2011. augusztus 18., csütörtök

Érdekességek és véleményeim


Kicsit elmaradtam az írással. Elnézést. Most ellenben több témáról írok.

1.      1. Talán-talán alakul a budapesti irodakérdés. Adtam foglalót egy Katona József utcai iroda bérléséért. Ez a Vígszínház vonalában van (XIII ker.) csak egy utcával feljebb a Szt. István körúttól. Még csak annyit tudok mondani róla, hogy van benne lehetőség. A többit meglátjuk. Előbb írjuk alá a szerződést. Ez várhatóan aug. 29-én lenne. Azért akkor, mert most hétfőn én is kísérek egy csoportot. Svájcba megyünk a Jungfraujoch utat fogjuk megcsinálni, (lásd katalógus) de ez egy „zárt csoport”. Szakmailag „zárt csoportnak” hívjuk azokat a csoportokat, amelyikhez más nem csatlakozhat, csak egy cég vagy szervezet saját maguknak rendeli meg a szolgáltatást. Természetesen ilyen esetben lehet egyéni kérés, módosítás is a programban. A mostani csoport szinte semmi változást nem kért, csak annyit, hogy Kaposvárról akarnak indulni. Mivel annyi csoport van úton, hogy nem tudok megfelelő színvonalú idegenvezetőt adni, így én megyek velük.  Ismerik a mondást:” Magad uram….”)

2.      2. Erről a svájci útról  is írok beszámolót. Megpróbálok kb. 2 naponta beszámolni a történésekről és mellékelek képeket is hozzá. Attól függ, hogy mennyire lesz internet az út során a szállodákban és lesz-e időm arra, hogy írjak. Remélem, azért 2 naponta legalább tudok rá időt fordítani.

3.     3.  A következő érdekesség a tourguide fülhallgatós szett kérdése. Állítólag már úton van a szerkentyű Magyarország felé. Három szettet vásároltunk. Nem tudunk minden csoporthoz adni, de elkezdjük azokon a csoportokon, amelyeknél sok a városnézés. Most 23-án több csoport is indul. (összesen 7) Ha addigra ideérne, akkor 3 csoport élvezheti a használatának előnyeit. Tervbe van a bővítés, mármint, hogy vásárolunk még belőle, de először próbáljuk ki, nézzük meg a minőségét, a visszajelzéseket stb.  A fülhallgatót – mármint amit az ember a fülébe dug – azt minden személy után cserélni fogjuk. Nem fogja senki sem használni a másik után.

