Itt a nyuszi

Nyuszi ül a hóban, fázva szundikálva...
Ettől függetlenül remélem csak hoz piros tojást és egy picit nagyobb meleget.
Ezt is kívánom minden olvasómnak.

Napos Húsvéti Ünnepeket

Utazási kiállítások

Az elmúlt 2-3 hét az utazási kiállításokról szól(t). Volt már Budapesten, Pécsen, Szegeden, Debrecenben és ha jó tudom vagy most hétvégén, vagy jövő hétvégén lesz Miskolcon, hogy csak a legnagyobbakat említsem.

Nagyon sokat változott ezek jellege és fontossága. Régen az utasnak 2 alternatívája volt. Be tudott menni az utazási irodába, avagy elment egy ilyen kiállításra, vásárra és összegyűjtött minél több iroda ajánlatát, és otthon összehasonlította ezeket, majd a "győztes" irodába elment és befizette az szimpatikus utat. Ezeknek a kiállításoknak a jellege kicsit a verseny volt. Mint egy szépségkirálynő választásnál, itt is mindenki nagyon szépnek akart mutatkozni, hogy sok látogatót győzzön meg arról, hogy ő a legjobb. Ezért voltak grandiózus standok, hatalmas kedvezmények, ajándékok, műsorok stb. 

Az utóbbi időben nagyot változott a világ. Az internet miatt mindenki otthonról, vagy a munkahelyéről meg tudja nézni és össze tudja hasonlítani könnyedén, kényelmesen az ajánlatokat. Nem szükséges több ezer forintos belépő, gyaloglás, cipelés, hanem mindenki akkor nézegeti, szelektálja az ajánlatokat, amikor kedve tartja. 

Voltam tavalyelőtt Singaporeban egy hatalmas vásáron. Ott beszélgettem egy amerikai fickóval. Nagy kiutaztató. Európába (Magyarországra is) több tucat csoportja megy évente. Kérdeztem, hogy hány oldalas a katalógusa. A válasz: 3 éve nem nyomtatok katalógust, csak interneten árulok. A miértre az volt a válasza, hogy a katalógus elavult lehet már 2 hónap után is. Ugyanis változhatnak a menetrendek, törölhet utakat, felvehet új utakat stb. Az interneten azonnal tud változtatni és mindig naprakészek az ajánlatai. Ha belegondolunk nagyon nagy igazságot mond. Igaz az USA méretei is - akár egy városon belül is - mások mit kis hazánkban, de elgondolkodtató amit mondott.

Az utazási kiállítások eljutottak arra a szintre, hogy a kiállítók 90 %-a csak presztízsből megy ki egy kiállításra, nem azért, mert anyagi hasznot remél belőle.   

Mi is a budapesti kiállításon ott voltunk, de a szegedire nem mentünk ki. A pestin olyan nagy irodák mint pl. IBUSZ, Best Reisen, Car Tour, Karthago Tours - és még sorolhatnám -, idén nem voltak ott. Ez mutatja, hogy mennyit vesztett ez a kiállítás is a fontosságából. 

Kérdezhetnék, hogy nekünk megérte-e idén kimenni. Mint tudják én akkor voltam kint a csoporttal Costa Ricán, tehát elmondás alapján tudok véleményt formálni. Ez szerint; mivel csupán kb. 30 kiutaztató iroda volt kint, így minden látogató megfordult nálunk, ha így nézzük akkor megérte. Ha a költség és a kiállítás során történ befizetést nézem akkor nem. (Egy ilyen kiállításon való részvétel teljes költsége több mint 1 millió Ft, ha szerény méretű standdal számolunk. 

Minden évben feltesszük egymásnak a kérdést: "Jövőre?" A válasz két fajta szokott lenni a) Még nem tudom; b) Szerintem jövőre már nem jövök. 

Mi hogy döntünk 2014-et illetően? Az a) változat van most, azaz még nem tudom.

Egy tény ezeknek a kiállításoknak a csillagzata szépen, lassan letűnik. Igaz veszítünk a személyes kapcsolatok varázsából, de sajnos efelé tart a világ.

Katalógus

Év elején adják ki az utazási irodák az utazási katalógusaikat. Erről írok a mai blogomban.

Az utazási irodáknak mindig nagy dilemma, hogy milyen oldal számmal és milyen példányszámmal adjanak ki katalógusokat? Ez a fő kérdés. Ehhez jönnek az al kérdések. Milyen minőségű papírt és milyen nyomdatechnika szerint nyomassuk a prospektust?  Ezekről a kérdésekről és saját véleményemről szól a mai bejegyzésem.

A példányszám és a nyomtatás fajtája összefügg. Ha valaki 20.000-nél kevesebb katalógust nyomtat akkor olcsóbb (1 katalógusra lebontva) az íves nyomás. 20.000 felett általában olcsóbb a rotációs nyomtatás. Mi a különbség a kettő között? Az íves nyomás az nagy, viszonylag vastagabb ívekben lévő lapokra történő nyomás. A rotációsnyomás hengereken lévő, általában vékonyabb, gyengébb minőségű papírra történő nyomás. A nagyobb irodák rotációs rendszerrel készítik a prospektusaikat. Sokan választják azt a megoldást, hogy gyenge minőségű, vékony papírra nyomtatják a „belívet” és kívülre tesznek egy íves nyomású szép vastag fényes külsőt.

