azt is láthatják, hogy az egyes utakon mennyi hely van még. Szépen megindultak a jelentkezések. Van olyan út melyre már elég csekély számú hely van. 

Biztos indul a Vietnám - Laosz - Kambodzsa utunk március végén. Van még rá 2 helyünk, melyre nagyon várjuk a jelentkezést. Kiváló idegenvezetővel (több éve viszi ezt a programot) megy a csoport.

Most a dicsekedés pár perce következik. Nagyon nagy megtiszteltetés ért. Február 1-én a Turizmus gálán több mint 1000 ember előtt adták át a 2015. évi turisztikai díjakat. Itt adták át nekem a "2015. év legjobb utazási irodása" címet. Több mint 1200 utazási iroda van hazánkban, ezek munkatársainak az össz létszáma biztos, hogy több mint 5000 fő. Ebből döntött úgy a szakmai zsűri, hogy idén erre a címre én vagyok méltó. Varga Mihály éppen külföldön tartózkodott, így az államtitkár úrtól vettem át a megtisztelő oklevelet. A szakmában ennél nagyobb személyi elismerés nincs. 

Nagyon büszke vagyok rá, de el kell ismernem, hogy ez egy PROKO csapatmunka eredménye. A munkatársaim, a PROKO dolgozók, idegenvezetők, családom nélkül ezt nem értem volna el. 

Befejezésül még egy érdekesség. Munkatársaim segítségével új dizájnt kap a blogom. Új címe is lesz, az eddigi Rejtő Jenőre utaló: "Az igazgató közbeszól néhány ember őszinte sajnálatára" cím megváltoztatásra kerül. Hogy mi lesz, arra még ötletelünk, de 1-2 héten belül elkészül az új oldal. Remélem azon is fogják követni beszámolóimat. 

Panama

A kirándulásunk utolsó állomása Panama volt. Gondolom, ha megkérdezném olvasóimat, mit tudnak erről az országról, szerintem a válaszok 95 %-a az  lenne,hogy Panama annyi mint; csatorna a két óceán között. Esetleg 1-2 embernek beugrana még a panama kalap.

Kilátás a szobaablakból a belváros  felé

Megnyugtatom Önöket, hogy az én ismeretem sem volt sokkal több ennél.  Szűk 3 napot töltöttünk ebben az országban. Szerintem arra elég volt, hogy megtekintsük a partnerünk által javasolt programokat, és egy kis bepillantásunk legyen az itteni lehetőségekbe. Valószínűleg bennem van a hiba, de eleinte nagyon csodálkoztam Panama fejlettségén.

A belváros toronyházai

A helyiek szerint egyre több amerikai nyugdíjas jön ide a kellemes klímája és a sokkal olcsóbb megélhetés miatt. Tény az, hogy mindenütt lakóparkokat építenek. A fővárosban a belváros  régi része az UNESCO Világörökségei közé tartozik. Háát… Van nagyon szép része is az óvárosnak, de van még elhanyagolt negyed is. Igaz, most folyik a felújítás.

Az óváros felújított része

Sétáltunk a toronyházak között is és az óvárosban is. Nagyon tetszett a piac, annak is elsősorban a halpiaci része.

A halpiac áruiból ízelítő

Panama átvette 2014-ben a Panama-csatorna irányítását az USA-tól, ugyanis akkor telt le a 99 éves koncesszió, melyet az amerikaiak azért kaptak, mert ők építették meg az útvonalat a 2 óceán között, melybe a franciák „bicskája beletört”. A franciák a szárazföld dombjait le akarták rombolni a tengerszintig, (helyenként több mint 100 m-es magasságot, ott ahol kemény vulkanikus az anyag, nem homok, mint Szueznél), ezzel biztosítva a hajók áthaladását a csatornán. Ezt nem tudták megvalósítani. Igaz, malária, sárgaláz és egyéb járványok is pusztítottak az építők közöt, (közel 30.000 ember halt meg az építés során), de a rászánt pénzek is esetenként más irányba vándoroltak. Nem véletlenül lett egy kifejezés a magyar nyelvben is: „panamáznak”.

