Júliusban Tirolban

Hétvégén mindössze 3 napra Ildivel (feleségemmel) kiugrottunk üzleti okokból Ausztriába.

A megbeszélések mellett arra is volt időnk, hogy egy kicsit túrázzunk, kiránduljunk Tirolban.

Gondolom, senkinek nem kell ecsetelni a táj szépségét, de most nem csak szép, hanem különleges is volt.

Megérkezésünk utáni nap délelőtt tárgyaltunk, majd délután mondta Ildi, hogy menjünk fel Ischglben a felvonókkal. Nem volt jó idő. Kicsit szemerkélt az eső. Az amatőr túrázó mintapéldányaként felvettem egy farmert, egy vastag pulóvert és rá egy széldzsekit. „Felkészültem” a váratlan helyzetekre. Lent az esőtől függetlenül kb. 18 ^oC volt. Idalpig mely kb. 1800 m magasan van nem is volt probléma. Pláne úgy, hogy kabinos felvonóval mentünk fel. Idalpról folytattuk a felvonózást már nyitott (buborékos) felvonóval a Viderjochra. Na ez már durva volt. Elkezdett szakadni a hó. A buborékos felvonó azt jelenti, hogy nyitott beüléses lift, mely elejére le lehet hajtani egy plexi védőburkot, mely egész jól takar térd magasságig. Nade a lábam… Volt rajtam túracipő, de a farmer nem egy bundabugyi… Szerény 15 perc alatt fel is jutottunk 2732 m magasra. Szakadt a hó. Félig lefagyott lábbal leszállva próbáltunk gyalogolni. (Idősebbek emlékeznek a Delta című műsor bevezető képeire. A különbség annyi volt, hogy azok velem ellentétben fel voltak öltözve megfelelően.) 

Ildi júliusban Tirolban

Feleségem soha nem volt híján az ötletekkel. Most is azonnal jelezte, hogy még folytatjuk az utat, ugyanis van egy felvonó, amely innen átvisz bennünket Svájcba. Hurrá !!! Pont ezt vártam. Éjszaka már forgolódtam álmomban, hogy Istenem, hogy tudok úgy élni, hogy még nem mentem át felvonóval nyáron, szakadó hóesésében, farmerban, széldzsekiben Ausztriából Svájcba. Na végre most eljött a nagy pillanat. Bekövetkezett Samnaun-nál 2656 m magasan ez a történelmi esemény. (Stanley és Livingstone találkozása közel sem volt ilyen fontos esemény, mint a mi feljutásunk ide). Csodálatos volt a látvány körben arra kb. 20 m-re – amennyire a szakadó hóesésben elláttam –, igen ezért érdemes volt feljönni. Ennél egy dolognak örültem egy kicsit jobban, annak amikor elhangzott a bűvös mondat; „Na, ne induljunk vissza?”. Gondoltam, hogy mondom: „Á ugyan már olyan csodás itt”, de erőt vettem magamon és beleegyeztem, ha muszáj, akkor menjünk. Leérve nem kellett félóra sem, hogy fagyott lábam kiengedjen. Ja azt csak mellékesen mondom, hogy a fényképezőgépem jót melegedett a kocsiban… Telefonommal készítettem egy képet ízelítőnek.

Ez is Tirol júliusban, de 1 nappal később

Másnap Seeben felvonózunk, de az már teljesen „snassz” volt. Sütött a nap és még a fényképezőgép is nálam volt. Azért küldök egy-két képet erről a nyári Ausztriáról is. Nehogy elvegyem a kedvüket az utazástól. 

Virágok a tiroli hegyoldalban