Izland utolsó programjai

Az izlandi utunk utolsó szakaszáról számolok most be. Tovább haladtunk Izland nyugati részén a fjordok közt, és az első fontosabb látványosság, két vízesés volt. A Barnafoss és a Hraunfoss. Ez a két vízesés egymástól kb. 300 m-ere található. A Hraunfossról az útikönyv azt írja, hogy a nyugodt vízesés.  Ez valójában azt jelentette, hogy kb. 1 km hosszan 10 – 20 m-enként egy kis vízesés indult a hegyből. A vízesések hossza 10 – 15 m volt csupán, de ahogy a kép mutatja így együttesen látványosak. 

Hraunfoss vízesés

A Barnafossnak egy szomorú története is van, amit itt nem mesélek el, meghagyom a csoport tagjainak a történetet, akik júniusban utaznak velünk. A vízesés sokkal erősebb és nagyobb, mint a Hraunfoss. Egy ága van, mely sziklák közt kanyarog. Több oldalról is készítettem felvételt.

Barnafoss vízesés egy része

 A vízesések után elmentünk Reyhold városkába. Volt ott egy aranyos templom és a település közelében egy érdekes szökőforrás. Szökőforrásnak hívják a felszínre törő forró vizet, mely bugyog és maximum 1 m magasságig emelkedik. Ebből itt egymás mellett kb. 10 db volt. Azért nem tudom a pontos számot, mert nem lehetett pontosan megállapítani, hogy hány helyen bugyog fel a forró víz. Nagyon különleges élmény volt. A fotózást nehezítette a hideg idő és az erős szél miatti nagy gőz (vízpára).

Bugyog a forró víz

Stykkisholmurban aludtunk. Itt volt egy érdekes templom.

Stykkisholmur temploma

A templom belülről nagyon egyszerű volt, de kívülről különleges szerkezetű volt. Nagyon érdekes volt a város fekvése, mert egy hatalmas szikla van a tengerpart kezdeténél. 

Szikla a tengerpartnál

Megnéztük a város legrégebbi kb. 200 éves házát – ez volt a Norvégház – ahol régi emlékek voltak.

Így nézett ki a Norvégház

Már csak egy nagy „durranás” volt hátra Izlandból és ez pedig a híres Kék Lagoon volt. Utolsó nap mielőtt kimentünk volna a repülőtérre, akkor kerestük fel ezt a különleges fürdőt. Több érdekessége is van ennek a fürdőnek. Természetesen melegvizű és különleges a színhatása – türkizkék -, de ami a legérdekesebb; az, hogy sós. Meleg tengervíz tör fel a mélyből. Itt fürödtünk 2 órát.

Kék laguna esőben

Nagyon szép és kulturált volt az egész fürdő. Az ára nem mondom azt, hogy olcsó, (több mint 10.000 Ft egy főnek a belépőjegy), de itt Izlandon semmi sem olcsó. Az kicsit rontotta az összhatást, hogy kb. 4 ^o C volt erős szél és esett eleinte az eső is, de nem panaszkodok, mert az egész ittlétünk alatt rendes (nem szemetelő) eső kétszer volt kb. 1 óra. Ami itt nagyon ritka.

Összegezve izlandi kirándulásomat azt tudom elmondani, hogy mesés különleges sziget. Aki a városokban szeret sétálni, nézelődni, azoknak nem javaslom Izlandot. Ellenben aki a természeti különlegességeket kedveli azoknak Izland egy álom. Olyan dolgokat láttam itt - nem is keveset-, melyet ezelőtt még soha, pedig jártam már több mint 70 országban. Ha idejük és elsősorban pénzük engedi - nagyon drága ország - akkor látogassanak el egyszer Izlandra.

Izlandi táj

Most a repülőtéren írom a blogomat és holnap otthon teszem fel a világhálóra.

Észak-Izland 2.