Mi a tavalyi évig azonos, viszonylag jobb minőségű lapra nyomtattuk a katalógust összes oldalát rotációs rendszerben. Idén váltottunk. A belső oldalakat (belívet) hagytuk ugyanazon a papíron, de borítónak egy különleges nyomástechnikájú (matt és fényes részek keverednek rajta) íves lapot tettünk. Ez jóval megemelte a költségeket, de úgy éreztük váltanunk kell, mert e felé indult el a piac. Mi annyiban konzervatívak maradtunk, hogy a belső oldalak lapjait nem cseréltük „újságpapír” minőségre, hanem meghagytuk a drágább fényes 80 gr-os lapokat. Jól döntöttünk-e ezt mindenki saját maga döntse el.

Következő dilemma az oldalszám. Íves nyomás esetén az a lényeg, hogy az oldalak száma 4-el osztható legyen (mert úgy adja ki a papír). A rotációs nyomásnál 16-tal oszthatónak kell lennie a nyomtatandó anyagnak (kivéve, ha íves borító lesz hozzá, mert akkor a belső lapok számának kell 16-tal oszthatónak lenni). Ezért időnként bajban vagyunk. Vagy sok az anyag, vagy kevés. Ilyenkor jönnek a 2 út egy oldalra megoldások, vagy hosszabb bevezető szöveg, térképek, tartalomjegyzék…

Idén 84 oldalas a katalógusunk. 5 x 16 oldal + 4 oldal borító.

A belső szerkezetet tekintve sok a hasonlóság az irodák között. Itt mindig az elején van a tartalomjegyzék és a bevezetés, hasznos tudnivalók… Az utazási szerződést van aki előre, van aki hátra teszi a katalógusban. Ebben nincs egységes rendszer. Ép úgy, mint a belső tartalmat tekintve. Vannak akik az egzotikus országokkal kezdik az ajánlataikat, vannak aki ezeket a végire teszik (mint például mi is). Többségében az irodák a hazánkhoz közeli országok ajánlatait teszik előre az európai ajánlatok közül, és úgy távolodnak. Mi mindig Ny-ról K felé haladunk az ajánlatainkkal. Először Európa majd a világtérkép alapján.

Sokan a más irodától átvett utakat belekeverik a saját ajánlataik közé. Mi nem. A saját ajánlatok után teszünk egy hirdetést és azt követik a partner ajánlatok, azzal kiegészítve, hogy az oldalak alján jelezzük mely iroda ajánlata az adott út.

Felmerül a kérdés, hogy miért cserélgetnek az irodák utakat egymás közt? Miért vesznek át ajánlatot más irodától? Erről már írtam egy régebbi blogomban. Azért cserélünk, mert mindenki azt szeretné, hogy az utasa elutazzon. Namármost, ha pl. minden iroda hirdet portugál körutazást, annak az lenne a vége, hogy az egyiknek lenne 8 fője, a másiknak 6, a harmadiknak 5, de végül egyik sem tudja elindítani az utat. Ellenben, ha összefognak és megbeszélik, hogy „figyelj én nem csinálok saját török ajánlatot, átveszem a tiedet, ellenben te ne csinálj portugál ajánlatot, hanem hirdesd az enyémet”, akkor nagy a sansz, hogy mindkét út elindul. Itt az a lényeg, hogy hasonló színvonalú irodák fogjanak össze. Mi is volt, hogy minőségi problémák miatt szakítottunk partner irodával, azaz már nem veszünk át tőle utakat.

Nos, nagyon röviden így néz ki egy katalógusszerkesztés, és az azzal kapcsolatos problémák, feladatok.

Feladatok teljesítve

Jelentem minden csoport  terveink szerint, vasárnap este fél 9-re hazaérkezett Budapestre. A kollégák kiváló munkát végeztek.

A szlovén, a prágai két csoport és a krakkói minden programot tökéletesen meg tudott csinálni. A programok sorrendjében lett csupán változás. A szlovén csoporttal személyesen is találkoztam és megköszöntem a pozitív hozzáállásukat. 

A bécsi csoportnál annyi módosulás történt, hogy Léka vára kimaradt, helyette Bécsben lett több program. Azért választottuk ezt a megoldást, mert Léka után kis utakon Kőszegnél lépett volna határt a csoport és azt az utat még nem éreztük biztonságosnak, ezért inkább Kismarton után visszamentek Hegyeshalom felé és az M 1-esen jöttek haza. Az első busz      20 : 10-re ért Pestre az 5. busz 20 : 30-ra. Jól sikerült összehangolni őket.  

A mi csomagunk még mindig az M 1-es „nyaral”. Valószínűleg hétfő délelőtt fog megérkezni. No comment a bérautó céget illetően…

Holnaptól kezdődhetnek a szokásos hétköznapi feladatok az irodában. A következő két út a keukenhofi virágparkot is érintő hollandiai kirándulások. Sajnos már egyik csoportra sincs hely.