Egy tisztességesen megrakott hajó a VÁM ellenőrzésnél

Az amerikaiak katonai irányítással, és annak kellő határozottságával vették át az építést és végezték a munkát, melyet teljesen átformáztak. 3 + 3 zsiliprendszert alakítottak ki. A csatorna 77 km hosszú. Nagyjából középen található egy tó. Ehhez emelik  fel zsilipek által a hajókat, majd a túloldalon 3 szakaszon engedik vissza a tengerszintre őket. A Panama csatorna által kb. 10.000 km-t spórolnak meg a hajók. Nem csoda, hogy kb. 15 millió Ft egy nagyobb teherhajó áthaladási költsége. Egy hajó kb. 18 óra alatt halad át a Csendes-óceántól a Karib-tengerig, ahonnan az Atlanti-óceánba folytathatja útját.

Útban a Panama-csatornán a Csendes óceántól a Karib-tengerig

Egy kb. 8 órás programon vettünk részt egyik nap, amikor is hajóval a Csendes-óceán partjától mentünk majdnem a Gatun-tóig a Panama-csatornán. Háromszor zsilipeltünk felfelé. Érdekes, hogy nem az óceánok, hanem az édesvízi tavak biztosítják a vizet a zsilipelésekhez. Most épül egy új még gazdaságosabb zsiliprendszer.

Záródik a zsilipkapu. Hajónk mellett egy kis jacht.

Mivel rengeteg hajó használja a csatornát, ez bőséges bevételt biztosít az amúgy nem túl nagy országnak. Érthető, hogy komoly gazdasági és kereskedelmi központ alakult itt ki. Panamaváros a régió legfejlettebb fővárosa. Elegáns üzletekkel, rengeteg toronyházzal, felhőkarcolóval.

Hajónk útban a zsilipkamrába. Egy teherhajó és egy irányító hajó már előttünk. 

Számomra nagyon kellemes meglepetés volt a főváros is és a csatorna látványa és szervezettsége. Érdekes volt a csatorna látványa a szárazföld felől is. Arról az oldalról is készítettem felvételt.

Csukódik a zsilipkamra  

Egy napon elmentünk kirándulni a környékbe. Nem volt rossz, de Galapagos és Ecuador után nem adott különleges élményt.

Ilyen a táj a fővárostól 50 km-re

Láttunk egy „állatkertet” melyre inkább azt lehet elmondani, hogy a régió állatait összegyűjtött hely volt mint hagyományos állatkert (majmok, lajhár, madarak, rókák, jaguár…). Kellemes környezetben volt ez a park, de ez nem szokatlan ezen a vidéken. A hőmérséklet egész évben 20 és 30 C között van, igaz gyakoriak az esők.

Jaguár 

Meglátogattunk egy pillangófarmot is, ami aranyos volt. Nem volt túl nagy a pillangóház, de egész sok fajta lepke élt benne.

Ez a lepke ha kitárja szárnyait azok világos kékek, így olyan mint egy bagoly.

Összegezve panamai élményeimet azt kell mondanom, hogy kellemes meglepetés volt. Fejlett, nyugodt kellemes az ország is és a főváros is. A csatornán kívül nem nyújt extrákat, de ha arra járnak, akkor 2 napot megér a megtekintése.  

Ez egy ház kerítése. Majdnem olyan mint otthon Magyarországon :)

Galapagos - szigetek

A Galapagos-szigetek sok ember érdeklődését kelthetik fel. Én is így voltam vele. Régóta terveztem, hogy felkeresem a szigeteket. Most végül sikerült. Erről számolok  be.

A vulkanikus sziget kopár tengerpartja (képre kattintva felnagyítható)

Guayaquilból indult a repülő. Bechekkoláskor már ki kellett fizetni 100 USD-t fejenként. Ez a természetvédelmi díj volt. Kb. 2,5 órás repülőút után Baltrára érkezett a gép. Innen busszal és komppal át lehet jutni Santa Cruz szigetre, de mi Santa Tereza szigetre mentünk, mert meghívó partnerünk ezt a szigetet javasolta. Ezt Baltráról egy 10 fős kisgéppel 25 perc alatt értük el. A kisgép érdekessége volt, hogy még a pilóta mellett is ült utas, aki előtt ugyanolyan kormány volt, mint a gép vezetője előtt. 

