2013. július 27., szombat

Egy tucat

Ma reggel számoltam, hogy jelenleg pont egy tucat csoportunk van úton. Nem akarom elkiabálni, de szerencsére mindegyik csendben van. Mi ezt arra értjük, hogy nem jelentkeznek, ebből következően mindenki szépen csinálja a napi programját. Ha baj van akkor telefonálnak.
Nagyon széles a skálája a mostani csoportoknak. Van csoportunk északon, sőt annyira északon, hogy tegnap voltak Európa legészakibb szárazföldi pontjánál az Északi-foknál. Tegnap éjszaka nézték, hogy nem bukik le a Nap a horizonton (remélem láthatták- még nem kérdeztem meg Lacit az idegenvezetőt).
Van csoportunk Albániában és most megy át Görögországba. 
Már Szentpéterváron van a Baltikum Szentpétervár csoportunk. Ha nyugat felé tekintünk akkor Skóciába van egy repülős, Nagy-Britanniában egy buszos csoportunk, de még sem ők vannak legtávolabb tőlünk nyugatra, hanem a madeirai 32 fő, mely tegnap indult az egy hetes nyaralásra. 
Legközelebbi ilyen nagy mennyiségben augusztus elején leszünk úton. Azért mondom, hogy leszünk, mert én is beszállok ekkor. Augusztus 5-től viszem a Tulipánok országa Hollandia utat. Nagyon szeretem Hollandiát, de most kicsit kényszerből viszem az utat, ugyanis nincs olyan szintű idegenvezetőm, akinek nyugodtan odaadnám ezt a csoportot, mert vagy nem ér rá - a standard id. vez - vagy másik csoportot visz. Szóval ismerik a mondást: "Magad uram...". 
Miért nem örülök annyira, hogy el kell vinnem, attól függetlenül, hogy szeretem ezt a területet? Azért, mert ha bármi probléma merül fel bármelyik csoporttal kapcsolatban, akkor sokkal nehezebb úgy intézkedni, hogy ott van mögöttem 45 ember, aki azért fizetett be, hogy maximális tájékoztatást kapjon az idegenvezetőjétől az adott látnivalókat illetően és csak velük törődjön: és ebben tökéletesen igazuk is van. Reméljük, hogy nem lesz semmi "prücök" és minden megy a maga útján és én teljes egészemben a csoportomra tudok koncentrálni.
Más lesz majd szeptember végén, amikor viszem majd a következő madeirai csoportot, mert akkor jó esetben 4 csoport lesz úton és abból az egyik az enyém lesz. A többi pedig már bejáratott rövidebb utak indulnak akkor.
Ma délelőtt beszélgettünk, "vitatkoztunk" a fiaimmal. Nem találok (találunk) jó kifejezést egy új fajta téli ajánlatcsomagnak. Az idei évtől a katalógusunkban lesznek idegennyelvű garantált utak. A szakmai kifejezése legalább is az, hogy "garantált utak". Mit is jelent ez a kifejezés? 
Évek óta tervezem, de soha nem volt rá kapacitásunk, hogy meg is valósítsuk. A lényeg: a külföldi partnereinktől (jelenleg csak egzotikus desztinációban) lekértünk 3-6 napos ajánlatokat, melyek angol, német... nyelven időpont kötöttség nélkül indulnak és be lehet csatlakozni a csoportokhoz, vagy egyéniben csinálják meg a partnerek. Magyarul: ha valaki el akar menni pl. Mexikóba és neki csak a január 15- 22 közötti időpont jó, akkor meg tudjuk szervezni, hogy egy angol nyelvű csoporttal vagy külön idegenvezetővel (akár 4- 6 fő esetén is) végigjárja a látnivalókat és természetesen adunk mellé repülőjegyet, szállást... Ebben az a jó, hogy több fajta és különböző hosszúságú programok közül lehet választani így akár teljesen személyre szabhatjuk a programot. Nem az van, hogy csak ettől eddig megy a csoport és ha nem jó az időpont, akkor nem tud az illető elutazni. Egy a hátránya - sajnos magyar embereknél ez komoly probléma -, hogy ez nem működik magyar nyelven. Ezt csak olyanoknak tudjuk ajánlani, akik minimum közepes szinten beszélnek valamilyen világnyelvet. 
Azért hívják ezt garantált programnak a szakmában, mert szinte időpont kötöttség nélkül indítható a program. Fiaim azt mondják, hogy ez nem egyértelmű kifejezés egy kívülállónak. Szóval most keressük a megfelelő kifejezést. Felmerült az "Egyénileg, de nem egyedül" elnevezés, Bence fiam a fakultatív kifejezést vinné be valahogy a címbe (én nagyon ellene vagyok, mert a szakmában ez nem erre vonatkozik), bár abban igaza van, hogy egyénileg dönti el az utas mit szeretne betenni a programjába. Nos a szervezés, levelezés a partnerekkel már folyik, csak mint a gyereknél a név még nincs meg. Ha van ötletük bátran küldjenek javaslatot. Megfontoljuk. 