Az időjárással megint szerencsénk volt. Jeleztek esőt most is, de az végül is elmaradt. A szél továbbra is keményen fúj. A mai programunk fő attrakciója a bálnales. Én még soha nem voltan bálnalesen. Volt már, hogy lett volna lehetőségem, de mindig kihagytam, mondván úgysem látunk semmit. Itt minden prospektusban az van, hogy a világ legjobb bálnaleshelye a Husaviknál lévő öböl.

Ilyen hajókkal mennek a túristák. Mi a hátsó barna színűvel voltunk 

Tény az, hogy évszázadok óta az izlandiak fontos eledele és megélhetési formája a bálnavadászat. Ez alakult át mára bálnanézésre. Olcsóbb és kevésbé veszélyes a halászoknak. Amikor felvettem a jegyeket a hölgy jelezte, hogy hideg van, erős a szél nagyon öltözzünk fel. Nem bíztam a véletlenre a dolgot: póló, 2 vastag sípulóver, sídzseki. Ehhez adtak ők egy meleg anorákot + egy még erős anyagból készült esőkabátot. Nem csoda, hogy ez utóbbit nem tudtam begombolni. Életemben nem volt ennyi cucc rajtam. 3 órás volt a program, az tény nem fáztam. Igaz, mozogni is alig tudtam. Eltelt másfél óra és csak hajóztunk befelé a tengeren (azaz az óceánban). Néhány madár semmi más, csak nagyokat dobáltak rajtunk a hullámok és időnként beterített bennünket a tengervíz, mert felcsapott a hajóra. Elindultunk visszafelé. Éppen azon gondolkodtam, hogy mit javasoljak a mi utasainknak, ugyanis fakultatív programként bent van a júniusban garantáltan induló utunkban. (Van még hely az útra). Amikor elkiáltja magát a kapitány, bálna jobbra előre. 

Hát ennyi sikerült a felvételen (a kicsi fekete folt)

No onnan kezdve a következő félórában min. 5 bálnát (vagy kevesebbet, de 5 x) láttunk. A távolság köztünk a 100 m és a 30 m közt volt. Hirtelen emelkedik fel a bálna, pláne úgy, hogy nem tudjuk melyik irányból. Valaki elkíálltja magát, mire az ember odanéz, odaemeli a kamerát, beélesít, a bálna már süllyed is. Így is sikerült lefényképeznem. Összegezve különleges élmény volt, nem bántam meg hogy részt vettem a programon.

A bálnák után elmentünk ebédelni és egy fantasztikus ráktálat ettem. Ezt követően folytattuk utunkat Észak-Izlandon, nyugati irányba. Pár km után megálltunk ismét egy vízesésnél. Ez volt a Godafoss vízesés. 

Godafoss vízesés napsütésben

Szerintem már ez is nagyobb a tegnap látott Dettifossnál. Igaz nem olyan jó a marketingje, kevesebbet írnak róla az útikönyvek, de nekem nagyon tetszett. Hozzájárult a dologhoz, hogy sütött a Nap és jól lehetett látni mindent.

A vízesés után indultunk tovább Izland 2. legnagyobb városába, Akureyribe. 

Kép a szállás melletti botanikus kertből 

A júniusi csoport itt fog aludni. Megnéztem, leellenőriztem a szállást. Egy átlag *** szállás. A többi ennél szebb volt, igaz azok ****-ak voltak, de ezzel sincs probléma és nagyon jó, hogy kb. 5 perces sétára van a központ és közvetlenül a látványos városi botanikus kert mellett található. 

Akureyri sétálóutcája vasárnap kora este

A városnak van egy szép temploma, sajnos csak be tudtunk pillantani, mert éppen akkor kezdődött egy koncert, ezért nincs róla fotó. Sétáltunk a belvárosban, mely aranyos, de egyszerű. Kb. 16.000 lakosú város Akureyri. A fekvése meseszép egy fjord partján szemben az öböl túloldalán, hófödte csúcsok. Kb. 2 órát töltöttünk a városban, mielőtt továbbindultunk. Mi nem itt aludtunk, hanem innen kb. 50 km-re.