A 2.sorból fényképeztem a pilótát

Induláskor  megkérte az utast, hogy ne nyúljon semmihez. Mi a 2. sorban ültünk.  Kicsit izgultunk, de simán elértük Santa Tereza szigetét. Itt egy kocsi várt és mentünk a szállodába. A szigetről tudni kell, hogy nincs betonos útja. A település lakóinak száma kb. 500 fő + a turisták. 

Ez volt a gépünk

Szállodánk közvetlenül a tengerpartnál volt. Neve lefordítva magyarra: „Iguánák áthaladási útjának hotele”. Az elnevezés nem véletlen. A vízi iguánák a szálloda mellett mentek reggel a tengerbe, délután pedig jöttek vissza a tengerből a lagunába.  

Iguánák a szálloda mellett a lagunánál 

Sokszor látni filmekben, hogy közvetlenül a tengerpartnál állnak fantasztikus villák. Ilyenkor – gondolom nem csak bennem – felmerül, hogy milyen mesés lehet ilyen helyen lakni. Hááát igen is meg nem is. A látvány káprázatos, hozzátéve, hogy az óceán (itt a Csendes-óceán van) mindig sodor ki szennyeződést. Ez lehet ág, elhalt moszat… 

Délután, felhős időben a szállodából az óceán madarakkal

Szóval a partot folyamatosan takarítani, tisztítani kell. Ehhez jön még a tenger morajlása, zúgása. Mi felhős, kicsit esős időt fogtunk ki, de nem volt se nagy szél se vihar. Nos ettől függetlenül is olyan hangos volt a tenger hullámzása, mintha a szobánk Bp-en a körúton lett volna, ahol folyamatosan járnak a villamosok. Nappal nagy élmény, de a tenger nem tart csendes pihenőt este 10 után. No azért nem akarom magam sajnáltatni, csupán megvilágítom a közvetlen óceánparton élés problémáját is.

Teraszról a Csendes-óceán

Szóval Galapagos. Megérkezésünk napján elmentünk egy teknősfarmra, ahol több száz teknős él. A teknősök külön „karámban” vannak koruk szerint. 

A teknősparkban egy közepes nagyságúval

Természetesen a kisebbekből a kb. 20 x 20 m-es területen több élt mint a nagyobbak hasonló méretű természetes terráriumukban. Ez olyan volt, mint egy teknősállatkert. Más állat nem is volt ott.

Többen együtt

Másnap választhattunk, hogy túrázunk a vulkánikus szigeten, vagy elmegyünk motorcsónakkal sznorkelezni. Nem tudom, ki ismeri ezt a kifejezést, ezért  írok pár magyarázatot hozzá. Általában neoprém ruhában, békatalppal, búvárszemüvegben és pipával úszik az ember a tengerben. A búvárkodástól az különbözteti meg, hogy nincs oxigénpalack, és ebből következően a felszínen úszik ill. attól pár méter mélyre merül le a sznorkelező. Fej a vízben, nézzük a tenger világát, közben a békauszonnyal tempósan lehet haladni, és a pipán keresztül folyamatosan tudjuk venni a levegőt.

Irány a sznorkelezés a 8 fős motorcsónakkal

Először kicsit tartottunk a dologtól, de életem egyik legnagyobb élménye lett. Kb. 1 órát mentünk motorcsónakkal melyet 2 db 175 cm³ motor hajtott (nem lassan) az óceánban, amikor elértük azt a helyet, mely védett és teljesen nyugodt volt. Vulkáni kiemelkedések voltak ezen a helyen, melyek 1-2 m-re szigetszerűen emelkedtek ki a Csendes-óceánból. A külső sziklák lenyugtatják a hullámzó vizet. 

Ilyen volt a táj ahol sznorkeleztünk

Itt sznorkeleztünk kb. 2 órát. Hatalmas élmény volt. Mint a fényképek is mutatják, egész közelről láttunk fókákat, óriás teknősöket és törpe pingvineket (!).

Kíváncsi fokapár

A legnagyobb élmény mégsem ez volt, hanem a tőlem kb. 2 m-re(!!) lévő cápa. Erről sajnos nincs fotóm, mert nem volt nálam olyan fényképezőgép, mely vízben is használható, így nem tudtam megörökíteni ezt a páratlan találkozást.  Természetesen volt velünk túravezető, aki mutatta, hogy mit kell nézni, és vigyázott a biztonságunkra is.

