Irány az ország közepe

Reggel elhagytuk a K-i tengerparti szakaszt, a Tortuguero területét és elindultunk az ország közepe felé. Első szakasz (kb. 2 órányi) ismét hajózás. Párszor megálltunk és láthattunk, fényképezhettünk, útközben madarakat, majmokat, és egyszer egy sárga kis kígyó is volt a közeli fán. A hajózás után következett másfél óra zötykölődés a földes-köves úton.

Beérkeznek a fürtök

Ami érdekes volt, az, hogy egyszer megálltunk egy banánültetvénynél. Láttunk az ott folyó munkát a termeléstől a csomagolásig. Nem csinálnak nagy faksznit. Attól kezdve, hogy beérkezett a banán fürt a feldolgozóba, levágás a tőről, melyen vannak a fürtök, mosás, osztályozás, pakolás összesen nem tart 10 percig egy banán esetén és már a ládában van. Igaz zölden.

Itt már a ládába pakolják

Érdekes volt, hogy a fán a banán fürtöket egy lyukacsos zsákkal vonják be. Minden fürt egy ilyen „nejlon zsákban” érik. Ez segíti az érést és védi is a fürtöket.

Zsákokban a banán még a fán

Továbbhaladva még egy ananász ültetvényt láttunk. Mint az agave úgy néz ki az anyanövény csak picit kisebben. A levelek közepén van a termés az ananász gyümölcs. Egy növényen egyszerre egy gyümölcs érik. Nagyon sűrűn vannak a növények, de a magasságuk kb. 50 cm.

Ananász ültetvény

 A szállásra érkezés előtt még egy iguána „tenyészetet” is láttunk. Egy étterem oda szoktatta – gondolom a turisták miatt - az iguánákat, ugyanis folyamatosan etetik őket gyümölccsel. Az iguánák a közeli fán éltek, de valami borzalmas ronda állatok. (lásd fotó).

Iguana közelről. Szép?

Beszélek a mai napról is. Ma a La Fortuna vízeséshez mentünk. Ez így egyszerűnek hangzik, de volt benne egy „csavar”, hogy lóháton(!) tettük meg az utat. Én valamikor hajdanában tanultam lovagolni, de ezenkívül egy házaspár lovagolt korábban, de Ők is úgy, hogy a lovat kötőféken vezették. Itt semmi ilyesmi segítség nem volt. Elől és hátul haladt egy-egy vezető, egyébként mindenki maga irányította a lovát.

Lovas nemzet a magyar még hátizsákkal is

Az első 10 percben még sok volt a riadt tekintet, de utána mindenki élvezte a lovaglást, pedig nagyon változatos volt a terep. Volt hogy mezőn, máskor vízmosásban haladtunk, vagy hegyre mentünk fel. A lovacskák nagyon szófogadóak és aranyosak voltak­. Egy óra volt az út a célig (ez végig lovon) majd megpillantottuk a vízesést. Innen lesétáltunk a vízesés aljáig.

La Fortuna vízesés

Ez kb. 70 m szintkülönbséget jelentet. Lefelé sem volt „piskóta”, de fölfelé, na az kemény menet volt. Lent, aki akart, az bemehetett fürdeni a vízesés tavába. Nem mondom, hogy termálvíz volt, de ha már itt vagyok, akkor csak bementem is.

Vissza ismét egy óra lovon, ekkor már egész felszabadult volt a csapat. Utólag többen elárulták, ha előre mondtam volna nekik, hogy lovagolni fogunk biztos nem jöttek volna a mai programra, de így utólag nagyon örültek, hogy megcsinálták és egy életre szóló élmény volt nekik a lovaglás.

Ezt követően Fortuna településre mentünk be. Ez egy turista központ az Arenal vulkán lábánál. Itt sétáltunk, nézelődtünk és ajándékokat is lehetett vásárolni.

Fortuna városka temploma, háttérben az Arenal vulkán

Jaj egy érdekességet elfelejtettem mondani. A szállodánk kertjében az egyik fán reggel láttunk lajhárt. Volt amikor kb. 1 m-re volt tőlünk. Ami még újdonság volt itt az a kolibri. Tündéri kis madár, de olyan gyors, hogy szinte lehetetlen lefényképezni.

Lajhár a szálloda kertjében (természetesen szabadon)

Most is egy hatalmas parkban lévő szép ­­**** szállodában vagyunk. Kifogástalan kiszolgálással. Holnap megyünk a mindig felhőben lévő Arenal vulkánhoz. A szállásunk már Monteverdeben lesz.
Búcsúzóul 2 szép kép:

Ez a virág egy fa oldalán nőtt (!)

Madárka a szállodakertben