4.      4.. Én sk. elolvasom a visszaadott véleménynyilvánító lapokat. Felmerülhet Önökben, hogy mi van olyan esetben, ha az idegenvezető nem adja oda nekem azt a lapot amelyre esetleg rá negatív véleményt írnának. Ezzel kapcsolatban 2 dolog. Egyszer: ritkán mondanak rosszat idegenvezetőinkről. Másodszor ha rossz a vélemény, akkor általában nem 1 főnek rossz a véleménye. Namármost ha kevés értékelő lapot kapok vissza, akkor már tudom, hogy itt „sumákolás történt”. Azért ennek is meg van az előnye: az idegenvezető tudja, hogy a csoport nem volt megelégedve vele. Mint mondtam azért ezek nem jellemző dolgok. Az utóbbi időben többször előforduló megjegyzés volt az utasok részéről, hogy „az idegenvezető nem is vette észre, hogy elmaradtunk (vagy lemaradtunk) a csoporttól”. Olyan szívesen elbeszélgetnék erről ezekkel az utasokkal. 1. Az idegenvezetőnek kb. 45 arcot kell észben tartania, úgy hogy előtte 1-2 nappal soha nem látta ezeket a személyeket. A buszban utazva sem tudja „memorizálni” az arcokat, mert nem látja csak kb. 30%-t. A városnézések során, nem biztos, hogy ha hátranéz, akkor a mögötte lévő 15 – 20 emberen kívül mást látna.  Nem mindenki 187 cm mint én, aki átlát a fejek felett és látom az esetleges lemaradókat. 45 főnek egyre figyelni lehet, de egynek 45-re ilyen szinte lehetetlen. Szóval, ha 10 fő elmarad, azért az idegenvezető a hibás, de ha 2 azért az utas. Ha valakinek problémája van, pl. SOS wc, akkor menjen előre, közölje az idegenvezetővel ezt, és egyeztessenek a továbbiakról. Ellenben ha valaki kirakatnézés, vásárlás …, (sajnos a fotózás is ide sorolható) miatt lemarad, azért nem az idegenvezető a hibás. Az a baj, hogy „gyarlóak vagyunk”. Sokkal könnyebb másra kenni a hibánkat, mint beismerni, hogy ha 43 fő tudta követni az idegenvezetőt, csak mi nem, akkor nem biztos hogy hibátlanok vagyunk a témában.
4.
5     5. Van ehhez kapcsolódó érdekes kérdés. Az öreg, nehezen mozgó személyek kérdése. Ezzel kapcsolatban nehéz pontos álláspontot megállapítani. Katalógusunkban benne van, hogy csak egészségesen utazzunk. Ezt lehet, hogy kiegészítem jövőre azzal, hogy megfelelő szintű mozgás, gyaloglási szinttel kell rendelkeznie mindenkinek. Mit értek ezen? Nem lehet büntetni egy csoportot sem azért, mert pl. Rózsika néni bottal nagyon lassan jár és a csoport az ő tempóját kénytelen követni és a lassú séta miatt  - idő veszteség -, lemaradnak látnivalókról, vagy nem marad idő szabadprogramra. Bizonyára tapasztaltak ilyet útjaik során. Sajnos nálunk mostanában több ilyen is volt. Ehhez önkritika és a többiek iránti felelősségvállalás kell az utazók részéről. Tudomásul kell venni, hogy az egyénnek kell a csoporthoz alakulnia, nem a csoportnak egy-két egyénhez. Lehet, hogy szívtelennek tűnök, de szerintem nem lehet büntetni egyetlen utazót sem azért, mert 1-2 fő lassú mozgása miatt nem tudjuk teljesíteni a programot. Az utas a teljes programra fizetett be, számolva azzal, hogy ezt rendesen meg is tudjuk csinálni. Jövőre lehet, hogy az utak leírása mellé teszek egy „nehézség” jelzést. Mármint azt, hogy mennyire nehéz fizikailag az út. Hogy ez mennyire lesz hatásos azt ellenben nem tudom.
Egy hét után most kicsit hosszabb lett írásom, de annyi minden jutott eszembe.

12 megjegyzés:

  1. Ó, hogy mennyire a szívemből szól az utolsó szépen tagolt nagy bekezdés!:-) Sajnos, az emberi gyarlóságban az is benne van, hogy sokan nem rendelkeznek kellő önkontrollal, és betegen, sőt demensen is elindulnak egy fárasztó, sok városlátogatással és gazdag jövős-menős programmal rendelkező útra, és természetesen elvárják a 40 egynéhány embertől, hogy ők alkalmazkodjanak hozzájuk, és az is természetes, hogy vérig sértődnek, ha nem így történik a dolog. Örvendetes és őszinte tisztelet nekik, hogy az idősebb korosztály többsége - útjaimon szinte csak 60 plusszosokkal találkozom - bírja anyagilag, fizikailag az utazásokat, de könyörgöm, tudni kell időben leállni! Ha már nehezen megy a mozgás, akkor adjon hálát a jósorsának, hogy eddig is bírta, és maradjon szépen otthon, ne tegye ki embertársait annak, hogy az ő tempójukhoz kelljen alkalmazkodniuk. Nézegesse a fényképeket, videókat és élje át gondolatban újra a szép élményeit.
    Nemrég egy 8 napos észak-olaszországi úton egy idős házaspár a következőket alakította: a hölgy az első napon elcsúszott egy olyan helyen, ami normális embernek felfoghatatlan, képtelen helyzet. Sajnos, eltörött a válla. Mentő, várakozás, kórház stb., a program csúszott. Második napon a bácsi - aki szomorú, hogy így van, de a demencia minden tünetével bír, bírkózik is, de eredménytelenül, mert néha azt sem tudta szegény, hogy hol van - eltévedt. Keresés, a többieknek várakozás, program csúszás. Harmadnap mind a ketten eltévedtek... Negyedik nap többszöri figyelmeztetés ellenére egy olyan hajóra szálltak fel, ami nem oda ment, ahol a buszunk várt ránk. Keresés, várakozás, csúszás. A többi napot már nem részletezem, de a hátralévő időben is szinte csak róluk szólt a program úgy, hogy egyetlen egyszer nem jutott eszükbe, hogy talán egy halk elnézés-kérés megilletné a többieket, akik nem arra fizettek be, hogy az ő szánalmas nyűglődésükhöz asszisztáljanak. Talán mondanom sem kell, hogy azt is elvárták, hogy a csomagjaik hurcolásában is segítsenek a többiek, de a köszönöm szó nem szerepelt a kommunikációs eszköztárban.