Csütörtökön egy napos, de kb. 150 fős konferenciát bonyolítunk le. Ennek szervezése már hetek óta folyik. Már az utolsó simításoknál tartunk. Erről majd még beszámolok.

Befejezésül még egy jó hírt szeretnék megosztani Önökkel. Irodánk egyik oszlopos tagja, G. Saci egészséges 3 kg-os gyereket hozott a világra. Emmát. Természetesen ez is azon az ominózus március 15-ei hajnalon történt. Gratulálunk mindkettőjüknek. A kis jövevénynek kívánom, hogy találja meg sikerét és munkáját kis hazánkban és hosszú boldog élete legyen.

Otthon édes otthon

Ha valaki azt mondja nekem pár napja, hogy örülni fogok, hogy péntek este otthon alszom biztos szenilisnek gondoltam volna, hisz síelni indultunk. Mégis örülök, hogy itthon vagyok.

Kiszabadultunk, kiszabadítottuk magunkat, kis segítséggel. Mindig tudtam, hogy a sportolók, sportos személyek összetartóak és segítőek. Az M 1-es 72-es km kőnél a hó fogságában jó csapat jött össze. Először is köszönet a kis büfét üzemeltető családnak. A kis büfé este 10-ig lett volna nyitva, helyette du. 4-kor (másnap) amikor mi kiszabadultunk még mindig tele volt a büfé és a személyzet mosolyogva kiszolgált. Igaz kávén kívül szinte már semmijük sem volt. Szerintem az elmúlt 2 napban nagyobb forgalmuk volt, mint az előtte lévő 12 hónapban összesen. Csak mi (igaz komoly borravalóval - így akartam megköszönni, hogy ott tölthettük az éjszakát) 25.000 Ft-ot költöttünk. Ettől függetlenül el kell mondanom, hogy mindenkinek korrekt adagot adtak az ételekből, nem akarták kihasználni a kiszolgáltatott helyzetet. A fiatalasszony több mint 40 órát volt fent egyfolytában !

Szóval egész éjszaka nem történt semmi. ( A PROKO-s buszokról majd később). A propaganda szerint, az embereket meleg helyre szállították, teát osztottak... Biztos volt ilyen is, de azt tudom hogy a mi körzetünkben senki  nem járt. Ettől függetlenül senki nem lázadozott senki, nem hibáztatott senkit, hanem ahol tudtunk segítettük egymást. Volt egy család (5 fős), akivel nagyrészt megosztottuk a kb. 12 m2-es belső helyiséget. A férfi segített felmosni, szedte a szennyes edényt, a fiaim segítettek ásni autósoknak a hóban... Reggel 8 óra félé kezdődtek meg a mozgolódások egész éjszak semmi nem történt a sztádán, az autók 1 m-t nem mentek előrébb. Többségükben bent aludtak a családok. Bocsánat tévedtem. Igen is történt. Emelkedett a hó mennyisége az úton. A legnagyobb baj az volt, hogy éjszaka az álló kamionok (melyek szinte cikk-cakkban voltak a külső-belső és a leálló sávban) felhalmozták, mivel megállították a havat, így egyes helyeken 1 - 1,5 m-es hóbucka alakult ki. A hó mennyisége átlagban 15 cm-nél nem volt több, de az iszonyú szél aránytalanul osztotta el a havat.
Nagyon kevés korrekt információ jutott el hozzánk. A Közútkezelő, útinform telefonja ki volt kapcsolva, elérhetetlenek voltak, a számítógépes rendszerük, valószínűleg a nagy terhelés miatt összeomlott. Csak úgy mellékesen egy ilyen jellegű cégnek - szerintem - fel kellene készülni arra, hogy egy napsütéses nyári kedd délelőttön a kutya nem hívja őket, ellenben ilyenkor... Más kapacitású számítógépet kellene beállítani.
Szóval a legnagyobb probléma az információ hiány volt. Nem tudtuk mit csináljunk. Ássunk a hóban vagy várjunk? Mindenki csinált volna valamit, de mit? Hangsúlyozom, teljesen baráti és nyugodt volt a hangulat, de vártuk volna a segítséget, de minimum valami információt. Bármit. Bárhonnan.
Hogy oldottuk meg? Mint a háborúban. Felderítőket küldtünk ki. Időnként 1 - 2 kocsis úgy döntött, hogy ő nekiindul. Na akkor telefonszám csere, "sok szerencsét" és indulj, ők jeleztek vissza, de ők is gyakran ellentmondásos dolgokat mondtak. Egy példa: este 10-től kb. 2 óránként valaki hozta a hírt, hogy állítólag átvágták a korlátot, és indul a forgalom. Mi csak azt láttuk, az autók állnak, így ment másnap délutánig. A kocsijaink addigra körbe voltak ölelve kb. 1 - 1,2 m-es hófallal. Dél felé az egyik "felderítő csapat" visszatelefonált, hogy Bábolnánál 2 -3 m-es hófal van és Bécs felé lehetetlen menni. Végül pénteken délután 2-kor jelezte az egyik felderítő csapat, hogy valóban igaz a 78-as km-nél átvágtak a korlátot és vissza lehet fordulni Bp-felé és nincs is más alternatíva. Összedugtuk a fejünket a szálláshelyen megismert családdal + 1 szóló sráccal arra jutottunk, hogy akkor irány haza és nekifogunk. A háziaktól kaptunk 2 műanyag lapátot (méretük kb. 30-x 30 cm-es volt) és elkezdtük kiásni a kocsikat. Például nagy segítség lett volna, ha a katasztrófa védelem lapátokat osztott volna ki. Mindenki hajlandó lett volna a felhalmozott havat elhányni, ahelyett hogy ücsörgött a kocsiban. Lehet erre azt mondani, miért nem hoztunk lapátot. Azért mert gondoltuk az autópályadíjért legalább azt takarítják. Pintér Sándor Úr szerint felelőtlenül nekiindultak az autósok. Igen és ha visszamenőleg dönthetnék ismét nekiindulnék. Legkönnyebb másban keresni a hibát. Azt sehol nem hallottam, hogy bocsi, mi is hibáztunk, mármint Közútkezelő. Egy nyilvánvaló dolgot meg kellett volna csinálni: Amikor elindult a nagyobb havazás és hófúvás akkor le kellett volna állítani a kamion forgalmat. Ennyi ! Érdekes a szlovénok erre rá tudtak jönni.  Napok óta pontosan tudták, hogy mikor fog érkezni a vihar, így akár már előzetesen el lehetett volna rendelni a csütörtöki kamion-stoppot. Semmi probléma nem lett volna ha nem engedik a kamionokat, hanem leterelik őket parkolókba. Az autósok kiásták volna magukat. Örülök, hogy láthattuk a TV-ben, hogy mindenki megveregette a másik vállát, hogy ügyes voltál, pedig NEM. Az a másik véglet, amit az ellenzék csinált, hogy a bajban még belerúg a "betegbe". Igenis gondoljuk végig mit csináltunk jól és miben hibáztunk. Ismerjük el a hibáinkat és ne állítsuk be úgy, hogy mi erről nem tehetünk. Kérdem akkor miért volt közlekedés az M 6, M 5, M 3-as utakon. Mert ott kevés volt a kamion. A kamionosok az ünnep előtt (amikor nem mehetnek) el akarták hagyni az országot. Nyilvánvaló volt az is, hogy a hosszú hétvége miatt nekiindul az ország. Akkor ha várhatóan a hóhelyzet miatt probléma lehet, segítsük őket, és ne csodálkozzunk azon, hogy a kifizetett szállását, síbérletét nem akarják veszni hagyni (mint ahogy mi is elvesztettük ezek összegét).

