4. nap

Köszönöm, hogy szurkoltak nekünk mára is.  A vártnál sokkal jobb időnk volt ma is. Lehet, hogy Önöknek köszönhetően.

A programunk a következő volt: Reggel elmentünk Altdorfba. A legenda szerint itt lőtte le Tell Vilmos a fia fejéről az almát. Erre egy szép emlékmű utal. 

A városka kicsi, de aranyos. Kb. 1 óra alatt meg lehet tekinteni. Folytattunk utunkat a Rigi kilátó megállójához. Tudni kell, hogy itt vonattal megy fel a csoport 1800 m magasra. Ez a legrégebbi hegyi  kis vonat Svájcban. A baj az volt, hogy kicsit elszámoltam magam időben és kicsit későn indultunk Altdorfból. Ilyenkor, ahogy lenni szokott elénk állt egy „egerésző” kamion, plusz a városokban is lassan haladtunk. Tény az, hogy 10:08 perckor még 2 km  (városon – igaz kisvároson- keresztüli) volt hátra és a vonat 10:15-kor indul és még nem volt jegyünk sem. Szóval nem kicsit voltam ideges. Tény az, hogy reggel beszéltem velük telefonon, tudták, hogy megyünk, foglaltak kocsit is nekünk, de 10:12-kor futva mentem a jegypénztárhoz. Az utasok is szinte futottak a kocsikhoz. A jegykezelők már mondták „ PROKO TRAVEL?” „Igen-igen”,  „Erre-erre”  Egy szó mint száz 10: 16-kor már én is ültem a vonatban. Abban bíztam, hogy ha már az utasok bent ülnek, akkor csak megvárnak ill. megvárják hogy fizessek. Nagyon érdekes volt a táj. 

A felhők lehúzódtak kb. 8-900 m magasra. Amikor elindultunk csak a köröttünk lévő tájat láttuk, felfelé semmit. Haladtunk fel a hegyre a vonattal (45 perc az út) és 10 perc múlva kb. 20 m-re láttunk. Begőzöltek az utasok. „Jézusom, nem fogunk semmit látni”. Felhőben mentünk kb. 5 percet, majd kiléptünk a felhőből és mesés táj tárult elénk. Alattunk, mint a paplan a felhők, köröttünk pedig a meseszép hegyek  felhőtlen látványa. 1,5 órát töltöttünk fent. Nagyon szép volt. Egy kis probléma volt csupán. A csoport viszonylag idősebb és többsége túlsúlyos. Nem volt kedvük kirándulni, sétálni a környéken. Inkább leültek és úgy gyönyörködtek a tájban. Így a másfél óra majdnem sok is volt, én azt terveztem, hogy majd sétálunk fent a hegyen. No ez kimaradt, de  mindenki aki feljött ( mert 10 fő nem jött fel ) jól érezte magát.

Ezt követően mentünk Luzernbe. Gyalogos városnézés: Oroszlános emlékmű, Kapellenbrücke, 

Városháza, belváros…  Itt is jó –talán kicsit túl jó 32 C – időnk volt. A végén még maradt 1 ½ óra szabadprogram is. Ez alatt én elmentem és megnéztem a Körképet. Luzernben is van egy körkép.

 Az 1870-es francia – porosz csata befejezésének állít emléket. A francia –svájci csapatok vereségük után vonulnak vissza és ezt ábrázolja a körkép. Ugyanolyan jelleggel mint az ópusztaszeri. Itt is a kép és a természetes anyagok, tárgyak ötvözete az alkotás. Aki gondolja, keressen rá az interneten. (Bourbaki Panorama Luzern)  Igaz ez a kép nem adja vissza, amit a szem ott lát, de mégis ad egy kis élményt. 

Nekem nagyon tetszett. Az átmenetek – kép és a tárgyak közt -, szerintem még jobban sikerültek mint a Feszti alkotásnál. Talán itt kevesebb a kép előtti tárgy mint az ópusztaszerinél. Elgondolkodom, ha olyan csoport van, melynek több ideje van Luzernben annál betesszük ezt is a programba.

Este 6 óra után értünk vissza a szállásra. Mindenki nagyon happy volt.

Holnap indulunk visszafelé. Útközben Zug, Einsiedeln és ajándék képen – valószínűleg – Vaduz szerepel a programunkban. Szállás Innsbruckban a szokásos helyen.