Galapagosi törpe pingvinek

Láttam csikóhalat is a rengeteg színes hal mellett. A legérdekesebb élmény az volt, hogy több alkalommal is találkoztunk óriásteknőssel úszás közben. Meg tudtuk simogatni a hátát, sőt rövid ideig úgy úsztam, hogy fogtam a teknős páncélját két oldalt, mely így húzott magával a vízben. Ez az időszak a teknősöknél a fajfenntartás szempontjából is fontos volt. Most párosodtak.

Csak csendesen szépen ahogy a csillag megy az égen

Láttunk szárazföldön is párosodó teknősöket, de volt olyan is, hogy a szemünk előtt több pár is úszott összekapaszkodva. Akadt közöttük hármas kapcsolódás is!  Az aktus kb. 5 órán át tart, így bőven van lehetőség lencsevégre kapni ezt a „pillanatot”. Másnap kisgéppel vissza Baltrára, majd vissza a dél-amerikai kontinensre.

Harc a nőstényért tőlünk kb. 5 m-re

Összegezve, milyen Galapagos? Kezdjük hátulról: drága! Az odajutás, a különböző ökológiai adók, szállás, programok mind- mind komoly összeg. Két alternatíva van: szárazföldön, szállodában lakni és úgy menni programokra, vagy vízen hajókabinban. Ilyen esetben a hajó éjszaka mindig másik szigethez megy el, és ott szerveznek érdekes programokat. Melyiket javaslom? Ez időtartam függő. Ha valaki 2-3 napot szeretne ott tartózkodni, akkor szálloda. Ha valaki 4-6 napot, akkor hajó. 

Flamingok a szigeten

Következő kérdés lehet, hogy mennyi időt javaslok Galapagoson? Minimum 2 éjszakát , de 4-5 napnál több felesleges, mert csak az addigi látványosságok ismétlődnek, csak más – más helyenszínen. Úgy kell számolni, hogy az ott tartózkodás kb. 250 - 500 USD / nap. Ebben a szállás, reggeli +  1 főétkezés + 1 program fér bele. Ehhez jön még a helyszínre jutás költsége. A repülőjegy – mivel korlátozzák a járatok számát – több mint 120.000 Ft. Ez, mint minden repjegy, viszonylag széles sávban mozog. Egyébként szerintem nem szükséges a kisgépes utazás Santa Terezara, elég - ha szárazföldön akar maradni az ember -, ha Santa Cruzra utazik. Ebben az esetben Baltra után busszal és a komppal el lehet jutni a szállásra. 

Santa Terazán séta közben a táj

Szóval nem olcsó kiruccanás, de hatalmas élményt ad. Aki nem akar sznorkelezni, annak azért nagyságrenddel kisebb az élmény, mert látni – látni az állatokat a szárazföldön, de tengerben úszni teknősökkel és látni közelünkben úszó cápát, na az hajaz mindent. Nem kell félni, ezek a cápafajták kisebbek és emberre nem veszélyesek. Egy szó, mint száz, ha a pénztárca bírja, akkor a bakancslistára vegyék fel a Galapagos-szigeteket.

A vulkanikus táj alvó fókával

Mi még elmentünk Panamára. Legközelebb arról írok.

Egyenlítő, Quitó

Folytatva ecuadori beszámolómat, először az Egyenlítőről beszélnék. Az ország elnevezése is arra utal, hogy a terület az equator (magyarul egyenlítő) mentén fekszik.

Az Egyenlítőn egyik lábam északon, a másik délen (lásd vonal)

Van egy bemutatópark és egy emlékű itt az Egyenlítő vonalánál. Az emlékmű kb. 50 m-re északabbra fekszik az Egyenlítőtől,de amikor építették, akkor még nem volt olyan pontos a mérés.

dél-amerikai szobrok parkja az Egyenlítőn

Az Egyenlítő bemutatópark pont a vonalra épült, és itt több dél-amerikai szobor másolata mellett érdekes dolgokat láthattunk. Nem tudom tudják-e, hogy másként folyik le a víz a csapból az északi és a déli féltekén. Az északi féltekén az óramutatóval ellenkező irányú örvénymozgásban megy le a víz a lefolyóban, a délin pedig az óramutató járásával megegyező irányban. 