Szóval elkezdtünk ásni. Ez úgy nézett ki, hogy ástunk 3 m-t akkor oda gurultam a Passattal, hogy ne lepje be az orkán erejű szél. Ja azt nem mondtam, hasznos volt a síruha, síszemüveg. Mert ebben ástak a fiuk. Volt a két mini lapátunk egy gereblyén és egy partvisunk. Ezzel dolgoztunk felváltva. A gereblyével és a partvis botjával törtük a fagyos felszínt a lapáttal pedig hánytuk a havat. Egyszer egy helikopter ment el fölöttünk és szerintem ő szól egy mentőcsapatnak, hogy itt vannak "túlélők" jöjjenek segíteni. Kb. 2 óra alatt eljutott a 3 kocsi a parkolóból a hóásás eredményeként a sztráda bekötőig. Akkorra ért oda a mentőcsapat - osztrákok (!!) - akik addigra letakarították az utat a 78 km-nél lévő átjáróig és felvezettek bennünket. Fiam meg is jegyezte: azért furcsa, hogy március 15-én a "labancok" szabadítottak ki bennünket. 

Szóval tök szabályosan 6-an egy Passátban (a csomagok nagy részét hátrahagyva) hazaindultunk. Pestre feljött egy autó, így legalább onnantól szabályosan utazva 20 órára Szegedre értünk. Én is a  1,5 napomat, 38 órámat (2 óra alvással) befejeztem.

A csoportokról. Büszke vagyok rájuk. A Prága (2 csoport) és a Bécs: Vác - Parassapuszta, Nyitra, Pozsony útvonalig együtt haladt. Itt elválva este 8-ra megérkeztek a szállásukra. Annyi csúszás történt, hogy a prágai csoport a tegnapi programból Brnot meg tudta csinálni, Pozsony hazafelére marad. A bécsi is tudott várost nézni (4-re Bécsben voltak), de rövidebben. A krakkói csoport menetrend szerint haladt és minden programját megcsinált. A szlovén Mohács - Zagreb útvonalon 8-ra ért a Ljubljana melletti szállásra. Nekik a tegnapi programot (2 városnézés) a mai és a holnapi napra kell betenni. Már egyeztettem az idegenvezetőkkel, hogy egy órával később van a pesti találkozó, hogy az elmaradást be tudják hozni. Kértem őket, hogy kicsit csökkentsék a szabadprogramok időtartamát, hogy a közös program ne sérüljön. 

