2013. június 17., hétfő

UtazásTashkentbe

Megérkeztünk. Nagyon érdekes csapattal indultam Üzbegisztánba. Miért érdekes? Egyrészt azért mert a 11 főből 10 férfi csupán egy hölgy képviseli a gyengébb nemet. Ő a túra szervező cég vezetője. Másrészt azért, mert ahogy ez alatt a fél nap alatt megismertem a csapatot, üzletemberektől kezdve a TV stábig széles spektrumot képviselnek a résztvevők.
„Szokás szerint” úgy megyünk keletre, hogy elindulunk nyugatra. Konkrétabban: előbb el kellett utaznunk Frankfurtba, hogy utána elindulhassunk Tashkent felé.
Az üzbég légitársaság Boeing 767-es gépén mely kb. 180 fős, vagyunk (mivel ezt a rész a gépen írom) vagy 50-en… Új modern gép, korrekt személyzettel és kiszolgálással. Egy biztos, nem ezen az úton kezdi meg nyereséges gazdálkodását a légitársaság. Ami még érthetetlen ezt a kb. 4 tucat embert kb. 8 sorba zsúfolták össze, a repülő többi része teljesen üres. Miért csinálták így? Fogalmam sincs. Eleinte nem engedték elfoglalni a többi ülést, de kb. 1 óra után „engedett a szorításuk”.
Mi a Turisztikai Minisztérium kijelölése alapján egy üzbég utazási iroda vendégei vagyunk. Nem tudom mi lesz később, de ha a szervezés ilyen lesz, hát… - no mindegy optimistán kell hozzáállni -. Mondok azért példát. Két hete szólt a bécsi Nagykövetség, hogy engedélyezi mind a 11 fő utazását 14 múlva (nem előbb, nem később és az időpontot is ők döntötték el) akiket beterjesztetek szervezőink feléjük áprilisban(!!). Ja még azt is közölték indulás előtt 5 nappal, hogy 2 nap alatt szedjük össze az aláírt vízumkérő lapokat és az útleveleket és vigyék ki a szervezők vízumoztatásra. A repjegyet majd megkapjuk Frankfurtban. Kisebb zökkenők után, de lényeg az, hogy hétfőn mindannyian elindultunk Üzbegisztán, vagy Üzbekisztán felé. (A vízumban és a repülőgépen is nem „g”-vel, hanem „k” val írják az ország nevét.
Szóval a repülőn vagyok jelenleg. Nem tudom lesz-e internet, de bizakodom.
Kb. ¾ óra múlva megérkezünk Tashkentbe. Ablak mellett ülök ezen a „zsúfolt” gépen. Ha kitekintek,  fantasztikus  érdekes a táj. Erre szokták mondani, hogy Holdbéli. Se település, se út, semmi. Csak a nagyjából sík terület, melyben kisebb gödröket vájt a szél. Ez van már kb. 2 órája.

Most szóltak, hogy kapcsoljam ki a gépet, mert készülünk a leszállásra. Lentről folytatom.
Megérkeztünk a szállodába. Korrekt 4 csillagos. Holnap este folytatom.

1 megjegyzés:

  1. nekem Üzbegisztán az egyik nagy vágyam, hogy eljussak. Csak sajnos körülményes a bejutás és az eljutás is. De ezt leszámítva egy fantasztikus ország.

    VálaszTörlés