Az Egyenlítőpark bejáratának táblája magyar köszöntéssel (!!!)

Ehhez jön még az, hogy pont az Egyenlítőn pedig örvénymozgás nélkül folyik le a víz. Ezt úgy mutatták be, hogy egy alján lyukas edénybe vizet és néhány kisebb falevelet tettek. Így egyértelműen látszott a különbség, de a legdurvább az volt, hogy először az Egyenlítőre, majd ezután csupán kb. 2 m-re helyezték É-ra majd D-re az edényt, és mégis látható volt a különbség.

A nagy emlékműves park az Egyenlítőtől 50 m-re

Volt egy vicces feladat is: az Egyenlítőn – csak ott  - egy kisebb szög fején meg lehet állítani egy tojást. Nem egyszerű feladat, a bemutatócsoportunkból csak a feleségemnek sikerült, kapott is egy oklevelet erről. Próbálják ki, hogy itt az északi félteken ez nem lehetséges.

Ezt követően Quitóban, a fővárosban volt városnézésünk. 

Quitó főtere

Kifejezetten szép és hangulatos a belváros. Nem véletlenül a világörökség része. 

Szt. Ferenc templom oltára

Ami az érdekes épületeken és az aranyozott díszítésektől roskadozó templomokon kívül különleges volt számomra, az az volt, hogy nagyon sok kb. 20-25%-os meredekségű utca van a városban. Gyalogolni nagyon kemény, biciklizni felfelé esélytelen.

Átlagos meredekségű utca Quitóban

Ezt követően D-felé vettük az irányt kocsival. (Ha valakit érdekel az útvonal az előző bejegyzésemben látható térképen tudja azt követni.) Szóval Riobamba felé vettük az irányt. Útközben megnéztünk több szálláshelyet, elsősorban haciendákban.

Lámák, vikunyák és alpakák közt. Tisztára tanyasi gazda vagyok ugye? 

Haciendákról már beszéltem a kolumbiai beszámolóm során, de azért pár szó róluk. Nagy területen - ahol gazdálkodás is folyik – elterülő farm (vagy magyar hasonlattal élve – tanya), ahol szállás lehetőség is van. A szállások nem luxus kategóriájúak, de jó színvonalúak és a környezet kárpótolja a turistákat.

kilátás a szobánk ablakából

Riobamba előtt megálltunk és megnéztük a Devil Nose vonatállomás kiinduló pontját. Úgy értünk oda, hogy nem volt lehetőségünk (menetrend miatt) felülni rá, de a leendő csoportnak betesszük a programjába. Javaslom, hogy az interneten keressenek rá, és nézzenek róla képeket. Nagyon durván szép az útvonal.

No ilyen a táj Közép -Ecuadorban

Mi is egy haciendán aludtunk, ahol volt lovaglási lehetőség is. Természetesen nem hagytuk ki.

Lovaglás a haciendán

A táj egyébként csodálatos Quitótól délre. Quitó is 2800 m magasan fekszik. Az útvonalon, amelyen mentünk, szinte nem volt egyenes szakasz. A csúcspont a 4167 m magasan lévő hágó volt. Még soha életemben nem álltam ilyen magasan. Pláne úgy, hogy ide rendes betonút vezetett, nem pedig felvonóval mentünk fel, mint az alacsonyabb európai csúcsokhoz.

4167 m magasan egy pólóban

Az ecuadori táj csodálatos. Nem hittem, hogy ilyen változatos, látványos és különleges. Ezt még akkor is mondom, ha nekünk kicsit csapadékos, felhős időnk volt, így nem láttuk tökéletes élességben és teljes pompájában a tájat.

Út menti érdeklődő - egy láma

Cuencaig mentünk le délre, majd nyugatnak fordultunk Guayaquilbe.

Cuenca központja és a lakónegyed

Ez a város és Quitó mindig vetélkedik egymással. Guayalquil több mint 2 milliós, Quitó 1,5 milliós. Csak úgy mellékesen a következő legnagyobb kb. 300 ezres település. Guayaquilben viszonylag kevesebb időnk volt nézelődni, mert este érkeztünk és másnap indultunk a Galapagos-szigetekre, de ez már egy másik történet. Erről - többek közt az óriásteknősökről - a következő írásomban fogok mesélni Önöknek.