Előző blogom bejegyzésében volt aki jelezte, hogy több iroda is lemondta útjait. Én is így tudom. Azt is tudom, hogy volt akinek a prágai csoportja még du. 4 -kor Komárom előtt állt a hó fogságában. (Nem tudom, hogy később mi lett velük). 

Fölmerül a kérdés felelőtlen voltam-e, hogy úgy döntöttem, hogy megpróbáljuk a csoportjaink programját megcsinálni? Ezt ne én döntsem el. Én azt tudom, hogy azok az utasok, akik megjelentek a buszaink indulásakor a találkozók helyein (a 214 főből 204-en), azok azért voltak ott, mert bíztak bennem, bennünk, hogy elmehetnek oda, ahova befizettek és ahol szerették volna a hosszú hétvégéjüket eltölteni. 

Nekem nem szabadott nekik csalódást okoznom! Meg kellett keresnem a lehető legvalószínűbben, és legbiztonságosabban teljesíthető megoldást. Valóban szerencsénk is volt, de végig folyamatosan telefonálva csekkoltam a csoport előtti útvonalat, (még Szlovákiában is), határokat, és forgalom illetve elakadások függvényében esetenként előre átterveztük és módosítottuk az irányt. Le a kalappal utasaink előtt is, akik kiváló partnerek voltak a dologban. Sehol nem volt morgolódás. Mindenki elfogadta és megértette, hogy mi megpróbáljuk - igaz kisebb módosítással (ami nekünk plusz költség lesz) - a vállalásunkat teljesíteni. 

Jelentem, a "hadművelet" sikerült, mindenki jól van, este vacsorázva a program szerinti szállodájukban aludtak. Minden városban ma  reggel normális körülmények közt elkezdték a napi programjukat. 

A magam nevében is köszönöm minden utasunknak és munkatársamnak - külön Klári kolléganőmnek, aki még nálam is kevesebbet aludt -, hogy megoldottuk a feladatunkat. Most olvasom vissza, lassan én is olyan leszek, mint a Belügyminisztérium, hogy megveregetjük a saját vállunkat. Maradjunk akkor inkább abban, hogy "megtettük amit megkövetelt a haza" - azaz a cégünk imázsa.

A hó fogságában

Azt hittem, hogy a Costa Rica beszámolóm után nem lesz témám. Sajnos tévedtem. A családommal elhatároztuk – felelőtlenül -, hogy elmegyünk síelni. Hoztunbk még 2 fiatalt velünk, így már 6-an voltunk és ezért béreltünk egy kis buszt.

Időben indultunk Szegedről. Útközben már jelzett töltés veszélyt a műszerfal. Megkérdeztem a tulajdonost mit csináljak. Erre Ő: menjen nyugodtan. Az M1-esen a 72-es km kőnél megálltunk toalettre és onnan a kisbusz nem indult el. Ez délután 3 órakor volt. Szóltam a tulajnak, Ő mondta, hogy indul egy másik géppel. Ez 16 óra felé volt.. Most 13 óra van, mármint másnap és a busz nem ért fel ide. Nem azért mert nem indult el a kisbusz, hanem azért, mert 20 óráig nagyon lassan, lépésben haladt a forgalom, de azt követően kb. reggel 10-ig totálban állt a forgalom. Nekünk szerencsénk van (volt) mert egy út menti kis sörözőben vagyunk (itt töltöttük az éjszakát, székeken).

Nagyon sokan – gyerekekkel – a kocsikban éjszakáztak. Senki nem foglalkozott velünk és velük sem. Most délután kezd valami mutatkozni, de szerintem még ma is itt éjszakázunk. Egy dolgot nem tudok: minek ez a „vakítás” , hogy már megindult a forgalom vagy igen kimentettük a bent rekedőket. Mert ez nem igaz. Mondják azt, hogy dolgozunk rajta, de még sok gépkocsi és kamion van a hó fogságában. Mert ez az igazság.

Ehhez jött még egy kis desszert. Ma indult 5 (!) csoportunk. Egy Bécsbe, 2 Prágába, 1 Szlovéniába és 1 Krakkóba. Viszonylag időben ott volt mindegyik busz a felhordás után Budapesten, de mivel én itt ülök az M 1-es út mellett, így tudtam, hogy erre esélytelen elindulni. Megkezdődött a szervezkedés. A döntés az enyém volt. Elindult a Krakkó busz Vác- Parassapuszta felé. Ők voltak az úttörők. Mivel tudtak haladni a prágai két és a bécsi csoportot elindítottam észak felé. Vác, Nyitra, Pozsony… Így kb. 200 km-t kerülnek, de tudnak haladni. Most hagyták el Nyitrát. Nem akarom elkiabálni, de haladnak. A szlovén buszt Mohács, Szekszárd felé indítottam, mivel az M 7-es a hó elleni harcba „elesett”. Ők most értek Horvátországba. Remélem, ha kicsit csökkentett programmal, de meg fogjuk tudni csinálni mind az 5 kirándulást.

Hogy miként folytatódik történetünk és itt alszunk-e ma is a kis kocsmába, arról még beszámolok Önöknek. Én úgy érzem, holnap délelőtt fogunk elindulni. A síelés helyett hazafelé…   

Összefoglaló 2.