    Ha nekem egyszer annyi pénzem lenne, amit nem utazásra költök, és maradna egy vállalkozásra, akkor "Geron Travel" néven alakítanék egy utazási irodát. A jelentkezés alsó korhatára 70 év lenne. Közeli országokba kulturális körutakat szerveznék úgy, hogy az idegenvezetőn kívül a személyzethez tartozna: szociális gondozó és ápoló, gyógymasszőr, mentálhigiénés szakember. A félpanziót úgy oldanám meg, hogy nem vacsora lenne, hanem ebéd, ami után lehetne egy kicsit ejtőzni. A délutáni programok a laza aktivitás jegyében telnének. Este, lefekvés előtt igénybe lehetne venni a fájós lábak gyógymasszírozását és a mentálhigiénés szakember szolgáltatásait (lelki masszirozás). A szociális gondozó közben ellenőrzi a gyógyszerek bevételét... és másnap indulhat újra egy szép nap.
    Lehet, hogy erre többen felkapják a fejüket, hogy milyen cinikus elképzelés ez..., én is lehetek még annyi idős, megfáradt stb.
    Remélem leszek is sok-sok éves, de fogom tudni, hogy mi a határ, meddig vállalhatom az utazások fáradalmait úgy, hogy azzal nem terhelem utitársaimat. Az anyagiak megléte esetén addig utazom, amíg elbírom a saját csomagom - és nem 20 kg-os bőröndöt, mert csomagolni is tudni kell! -, és oda- vagy visszatalálok arra a helyre, ahol a busz vár.

    VálaszTörlés
  2. Egyetértek az előttem szólóval,hozzátéve azt,hogy minden csoprtos úton a közös városnézés után van több-kevesebb szabadidő és ez nagyon jó.
    Az idei nagy svájci körúton is eszembe jutott,mi van ha az utasok javarészét kitevő 7o feletti társak közül valaki rosszul lesz egy idegen városban?
    Hogyan találja meg az id.vezető az igy elveszett utast?És mi lesz a csoporttal ha valaki sokáig nem ér vissza a megbeszélt helyre mert valahol bajban van?
    Szerintem jó ötlet jelezni a katalógusban az utak nehézségét...

    VálaszTörlés
  3. Eddig kétféle idegenvezetővel találkoztam a Proko-nál: egyikőjük az út elején megadott egy mobilszámot azzal, hogy csak az adott úton érvényes, ha bármi probléma van, az utasok hívhatják.
    A másik nem adott meg telefonszámot, de Igazgató Úr bejegyzéseiből tudtam, hogy nála ott van az én számom, ha valami miatt nem érkezek meg a megbeszélt helyre/időre, tudna keresni.
    Bizonyos mértékig ez is megnyugtató, csak azt nem tudom, mennyi idő után kezdik keresni az utasokat? Ezért az első megoldást tartom jobbnak, még akkor is, ha azért nem ad meg telefonszámot, mert korábbi rosz tapasztalatai alapján "jó magyar szokás szerint" egyesek nem csak az utazás alatt, probléma esetén hívják a megadott számot...
    Egy baleset, rosszullét esetén, ha az utas valamennyi nyelvismerettel rendelkezik, szerencsésebb esetben tud magának mentőt hívni, de szükség lehet az idegenvezetőre is, és akkor várjon, amíg keresi? Illetve a másik oldal: ha tudom, hogy valami miatt kések (természetesen nem szándékosan), tudnék szólni, hogy semmi bajom, megyek. Mindenképp bizonyos mértékű fegyelem kell az utasok részéről, és meg kell tanulni nem visszaélni a lehetőséggel...