Észak-Izland 1. nap

Folytattuk utunkat észak felé. A célállomás Husavik volt a bálnavadászok városa. Útközben megálltunk és megtekintettük a Dettifoss és a Sellfoss vízeséseket. Az útikönyvek Európa (sőt volt amelyik a világ) legnagyobb vízesésének írta a Dettifoss vízesést. Én szerintem két lehetőség van. 1. Az útikönyvíró vagy semminek nem nézett utána és sehol nem volt életében, 2. egyszerűen nem érti a szakmáját.

Dettifoss vízesés, jobb oldalt ez a furcsa alakzat ez még hó

Szép a Dettifoss, de pl. a Rajnai-vízesés – szerintem – másodpercenként sokkal több vizet szállít, mint a Dettifoss. Érdekes a vízesés megközelítése. Egy fennsíkon – hóban – tudtunk közel menni hozzá és a vízesés alattunk volt. Azaz nem kellett hozzá hegyet mászni. Azt nem is említettem, hogy reggel esett az eső, amikor elindultunk, de a vízesésnél már csak felhős volt. Ha sütött volna a Nap még szebb felvételek lettek volna, de így is látható a vízesés nagysága. (De szerintem nem Európa legnagyobb vízesése). A Dettifosstól kb. 500 m-re van a Sellfoss vízesés. Természetesen ide is elmentünk.

Sellfoss vízesés és a szép kanyon

 Lehetett volna még közelebb menni, de a hó miatt lemondtunk erről a lehetőségről, egyébként is jól láttuk így is a kanyont és a zuhatagot.

Folytattuk utunkat a Myvatn – tó irányába. A tó előtt pár km-re egy fantasztikus geológia érdekességeket láttunk. A vulkáni utóműködés egyik különleges esete a kigőzölgés. Volt ahol víz tört a felszínre, volt ahol gőz. 

Forr a víz amikor a felszínre ér

A Föld mélyében a hideg víz felmelegszik 100 ^oC fok fölé és gőz formájában tör a felszínre. Mivel ez különböző rétegeket érint így lesz vasas, kénes stb. a kitörő gőz. 

A kigőzőlgések és a táj

Mesés látvány volt. Nem mondom, hogy teljesen veszélytelen közelre menni hozzá, de annyira megfogott az élmény, hogy nem bírtam ellenállni. Sok fényképet csináltam és hoztam két kőzetet is, mely vassal ill. kénnel szennyezett.

Érezni a meleg vízpárát

Itt a Myvatn-tó közelében van egy meleg vizes fürdő is. Igaz nagyon fújt a szél, a hőmérséklet kb. 6  C fok volt, de elhatároztuk, hogy kipróbáljuk ezt a szabadtéri meleg fürdött. Így is volt. Úgy kell elképzelni, hogy lávakövek között a természetes adottságokat kihasználva kialakítottak egy medencét (nincs körbebetonozva, kicsempézve) természetes anyagokat felhasználásával.

Fürdőzés +5 C a levegő és erős a szél, de még így is kellemes 

Olyan, mint egy magyarországi melegvizes szabadtéri gyógyfürdő, csak egyszerűbb és természetesebb a környezet. Több mint 1 órát áztattuk magunkat ebben a vízben. Ezt követően folytattuk utunkat Husavikba. Holnap bálnales…

Izland K-i partja

Izland össz lakossága nem éri el a félmillió főt. Ennek majd 20 %-a a fővárosban él. Így érthető, hogy a térképen azok a városok, melyekben 2-300 fő lakik, azok már kiemelten szerepelnek. Ahol most lakunk Djupivogur, 400 főjével jelentős halászati település.

Jellegzetes izlandi táj

Innen kirándultunk ma a fjordok mentén, majd megtekintettünk egy vízesést. Szerencsére ez nincs benne a csoport programjában, mert kb. 1 órás hegyi túrázás – hegyre fel – kellett a megközelítéséhez, de nem adott akkora élményt. 