A repülőgépen kezdem el írni az utolsó beszámolóm Costa Ricáról.

Mint írtam az utolsó napra maradt az út Guanacasteból a fővárosba, San Joséba. Módosítanom kell az előzőekben írtakat azzal, hogy igenis van autósztráda Costa Ricán, de nagyon rövid szakasz és az is fizetős. A növényzet út közben nagyon száraz volt, legelésző állatokkal (főleg tehenekkel), melyek nagyon hasonló fajták, mint amiket Indiában látni – a hátuk kezdetén van egy kisebb púp és hosszabb a fülük. Egy madárfarmnál szép képeket csináltuk.

Egy a szép madarakból

Este érkeztünk a fővárosba. Tartottunk egy másfél órás városnézést. Nem is kíván többet ez a város. Megnéztük busszal a távolabbi nevezetességeket, majd gyalogosan sétáltunk egyet a belvárosban.Érdekes volt olyan szempontból, hogy szombat este 7 óra volt, boltok nyitva, rengetegen az utcán. Az üzletekben kevesen. Mindenki nagy tempóban tart valahova. Kacsáznak a sétálóutcán, a földön árusító zugárusok portékáik közt, akik folyton kiabálva árulják termékeiket.

Nemzeti Színház

A főváros legszebb épülete a Nemzeti Színház. Eklektikus stílusban épült 1895-ben. A mintát több európai színház adhatta az építőknek. A parlament felejthető kategória. Ki sem szálltunk, csak buszból vetetünk rá egy pillantást.  Ahol első nap aludtunk ott volt most is a szállásunk.

San Jose éjszakai kivilágításban

Ma reggel korán indultunk a reptérre és New York – London érintésével utazunk haza. Olyan szempontból rosszul állítottam össze a programot, hogy nem vettem figyelembe, hogy milyen útvonalon megyünk Costa Ricába, mert most látom, hogy mindenki örült volna, ha 1-2 napra megálltunk volna New Yorkban. Egymás közt szólva igazuk is van. Legközelebb erre is figyelnem kell. Ha már itt vagyunk az minimális költség, hogy +2 nap New York, de az élmény jóval nagyobb.

Egy szép virág

Folytatom Costa Rica összefoglalásom:

- Ételek, italok: Sok a zöldség, saláta. Hús tekintetében a csirke és a hal a leggyakoribb, nagyon kevés disznóhúst esznek. Igazából alig láttunk sertést az országban. Számomra a legfantasztikusabb az utolsó Guanacasteben elfogyasztott vacsora volt. Hallé, de tengeri halból és rengeteg rákból és pont olyan sűrű és enyhén csípős volt, mint a szegedi halászlé leve. Ezt követte egy kb. 30 cm-es tengeri ragadozó hal egyben kisütve. Hát ez volt olyan finom, hogy elmondani nem lehet.

Gyümölcsárús

Minden étkezéshez sok gyümölcsöt szolgálnak fel. Számomra meglepően ritkán adnak banánt, de mindig adnak csodafinom ananászt, mangót, papayát. Ital tekintetében mindenütt a szénsavmentes ásványvíz van forgalomba. Természetesen mást is kapni (sör, üdítők, ritkán bor). A szállodákban nagyon kedveltek a koktélok. Mindegyik gyümölccsel és általában alkohollal, mesés díszítéssel szervírozva.

- Naplemente: Guanacasteban, ahol az óceánba bukik a Nap mindig nagyon népszerű látvány volt csapatunk tagjai körében. A szín és a fényhatás mindenki számára hatalmas élmény volt.

Naplemente

- Kinek javaslom Costa Ricát? Nem mindenkinek. Aki szereti a természetben történő sok sétát és kirándulást annak feltétlen. Nem javaslom, aki nehezen megy, túlsúlyos, és nem bírja a párás meleg levegőt és nem fogadja el, hogy ezen a túrán bizony gyakran esik az eső. Ne felejtsék el; lovagoltunk is, és kötélpályán 30 m magasban csúsztunk is. Hozzá kell tennem, hogy a csoport átlag életkora 50 év fölött volt, és mindenki mindent meg tudott csinálni, igaz időnként nem kis bátorsággal, önfegyelemmel. Rajtam kívül például csak ketten lovagoltak előtte önállóan. (A lovak olyan nyugodtak voltak, hogy a végén mindenki sajnálta, hogy vége lett a lovas programnak.)

Esőerdői pillanatkép

 Itt nincs városnézés, minimális a vásárlás, de rengeteg a gyaloglás és csónakázás a dús vegetációk között. A csoport tagjai az út alatt átlagban 1500 -2000 képet készítettek. (Van aki több mint 5000-t !!) Ez azért jelent valamit… Mindig látni madarakat (sok fajtát) és más állatokat is, de hogy melyikből mennyit, azt nem lehet kiszámítani. Ezek itt vadon élnek és ebben a környezetben tekintjük meg őket. Ez nem állatkert. Itt nem 1 m-ről látni a majmokat (csak ha szerencsénk van), kígyókat, hanem 2 - 5 m-re a fákon természetes környezetükben. Ha valakinek unalmas a sok  növény, annak nem való ez az út, de aki ismeri és ért a virágokhoz növényekhez annak a világon ennél változatosabb helyet nem lehet elképzelni, mivel mint leírtam, itt több erdőfajta növényzete is megtalálható, összehasonlítható. Egy biztos ennek a csoportnak tökéletes választás volt Costa Rica.