    Az utak nehézségi fokát tényleg jó lenne jelezni. Természetkedvelőként szívesen megyek a hegyekbe, de a nehéz terepen lehet, hogy fiatalként is hátráltatnám a csoportot...
    Ebben talán segítség lehetne egy "utasfórum" létrehozása is, ahol az utasok egymást, kérdezhetnék az utakról, átadhatnák egymásnak a tapasztalataikat.

    Nagyon jó a videógaléria, de sajnos a képgalériát csak véletlenül lehet megtalálni (a "kattintson ide a képgalériához" felirat csak akkor jelenik meg, ha az egér "odatéved"), és elég régi képek vannak benne. Az utasfotók feltöltése is segítene megismerni az utakat, előre "felmérni a terepet". A katalógusban erre történő utalással talán az idősebb korosztály is tájékozódna pl. rokonok segítségével, és talán figyelembe vennék az erejük, képességeik határait.

    VálaszTörlés
  4. Kibővítettem az előző bejegyzésem ezért azt eltávolítottam és újat írtam:
    Egy témához szeretnék már most hozzászólni ez a mobil telefon kérdése. A részvételi jegyen rajta van az iroda 0-24 órás ügyeleti telefonszáma. Azon keresztül bármikor kapcsolatba tud velünk lépni az utas és onnan mi koordináljuk a dolgot.
    Sajnos nem vagyunk egyformák és ezért nem adom ki kötelezően az idegenvezetőknek, hogy adják meg tel.számukat. Mondok 2 konkrét MEGTÖRTÉNT példát.
    1. Két hete történt, hogy egyik utas fél 6-kor hívja az idegenvezetőt, hogy most vette észre, hogy lent felejtette a buszban a borotváját és nem tudja a gk. szobaszámát se telefonszámát, hogy tudjon neki szólni. Hangsúlyozom 5:30-kor, amikor az indulás 8 órakor volt. Nem az a baj, hogy az utas akkor felkelt, hanem hogy nem gondol a másikra. Az idegenvezető nappal nem alszik a buszon, hanem végig dolgozik. Éjszaka legalább ne zavarják ! Gondolom ezzel egyetértünk.
    2. történet Napközben a csoport utazik a buszon, csöng az id. vez telefonja. Egy ismeretlen személy: " Szeretnék érdeklődni, hogy minden rendben van-e az úton, mert édesanyám rajta van" Válasz : "Természetesen, de miért engem hív? Nincs édesanyjának telefonja?" Válasz: "De van, csak nagyon drága a hívásfogadás külföldön és ő nyugdíjas és nem akartam, hogy neki költsége legyen ezzel."
    Gondolom nem szükséges kommentálnom a dolgot.
    Végezetül mégegyszer az idegenvezető pl. templomban vagy múzeumban nem biztos, hogy tud telefonon beszélni, vagy a városban a forgalom zaja miatt nem hallja a telefont stb. ezért az a tuti, ha hívja az irodai non stop telefont. Mi tudjuk a gk. számát is és minden utas számát, szálloda telefonszámát... és itthonról
    könnyebben koordinálunk mindent. Az ügyeleti szám kb. 3 éve ugyanaz. Egyszerű kimenteni a telefonba egyszer és bármelyik útnál ha probléma van használható.
    Video - kép galéria témának utánanézek, de valószínűleg az idei anyaggal kibővítve a téli időszakban fogunk foglalkozni vele.

    VálaszTörlés
  5. Kedves Weboldal Látogatók!