2013. július 23., kedd

nyár és beutaztatás

Dúl a szezon és a kánikula. Egyrészt nagyon jó, hogy ilyen idő van, mert az utóbbi időben minden kirándulásunk jó időben zajlott le. Tudom, hogy az lenne a legideálisabb, ha 25 C fokos idő és fotózásra megfelelő fényviszonyok lennének, de sajna (vagy talán nem is sajnos) nem mi döntjük el, hogy milyen idő lesz. Tavaly az volt a probléma, hogy sokat esett az eső és több hegyes kiránduláson nem látszottak a csúcsok. Idén eddig ilyen probléma szerencsére nem volt. Most inkább az a probléma, hogy nagyon meleg van, Tudom a déli városokban pl. Rómában nagyon nehéz ilyen időben várost járni, de én mindig azt szoktam mondani, hogy esernyő alatt nincs szép város. 
Egyébként a csoportok szépen indulnak és érkeznek. Természetesen most is folyamatosan vannak olyan problémák, amiket meg kell oldani, de szerencsére - kopogjuk le - eddig sikerült megoldanunk. 

A szezontól függetlenül elkezdtünk már a következő katalógusok tervezését. Most nem kiutazó katalógusról, hanem a most még tervezés alatt lévő beutaztató kiadványunkról írnék. 
Régóta terveztem, hogy beutaztatásban is aktívabbak leszünk. Most kiadunk egy Dél-Alföldet és egy Magyarországot népszerűsítő 3 nyelvű kiadványt. Gondolom meglepetést fog okozni, hogy melyik a magyar mellett a másik két nyelv: a román és a szerb. 
Úgy gondolom, hogy erről a területről érkező turisták számára még érdekes terület országunk D-K-i része. Egyre nehezebb a nyugati területekről érkező vendégeket az ország ezen vidékére csábítani. Romániában és Szerbiában fokozatosan fejlődik a gazdaság és az embereknek egyre több pénzük van és a szabadidő eltöltésére is többet költenek. Ezért reméljük, hogy egyre többen fognak utazni hazánkba is ezekből a szomszédos országokból.
A gyógy- és a termálturizmusnak több szépen kiépített bázisa van a környékünkön: Gyula, Gyopáros, Makó, Szeged, Mórahalom, Kiskunmajsa hogy csak néhányat említsek. 
Ezzel a katalógussal ki szeretnénk menni több külföldi kiállításra. Reméljük sikeresen tudjuk képviselni országunkat és javítjuk a beutaztatási statisztikánkat is.

2013. július 14., vasárnap

Utazási iroda hatásköre

Egy érdekes témát, problémát vetek most fel, ami az utóbbi időben többször is ilyen-olyan formában, de előjött. Ez pedig az utazási iroda felelőssége és hatásköre.
Jelenleg 7 csoportunk van úton és már jó néhány hazaérkezett. Minden út után én sk. számoltatom be az idegenvezetőimet az úttal kapcsolatban, elolvasom az összes véleménynyilvánító lapot és megbeszéljük az azokban leírt véleményeket, megállapításokat. Szerencsére nagyon-nagyon sok a pozitív vélemény, különösen az idegenvezetőket illetően. Elmarasztalás alig van, de az egyik ezzel kapcsolatos problémáról szeretnék most írni.
Több véleménynyilvánító lapon olvastam, hogy volt aki a vacsora vagy a reggeli mennyiségét vagy a minőségét kifogásolta. Nem akarok ezekkel a véleményekkel vitatkozni, mert bármit mondok is annak az utasnak (utasoknak) a véleménye attól megmarad. Csupán arra akarok kitérni, hogy meddig tart a mi kompetenciánk, hatáskörünk.
Nagyon összetett a mi szakmánk. Természetes, hogy össze kell állítanunk egy érdekes, jó programot. Ehhez meg kell találnunk az ár – érték arányt figyelembe véve legjobb szállásokat és ehhez szükséges egy kiváló idegenvezető és nem utolsó sorban egy kényelmes, jól működő ügyes, udvarias sofőrök által vezetett autóbusz. Ha mindezt végig gondolják, Önök is megállapíthatják, hogy egy sikeres úthoz nagyon sok mindennek kell jól összejönnie.
Több dolog szerencse kérdése (pl. időjárás) és jó néhány  tőlünk független. Vegyük a vacsorákat. Több alkalommal olvastam a vélemények között, hogy lassan és esetenként udvariatlanul végezték a pincérek a munkájukat. Mit tudok ez ellen tenni? Esetek 70 %-ban külföldi (pl. olasz) partnerirodán keresztül kötjük le a szállást. Tudom jelezni a partner felé a problémát, ha ő esetleg ezt továbbítja is a szállodának, nagyon kevés az esély, hogy miattunk elküldik vagy „kiosztják” a pincért.
Ugyanide tartozó probléma a lassú kiszolgálás. Olaszországban a vacsora egy társadalmi esemény, nem csak étkezés. Ott egy vacsora alatt megbeszélik a nap dolgait és elcsevegnek. Náluk ez 1,5 -2 óra. A pincérek és a szakácsok ehhez vannak hozzászokva és miattunk, még ha kérjük, akkor sem fognak megváltozni. Sok honfitársunk ekkor már fáradt és szeretne hamar lefeküdni – amit én meg is értek -, de attól ők nem fognak gyorsabban dolgozni. Ide tartozik az étel íze és az adag nagysága is. Higgyék el, akár hogy is szeretnénk, ebbe nem tudunk beleszólni. Annyit tehetünk, hogy másik szállodát választunk. De ha ott is udvariatlan az egyik pincér, akkor menjünk tovább? Ha a következőben ízetlen a leves menjünk tovább? Kérdem meddig?
Ezzel a kis eszmefuttatásommal csak arra akartam utalni, hogy ne kérjenek olyat számon tőlünk, amit maguktól sem kérnének. Ha itthon kirándulnak és beülnek valahova ebédelni biztos, hogy udvarias lesz a pincér? Biztos, hogy az én ízlésemnek megfelelő lesz a leves? És még folytathatnám.
Nekünk mindig az a célunk, hogy korrekt árért a lehető legjobb szolgáltatást adjuk Önöknek. Elismerem ez nem mindig sikerül, de kérünk egy kis toleranciát, megértést, mert higgyék el mi a legjobbat akarjuk nyújtani Önöknek.  