Tengerparti szállodánkban

Befejezésül még annyit, hogy nem értük el a London – Budapest járatunkat. Öt órával később induló járattal érkeztünk Budapestre. Több mint 30 órás fennlét után érkeztem haza Szegedre.

Most beteszek néhány képet, de holnap vagy holnapután cserélek 1 – 2 új képre.

Összegzés 1.

Ma egész nap élveztük a tengert és a Napot. Magában szerintem mindenki elkezdte összegezni a látottakat, tapasztaltakat, mivel holnap megyünk vissza a fővárosba, San Jose-ba, ott lesz egy rövid belvárosi nézelődés és holnapután reggel New York érintésével utazunk haza.

Egyik szállodánk kertje

Nem mondom, hogy szisztematikusan, hanem inkább ahogy eszembe jutnak a dolgok, úgy összegzem az itt tapasztaltakat, néhány szép képpel illusztrálva. Számomra:

- Legkülönlegesebb: az időjárás. Egy Dunántúl méretű országot képzeljenek el. Ennen a K-i részén esőerdő szinte napi csapadékkal, az ország középső részén kb. 800 m-es magasságban felhőerdő (köderdő), és kb. 17 ^oC, az ország nyugati részén kiszáradt területek és 35 ^oC. Ez számomra (számunkra- utasainkkal együtt) szinte felfoghatatlan.

szállodai hangulatkép

- Legszebb: a növényzet. Itt azért sajnáltam és hiányát éreztem, hogy nem vagyok botanikus. Olyan mennyiségű és fajtagazdagságú növények vannak, hogy az elmondhatatlan. Ami még érdekesebb, az pedig a változatosság. Ha belegondolnak, teljesen normális, hogy ahol más a hőmérséklet, csapadék stb. mennyisége, ott más a növényzet is, de megint oda térek vissza, hogy ez milyen kis területen valósul meg.

ilyen dús és érdekes volt a vegetáció

- Legfurcsább: nincsenek négerek. Aki volt a Karib-szigeteken pl. Kubában, Dominikán ott azt tapasztalta, hogy a lakosság több mint az 50%-a néger. Itt az egy kezemen lévő ujjak száma sok, hogy hány négert láttam. Egyszerűen nincs. A lakosság 70 % fehér és indián keverék. A fönnmaradóból 20 % fehér, 5% indián és talán 0,5 % az egyéb. Ja és kínai sincs! Ez sem hátrány! A helyiek pedig annyira barátságosak, kedvesek, mosolygósak, hogy az embernek jó rájuk nézni. Pár éve csináltak egy világfelmérést, és abban az jött ki, hogy a costa ricaiak (ahogy ők magukat hívják tico-k) a legboldogabbak a saját hazájukban.

Kitérő: Otthon hajnal 1 óra van, itt este 6 félmeztelenül, enyhén leégve ülök a szobám előtti teraszon, csivitelnek a madarak, morajlik a Csendes-óceán, a laptopom előtt egy tányér friss ananász, miközben írom a blogot abból falatozgatok. Ezt azért sajnálni fogom a dolgos hétköznapok alatt.

Falusi utcakép

- Ami legkevésbé tetszett: útviszonyok. Egyszerűen nem hiszem el, hogy nem lehetne valamit csinálni ezzel. Odahaza nem tudok olyan utat mondani az egész országba, talán valami falusi mellékút lehet ilyen, mint itt az utak 30%-a. Tragikus. Ebből következően a közlekedés tempója is olyan az egész országban.

Átlagos út Costa Rica-n

Érdekességek:

- Reggelente bárhol voltunk mindenhol madárcsicsergésre ébredtünk és olyan változatos formációban, hogy azt nem lehet elmondani. Trillázva köszöntötték a reggelt.

Egy énekes madár a sok közűl

- Az USD ugyanolyan használatban lévő pénz, mint a helyi Colon. Sok pénztárgép mind a két pénznemben azonnal kimutatja az összeget. Abban a pénznemben adnak vissza, amivel az ember fizet, kivéve a kis összegeket, mert azokat fémpénzben helyi Colonban.

Ananászt szállító kamion

- Beszéltem utastársakkal, hogy számukra mi volt furcsa. István a rengeteg gusztustalan és az embertől egyáltalán nem félő hüllőket említette. Ha belegondolok, nagyon igaza van. Otthon a kutyák jobban félnek az embertől, mint itt ezek a gusztustalan állatok.

Iguánák a fák ágain

- A sok vulkán. Sajnos egyikhez sem tudtunk közel menni. Nincs kiépített turista út a vulkánok pereméhezem, mert nem érzik biztonságosnak a helyiek. Nekünk ezt el kell fogadnunk, mert ők tudják…

- Szinte mindenki beszél angolul. A hivatalos nyelv a spanyol.

