Kolumbia 2. Hacienda és kávé

Következő napon elhagytuk Bogotát a fővárost, és elmentünk egy érdekes helyre. Egy hatalmas sóbányát, melynek kitermelését beszüntették, átalakítottak  egy sótemplommá. Több km hosszú alagútrendszerben lehet sétálni. Különböző időszakonként egy-egy kiszögelés, terem lett kialakítva, ahol sóból keresztet emeltek. (A képre kattintva a képet fel lehet nagyítani).

Sótemplom 

Ezeket különböző – esetenként váltakozó színekkel - ki is emelték. Középen pedig egy hatalmas terem van, mely kb. 40 m magas, és ott van a főtemplom. Nagyon érdekes volt.

Zipaquirena faerkélyes házai

Megtekintettük a sótemplom közelében lévő települést, Zipaquirenat. Itt is láthattunk jellegzetes faerkélyes épületeket. Kicsit bepillantottunk a kolumbiai kisvárosok életébe.

Jellegzetes kisvárosi utcakép

Folytattuk utunkat repülővel a kávéháromszögbe. Gondolom, nem mondok újdonságot Önöknek azzal, hogy Kolumbia a világ egyik meghatározó kávétermesztője. Ez az ország középső részén található, itt kevésbé magasak a hegyekl. Erre a vidékre utaztunk el. Egy haciendában lettünk elszállásolva.

Ez volt a kilátásunk (kávé és banán ültetvény) az étteremből

Magyarul ezt úgy fogalmazhatnám,hogy egy tanyán, farmon. A szállás tulajdonos egy kávéültetvényes volt, aki a kávé és a banán ültetvényei mellé egy szállodát is kialakított. A fából, bambuszból… emelt egyszintes épületben lett a komfortos, de egyszerűbb kialakítású szálláshely. Ennek nem is az a célja, hogy luxus körülmények közt legyünk, hanem az, hogy a természetben hangulatos körülmények közt.

A hacienda szálláshelyei

Az étterem kilátása a kávé, banán ültetvényre nézett. Reggelente – kicsit túl korán – kakas és kecske hangokra ébredtünk. Lehetett tehenet fejni, bemutatták a kávészedés, válogatás, pörkölés módszereit, sőt egy canopy pályát is kialakítottak a kávéültetvények fölé.

Hát, ha ebből kellene megélnem nemcsak éhen, hanem szomjan is pusztulnék

Ha valaki nem tudná mi a canopy, azoknak elmondanám: drótkötélpálya, melyen 20 – 30 m magasban lehet A pontból B pontba átcsúszni. Mindenki kap speciális karabinert, semmi motor csupán a magasabb helyről csúszunk az alacsonyabbra. 7 szakasz volt és összesen kb. 2,5 km. Mindenki nagyon élvezte.

szelfi a canopy pályán csúszás közben

Kirándultunk is a környéken. A legnagyobb élmény a Cocora völgybe történő kirándulásunk volt. Ide egy dzsippen vittek bennünket, melyen lehetett állni is és így jobban élveztük az utazást, mert tökéletesen láttuk a tájat. Ez egy nagyon látványos vidék. 

Ilyen dzsippen utaztunk

A viasz pálmák, melyekhez kettőt mi is ültettünk, ékesítik a területet. Ezek a fajta pálmák nagyon magasak és egyenesek. Nem túl sűrűn  ültetik őket, de a tájon végigtekintve különleges képet adnak. 

Mesés táj viaszpálmákkal

Itt egy gyalogtúrát is tettünk, mely során le tudtam fényképezni egy tukán madarat. Igaz nagyon magasan volt, így nem túl éles a kép, de beteszem a blogba. Dél - Amerikában egyébként két kedvenc madaram van, a tukán és a kolibri. 

A tukán nagyon színes madár de itt nem látszik jól

Egyik szálloda parkjában a kolibrit – melyet nagyon nehéz lefényképezni – is sikerült lekapnom.

Szerencsém volt egy pillanatra leszállt a kolibri

A kirándulásunk során többször kínáltak bennünket kávéval, cappuccinoval. Ehhez egy dolgot kell megjegyeznem: én nem szeretem sem a kávét sem a cappuccinot. Így is ittam kb. 3 alkalommal, ennyi kávét az utóbbi 3 évben összesen nem ittam, de itt ki kellett próbálnom. Csupán egy baj volt vele, hogy nem tudtam mihez hasonlítani. Szóval ne kérdezzék tőlem, hogy finom-e a kolumbiai kávé.

cappuccino díszítéssel

Három éjszakát töltöttünk – nagyon kellemes körülmények közt - a haciendán, majd bogotai átszállással Cartagenába utaztunk, mely a világörökség része. Hogy miért, arról majd a következő blogbejegyzésemben fogok szólni.

kávéültetvény. A piros bogyók a jók