Egész fentről indul a vízesés, de egyben nem látszik

Ha ez Magyarországon lenne, csodájára járnának, de itt nem olyan egyedi. Ezt követően elautóztunk az Izlandi Felföldre. Annyit Önöknek elárulok, hogy nem voltam (én vezettem) túl szabályos, mert bementünk egy olyan területre, melyet autózásra nem javasoltnak tüntettek fel a hegy aljában. Úgy voltunk vele, hogy megyünk, amíg jó az út, utána visszafordulunk. Így is volt, kb. 400 m-t emelkedtünk 10 perc alatt. Felértünk a fennsíkra, ahol mindent hó borított. 

Minden csupa hó és hozzá még jött a köd is...

Itt mentünk még egy darabig, de amikor az utat egyre több helyen lepte be a hó, akkor visszafordultunk.

A hegyről leérkezve Jánossal elhatároztuk, hogy utat rövidítünk. Megkérdeztük előtte, hogy járható-e az út. Az információs irodában megnézték és mondták, hogy pár nap óta igen. Ez számomra eddig azt jelentette, hogy OK, mehetünk. Most már tudom, mit jelent a pár nap óta. 

Ilyen hófal volt mellettem május közepén Izlandon

Vezettem már sok helyen, de ilyenen még életemben sem. Az út ledöngölt földes, itt-ott apró kövekkel megszórva, melyben 15-20%-os (!) emelkedők, lejtők és a szélessége, mint otthon egy bekötő úté. Ja és természetesen 2 irányú (igaz nagyon gyér forgalommal). No ehhez jött egy nagyon erős köd. Igaz úgyis 20 km/h –val lehetett haladni. 

Az út a kocsiablakból. Szerencsére ez a látvány nem általános

Ami a legfélelmetesebb volt: hogy helyenként 4 – 5m magas hófal vett körbe bennünket. Földút, hófal , köd, szóval nem volt egy laza felhőjáték.

Kibukkanva a felhőkből a táj.

Holnap irány észak. Az idő eddig (ma délutánig) csodálatos volt. Igaz a max: +9 ^oC volt, de napsütés nem túl erős széllel. Holnaptól elvileg romlik az idő. Remélem, tévednek…

Déli part mentén K-i írányba

Reggel elhagytuk Hella városát és folytattuk utunkat K felé. Először megálltunk a Skogafoss vízesésnél. 

A Skogafoss mesés vízesése

Ez olyan szempontból volt érdekes, hogy szemből is és a mellette lévő hegyet megmászva félútról is és végül a tetejére felérve onnan is tudtunk felvételeket készíteni. Félútnál az volt a különleges, hogy végig szivárványban úszott a vízesés.

Szivárvány és a vízesés

Folytattuk utunkat, és egy mesés öbölnél álltunk meg legközelebb. Ez a Dyrholaey-öböl volt. Ezt egy amerikai magazin beválasztotta a világ 10 legszebb öble közé. Nem azért, mert fürdésre alkalmas, hanem a látványa miatt. 

Dyrholaey öböl

A képek nem adják vissza azt az élményt amiben részem volt, de egy picit szemlélteti. A meredek sziklákkal övezett fekete homokos tengerpart engem is lenyűgözött. 

Azok a szikla tetején mi vagyunk

Több, mint egy órát töltöttünk itt. A júniusban induló izlandi csoportunk programjában elméletileg nincs benne ez az öböl, de akár én viszem, akár más, ezt kötelezően be fogom tenni. (A júniusi csoportra, ha valakit érdekel, még talán van 2-4 hely – repülőjegy függő).

A következő szállásunk Skaftafellnél volt egy gleccser lábánál. Kinéztem a szobám ablakából és a gleccsert láttam.

A szobaablakból a gleccser 22:35-kor (!!)