- Színvonalasak a szállodák. Tartottam a minőségtől, igaz szinte mindenhol **** szállodákban aludtunk, de megütik az európai standardot.

- Nem olcsó ország. Árakat tekintve kb. hazánkhoz lehet viszonyítani. Valószínűleg azért is mert a minimális fizetés kb. 450 USD (k. 100.000 Ft), mint otthon.

Costa Rica óceánpart

- Nincs munkanélküli segély. Ha valakinek nincs munkája, az semmilyen ellátást nem kap. Álláspontjuk: ha pénzt akarsz, keress valamilyen munkát! (Mindenki maga döntse el, hogy ez így jó vagy nem). Az ÁFA 14%. Van ingyenes közellátás és van magán korház rendszer. Kinek mit bír a pénztárcája. A minőség természetesen nem azonos, de ezt itt mindenki elfogadja, azaz a jobb minőséget meg kell fizetni.

Következő blogomban írok a fővárosról és folytatom összegzésem Costa Rica-ról.

Guanacaste 1.

Reggel összecsomagoltunk és elhagytuk Monteverdet. Rövid időre megálltunk Santa Elenába nézelődni és ajándékokat vásárolni. Az ajándéktárgyakkal kapcsolatban annyit, hogy a szép tárgyak elsősorban a fafaragások. Árakat tekintve a középkategória felső szektorába lehet behatárolni a suvenirokat. Ugyanazon a zötykölődős úton mentünk vissza az elágazásig (kb. 35 km), amelyen idefelé jöttünk. Eltartott több mint 1 órát.

No milyen kávéültetvényes lenne belőlem?

Útközben megálltunk egy kávéültetvénynél. Érdekes volt a cserje, melyet méretéből fakadóan én inkább fának mondanék. Akkora, mint egy kisebb barackfa. Most nincs szezonja, de azért találtunk néhány kávégyümölcsöt a fákon, melyből nyerik a kávémagot.

A kávégyümölcs és ebben van a kávémag

Kiérve a betonos útra már normális tempóban haladtunk. Itt Costa Ricában nincs autósztráda. Amelyik úton haladtunk ott látni, hogy elkezdődtek a sztrádaépítések, de még kb. 2 év a befejezésig, pedig itt nincs is tél, amikor nem lehet haladni az építkezéssel.

Mangófa termésekkel

A Csendes-óceán felé tartottunk. Útközben megálltunk egy cukornád ültetvénynél, mely mellett egy termő mangófa állt. Mindkettőről jó felvételek készültek.

Cukornádültetvény

Délután 2 óra körül érkeztünk meg a tengerparti szállásunkra. Nagyon szép környezetben, közvetlenül a homokos tengerpartnál van a szálloda. Nem olyan hatalmas komplexum, mint amilyen szállodák pl. Törökországban vannak, de telis-tele van virággal a kert.

A szálloda kertjében

Az óceán hőmérséklete kb. 23^o C. Van a szállodában medence is medencebárral, finom karibi, gyümölcsös koktélokkal.

Csendes-óceán, Guanacaste, Portero beach

A szobák brutálisan nagyok. Eleve apartmant kapott mindenki, melyben van egy nappali ülőgarnitúrával, konyhasarok 6 fős étkezőasztallal, 2 hálószoba, egyik franciaágyas, másik 2 különálló ággyal és mindkettőhöz külön fürdőszoba. Előtte kis terasz, függőággyal és kis asztallal, székekkel.

A "szobácskám"

A csoport vacsoráját a pálmafák alá terítették meg. Szóval nem kell nagyon sajnálni bennünket. 3 éjszakát töltünk itt pihenéssel, fürdéssel.

Megterítve a vacsorához

Vannak fakultatív kirándulási lehetőségek is, de vagy olyan területet, vagy olyan jellegű területet érintene, amit már láttunk vagy pedig túl strapás vagy túl drága lenne, ezért mindenki úgy döntött inkább pihen. A strapás program egy nicaraguai kirándulás lenne. 120 USD/fő kora reggeli indulás késői hazaérkezéssel. Biztos lenne érdekes dolog benne, de túl megerőltetőnek érezzük.

Pihenő a szállodánkban

Ami engem ellenben komolyan foglalkoztatott, amíg az árát nem hallottam meg, az a tengeri pecázás. Ez reggel 8 – 12-ig tartó program és az ára 400 USD 1-4 fő esetén, de ők nem társítanak. Magyarul, ha összeszedek még 3 főt – egyet sem találok -, akkor „csak” 100 USD a 4 óra. Annyiban korrektek voltak, hogy adtak egy táblázatot, ebben képekkel bemutatják, hogy melyik hónapban melyik halat lehet jól fogni. Ebben az időszakban a nagyobb halak fogására kicsi az esély. Szóval nem pecázok, csak blogot írok, skypolok az irodával, olvasok, napozok, fürdök. Nem is folytatom, mert csak fájdítom az Önök szívét. DE van egy jó ötletem, jöjjenek el és próbálják ki Önök is milyen csodaszép napokat lehet átélni Costa Rica-n!

Naplemente a Csendes-óceánon