    Én is fontosnak tartom a weboldalon a képgalériát, mert a képek sok mindent elárulhatnak az adott országról, útról. Mivel az ide évben teljesen új weboldalunk lett, melyet folyamatosan év eleje óta fejlesztek, így a "kevésbé" fontos dolgokra sajnos nem volt idő a szezonban. Természetesen úgy ahogy a videó galéria is folyamatosan bővül, a képgaléria kialakítása is a kevésbé "munkás" időszakban fog megvalósulni. Így jövőre remélhetőleg (többek között) egy szép képgalériával is bővülni fog weboldalunk.

    VálaszTörlés
  6. Azért ez a két telefonos történet jelzi azt, hogy egyesek mennyire önzőek, önkritikátlanok, pitiánerek, szűklátókörűek, és legfőképpen ami nagyon elszomorító, hogy a másik ember iránti tiszteletlenség és tapintatlanság süt belőle = bugris tempó.
    Engem úgy neveltek, hogy soha ne tegyek olyat, amit nem szeretnék, ha velem tenne valaki. Több mint félévszázada beleégett a lelkembe és értékrendembe ez az útravaló. Vajon ezek az emberek és sajnos nagyon sokan hozzájuk hasonlók milyen környezetben szocializálódtak?! ...és valószínűleg ezt adják tovább a gyerekeiknek is:-(((

    VálaszTörlés
  7. Igen, sejtettem, hogy a "jó magyar szokás" működik az Önök utasainál is, és ezért írtam, hogy nekünk, utasoknak meg tell tanulnunk NEM VISSZAÉLNI a bizalommal.
    Az ügyeleti telefonszámra én személy szerint eddig nem is gondoltam, mert korábban mindíg oda volt írva, hogy kizárólag az indulás napján hívható. Most megnéztem még egyszer az idei útra szólót, ez már nincs ott, csak, hogy sürgős esetben. No, ezért nem szabad "megszokásból" nézni, amit kapunk...
    Szerencsére nem volt rá szükségem, az út csodálatos és problémamentes volt.

    VálaszTörlés
  8. Bocsánat, de most gonosz leszek: nem mint utasnak, már felnőtt korban - bár akkor sem késő - kell megtanulni NEM VISSZAÉLNI a bizalommal, a lehetőségekkel, a másik ember őszinte segítőkészségével stb., sorolhatnám még sokáig, hanem már az óvódában kellene ezt megtanulni - és egy életre!

    VálaszTörlés
  9. Csatlakozom az előttem szólókhoz starapabírás és telefon tekintetében egyaránt.Az idegenvezetőnek is joga van a magánélet sérthetetlenségéheoz,miért adná mega mobilszámát egy utasnak, akit akkor lát életében először?!
    Tényleg nem ártan egy-egy pszihológus a acsoportba. SOkszor azt a feladatot is az idegnevezetőnke kell ellátnia!

    VálaszTörlés
  10. Az idegenvezető, mint szakma a legnehezebbek közé tartozik mentálisan és fizikálisan egyaránt. Ha valaki "pusztán" foglalkozásnak tekinti és nem párosul hozzá hivatástudat is, akkor csak rövid ideig lesz benne öröme, sikeres pedig sohasem lesz ezen a területen.

    Nagyon sok és széleskörű ismeretet, képességeket és készségeket igényel: a profi nyeltudáson kívül az adott ország, de akár a földrész és a világmindenség történelmi, gazdasági, kultúrális stb. ismeretein - minden összefügg mindennel - kívűl jó kommunikációs képességgel, empátiával, hatékony problémamegoldó képességgel, jó szervezőképességel, rendszerezni tudással is kell rendelkeznie. A praktikus intelligencia készségszintű alkalmazása elengedtetlen ehhez a szakmához... és bizony sokszor a pszichológus szerepkört is be kell töltenie.
    Szerencsére sok jó tapasztalatom van az Önök útjain is, ilyenkor mindig "térdet-fejet hajtok", de egyiküket sem irigylem. Sokan azt hiszik, hogy be lehet járni így "ingyen" a világot. Hát nem erről szól ez a szakma, nagyon nem.

    VálaszTörlés