Ecuadori édességek. Van kalória tartalom...

Ugye tudják, hogy hétfőtől beindítottuk az előjelentkezést a nyári utakhoz. Ebben a listában nem szerepelnek az új utak. Várhatóan 8 új út lesz, többek közt a St. Morizot és Ny-Tirolt érintő túrázás, melyet Ildi – a feleségem – fog vinni. Javaslom tekintsék meg a www.prokotravel.hu web oldalunkat.

Tündéri utcazenészek Quitóban

Ecuador - Otovallo

Eddig is volt kevésbé ismert hely azok között, melyeket itt a blogomban bemutattam Önöknek, de szerintem a mostani úti beszámolóm még ezt is „übereli”.

Quitó főtér

Bővítjük ajánlatainkat elsősorban Dél- és Közép-Amerikában, és ehhez szükséges a személyes tapasztalatszerzés. Ezért fogadtuk el a meghívást Ecuadorba.

Ecuador térkép a könnyebb áttekintés érdekében

Ezt egészítettük ki Galapagos-szal és Panamával. A meghívás érdekessége az volt, hogy a meghívó fél egy olyan személy volt, akinek a szülei a 1956-ban vándoroltak ki. Ő már kint született, és hiába van ismert magyar neve,, szinte egy szót sem tud magyarul.

Függetlenség emléműve Quitóban

Amszterdami átszállás és összesen kb. 14 órás utazás után érkeztünk helyi idő szerint ½ 5-kor Quitóba, ahol az időeltolódás 6 óra. Bepakolás a szállodába, majd esti autós városnézés. Már ekkor meglepett, hogy milyen szép a belvárosa, mely a világörökség része.

Quitó Szt. Ferenc templom esti fényben

Másnap északnak indultunk. Otavallo volt a célállomás. A településre érve – mely nem egy nagy kaland –, megtekintettük a helyi kézműves piacot. Aranyos helyi munkák voltak, de ahogy szokták mondani, elég sok olyan cucc van odahaza, amelyet az ember azért vett meg, mondván, majd jó lesz valamire, hogy szinte csak nézelődésből állt a piaci sétánk.

Otovallo piac

Folytatva kirándulásunkat egy szép krátertavat kerestünk fel. Szervezőnk szerint kb. 2 óra, véleményünk szerint min. 3 óra alatt körbe lehet sétálni. No ennyi időnk nem volt rá, plusz a látvány semmiben sem lett volna más, legfeljebb egy kis túrázás lett volna. Átállással küszködve erre most nem vágytunk, plusz arra a napra volt még program tervezve.

Krátertó Otovallo közelében

Elmentünk Cotacachiba. Ez a bőrkészítéséről ismert városka. Szép cipők voltak a város üzleteiben. Egy helyen felelőtlenül megkérdeztem, hogy 45 vagy 46-os cipő ebből a típusból van-e. Elég furcsán néztek rám, majd az egyik eladó eltűnt a raktárban, és kb. 5 perc múlva széles mosollyal jött vissza, hogy talált egy fajta cipőt, melyben van 45-ös. Hozzá kell tennem, hogy ez messze volt az elképzeléseimtől. Szóval nem csökkentettem a raktárkészletet. 

Quitó és Otovallo közt a táj 

Most először ennyit az ecuadori túránkról. Következő beszámolóm egy nagyon érdekes helyről fog szólni, ugyanis másnap elmentünk az Egyenlítőhöz. Sok érdekességet mutattak és meséltek nekünk ott. No ezekből átadok egy csokorra valót Önöknek.

Egyenlítő emlékmű a 00:00 foknál

Még egy fontos egyéb információ: jövő hét vége után megkezdjük az előzetes helyfoglalási lehetőségeket a nyári utakhoz. Még nincsenek meg a végleges árak, de sokan kérdeznek bennünket, hogy mikor lehet helyet foglalni. Nos, ez a lehetőség nyílik meg dec. 14-én. További információ a www.prokotravel.hu weboldalon.