Érthető, hogy a következő napunkat a gleccser felkeresésével kezdtünk. A Vötnajokull Izland legnagyobb gleccservidéke, mely az ország kb. 1/5-t birtokolja. Ebből rengeteg gleccser ágazik le a hegyek között húzódó fjordok – völgyek felé. A Skaftafell gleccserhez sétáltunk el. Ez kb. 1 órás túrázást jelentett (oda). Mivel a gleccser előtt egy tó van, ezért kb. 10 m-re tudtuk megközelíteni a jégtömböt. Szép képek készültek.

Skaftafell gleccser

Folytattuk utunkat K felé. A következő látványosság a Jökursarlon volt egy fantasztikus érdekes laguna. A gleccserből leszakadó jégtömbök (kisebbek, nagyobbak) ebbe a tóba jutnak, és innen egy kivezető csatornán keresztül áramlanak a tengerbe. 

Jökursarlon jégtömbjei

Mivel a csatorna kicsi, a tó – viszonylag nagy – ezért hosszabb ideig tartózkodnak a jégtömbök a tóban, melynek látványa egyedülálló. A júniusi csoportunk hajókázhat is a jégtömbök között, mi azért nem tettük, mert sok most még a jég és a hajó minimális területet jár be. A felvételek így is mesések, pláne úgy, hogy itt is általában sütött a Nap.

Egy jégdarab a tóból

Tovább haladtunk a déli parton. Eddig nem láttunk szinte egyáltalán vadon élő állatot, de itt egyre több rénszarvast látni az út mellett. 

rénszarvasok az út mellett

Izlandon egy betonos út megy körbe a szigeten, azonkívül a többi út apró lávakövekkel borított utak. Csak terepjáróval járhatóak.

útakadály

Az estét Djupivogurban egy fjord partján töltöttük. Itt két éjszakát alszunk. Holnap kirándulunk a K fjordvidéken. Természetesen erről is beszámolok.  

Este 22 órakor a szálloda előtti látvány

Izland vadregényes vidékén

A mai napon a környékben kirándultunk.

Először egy érdekes gazdaságot tekintettünk meg, melynek különlegessége volt a földdel beterített lakás és a mellette található istállók. Érdekes volt látni hogyan védekeztek a régen a hideg és a szél ellen a nyílt területen lakó emberek. Egy picike temploma is volt ennek a közösségnek.

Baloldalt a földdel védett házacskák

Folytattuk utunkat és terepjárónkkal bementünk a hegyek közé. Itt a viszonylag apróbb vulkáni kavicsokból készített úton mentünk. Nem mondom, hogy nem volt rázós az út (nem is lehet csak 4 kerékmeghajtásos autóval menni ezen a területen). 

Keresztül a vízmosáson

Több alkalommal vízmosáson kellett átkelnünk. Ahol visszafordultunk ott már olyan mély volt a patak, hogy félő volt, hogy kárt tesz a kocsiban, ezért nem mentünk tovább, de így is kb. 2 órát autóztunk ezen a különleges vidéken.

Ezt követően elmentünk a Sealandfoss vízeséshez. 

A legbővizűbb vízesés

Itt egymás mellett 4 vízesés is található. Átlagosan kb. 60 m magasról zúdul le a víz. Volt olyan, amely mögé be lehetett menni, volt olyan, amely mint egy kútba esne olyan volt, mert majdnem teljesen körbeölelték a sziklák a lezúduló vízesést. 

A vízesés mögül a táj

Szerencsénk volt mai napon is az idővel, mert verőfényes napsütésünk volt, mely segítette, hogy szép képeket készítsek. Ettől függetlenül a képek nem adják elég jól vissza a mesés látványt.

A nap végén kimentünk az óceán partra és ott is fényképeztünk.

A hullámzó Atlanti-óceán

Holnap folytatjuk utunkat Izland déli területén. Ha valakit érdekel további kalandozásaink Izlandon, akkor kérem kövessen blogomat.