2013. július 4., csütörtök

Júliusban Tirolban

Hétvégén mindössze 3 napra Ildivel (feleségemmel) kiugrottunk üzleti okokból Ausztriába.
A megbeszélések mellett arra is volt időnk, hogy egy kicsit túrázzunk, kiránduljunk Tirolban.
Gondolom, senkinek nem kell ecsetelni a táj szépségét, de most nem csak szép, hanem különleges is volt.
Megérkezésünk utáni nap délelőtt tárgyaltunk, majd délután mondta Ildi, hogy menjünk fel Ischglben a felvonókkal. Nem volt jó idő. Kicsit szemerkélt az eső. Az amatőr túrázó mintapéldányaként felvettem egy farmert, egy vastag pulóvert és rá egy széldzsekit. „Felkészültem” a váratlan helyzetekre. Lent az esőtől függetlenül kb. 18 oC volt. Idalpig mely kb. 1800 m magasan van nem is volt probléma. Pláne úgy, hogy kabinos felvonóval mentünk fel. Idalpról folytattuk a felvonózást már nyitott (buborékos) felvonóval a Viderjochra. Na ez már durva volt. Elkezdett szakadni a hó. A buborékos felvonó azt jelenti, hogy nyitott beüléses lift, mely elejére le lehet hajtani egy plexi védőburkot, mely egész jól takar térd magasságig. Nade a lábam… Volt rajtam túracipő, de a farmer nem egy bundabugyi… Szerény 15 perc alatt fel is jutottunk 2732 m magasra. Szakadt a hó. Félig lefagyott lábbal leszállva próbáltunk gyalogolni. (Idősebbek emlékeznek a Delta című műsor bevezető képeire. A különbség annyi volt, hogy azok velem ellentétben fel voltak öltözve megfelelően.) 

Ildi júliusban Tirolban

















Feleségem soha nem volt híján az ötletekkel. Most is azonnal jelezte, hogy még folytatjuk az utat, ugyanis van egy felvonó, amely innen átvisz bennünket Svájcba. Hurrá !!! Pont ezt vártam. Éjszaka már forgolódtam álmomban, hogy Istenem, hogy tudok úgy élni, hogy még nem mentem át felvonóval nyáron, szakadó hóesésében, farmerban, széldzsekiben Ausztriából Svájcba. Na végre most eljött a nagy pillanat. Bekövetkezett Samnaun-nál 2656 m magasan ez a történelmi esemény. (Stanley és Livingstone találkozása közel sem volt ilyen fontos esemény, mint a mi feljutásunk ide). Csodálatos volt a látvány körben arra kb. 20 m-re – amennyire a szakadó hóesésben elláttam –, igen ezért érdemes volt feljönni. Ennél egy dolognak örültem egy kicsit jobban, annak amikor elhangzott a bűvös mondat; „Na, ne induljunk vissza?”. Gondoltam, hogy mondom: „Á ugyan már olyan csodás itt”, de erőt vettem magamon és beleegyeztem, ha muszáj, akkor menjünk. Leérve nem kellett félóra sem, hogy fagyott lábam kiengedjen. Ja azt csak mellékesen mondom, hogy a fényképezőgépem jót melegedett a kocsiban… Telefonommal készítettem egy képet ízelítőnek.

Ez is Tirol júliusban, de 1 nappal később

















Másnap Seeben felvonózunk, de az már teljesen „snassz” volt. Sütött a nap és még a fényképezőgép is nálam volt. Azért küldök egy-két képet erről a nyári Ausztriáról is. Nehogy elvegyem a kedvüket az utazástól. 

Virágok a tiroli hegyoldalban