Bandung Indonézia - Jáva

Tegnap este sétáltam egyet Bandungban. Hááát nem láttam azt a szépséget, melyet az idegenvezető bezengett nekem. Ezért kíváncsian vártam a mai napot, hogy mi szép itt Bandungban.

Elindultunk reggel, szokásosan kocsival és már akkor jelezte az idegenvezető, hogy kb. 500 m magasságból 1800 m-re fogunk felmenni. No menetközben rájöttem a város szépségeire is. A holland időkben már kedvelt, gazdag egyetemi város volt Bandung. A hollandok nagyon sok szép kertes magán villát, alakítottak ki a „felső városban”. Ezeket ma már indonézek lakják, de nagyon szépen karbantartják. (Mivel én sokat járok Hollandiába, láttam a nagymértékű hasonlóságot a két ország házai és előkertjei között). Az út mellett végig mahagóni fák voltak. Már ez a szakasz is szép volt.

Itt még több gyümölcs ismerős

Az első megállónk egy gyümölcspiacon volt. Hát, mint hülye gyerek a moziban. Csak bámultam. A gyümölcsök 70 %-át nem ismertem. Örültem, hogy volt egy-kettő, amit felismertem. Vásároltam is több ismeretlen gyümölcsöt. Sajnálom, hogy nem tudok hazavinni szeretteimnek belőle, mert még kb. 10 napom van DK Ázsiában.

Folytattuk az utat fel a hegyre. Útközben a növényzetből látszott, hogy ez anno esőerdős dzsungel volt, de az ember magáévá tette. Hogy ez jó vagy nem jó, ebbe most ne menjünk bele, de az tény, mesélte az id. vez, hogy komoly erőépítési programokat hirdetett meg a miniszterelnök.

Felfelé a hegyre ez volt látható az út mentén

Felérve a hegyre fogadott egy nagy élmény. Egy enyhén alvó vulkán kráterébe lehetett letekinteni. Folyamatosan füstölgött, érezni lehetett a kénes levegőt. A kráter pereméig lehetett kimenni és azon sétálni. Két hete állítólag annyira füstölgött, hogy nem volt szabad felmenni a hegyre. 

Tangkuban Perahu vulkán

Jót nézelődtem fent a kráternél, mely hatalmas élmény volt. Ne is mondjam a környék tele volt ajándéktárgy árusítókkal. Lefényképeztem egy fafaragót. Ennek az volt a különlegessége, hogy a kép bal oldalt látható fa olyan, hogy a kérgét lehántva (félig van lehántva) alatta ilyen csíkos a fa belseje. Ebből faragott tárgyakat az árus.

Fafaragó az érdekes fával és termékeivel

Lefelé jövet a hegyről megálltunk egy hatalmas tea ültetvénynél. Voltam Indiában is és Vietnámban is, de nem voltam tea ültetvényen még soha. A teacserje inkább törpe fának mondható, amelyet kb. 80 cm magasságig engednek megnőni – nőne tovább -, (hogy ne nőljön magasabbra ezért 4 évente visszavágják, kb. 40 cm-re), azért mert így könnyű a levél szedése.

Teraszos teaültetvény

Csak az új hajtást szabad szedni és egy cserjét 11 naponta „kopasztják meg”. A töve úgy néz ki, mint egy régi szőlőtőke, vagy mint egy bonsai. Egy szedő naponta kb. 6 órát dolgozik (utána viszik el a leszedett leveleket) és ez alatt kb. 60 kg (!!) hajtás leszedése az elvárható teljesítmény. Ehhez rendesen kapkodni kell a kb. 5 cm-es kis hajtásokat. Ha a szedés nem minőségi, akkor komoly összeget vonnak le a béréből.

Teacserje vastag, több évtizedes töve

 A kocsi felé haladva még egy érdekességet mutatott idegenvezetőm. Olyan fát melynek e kérgét lehántva kapjuk meg a fahéjat. No ilyet sem láttam még.

Fahéj ilyen fának a héjából lesz

Folytatva utunkat egy termálfürdőbe mentünk, ahol fürödhedtem egy 42⁰ C –os medencében. Odahaza a 36⁰ C –os medence is meleg, hát még itt ahol a levegő is 35⁰ C fok körül van. Mondta, idegenvezetőm, hogy nem javasolt 20 percnél tovább bent tartózkodni a vízben.

Sari Ater termálfürdő vizében 

Kb. 8 perc után szinte leforrázottként jöttem ki. Ennek a víznek az a különlegessége, hogy a vulkán földalatti lávája melegíti fel és a kénes tartalma miatt gyógyító hatású is.

Pávatánc

A nap befejező programja egy zenés, tradicionális show bemutatása volt. Itt volt helyi tánc, helyi eszközökkel zenélés… Ami a legaranyosabb volt; mindenkinek kiosztottak egy hangszert, mely úgy nézett ki, hogy 3 bambuszt vmilyen szempontból (legalábbis úgy tűnt először) levágtak, és összekötöztek. Ami ellenben a szuper volt ebben, hogy ezek a sípok a keretben kicsit mozogtam. Amikor az ember megrázta, minden ilyen sípegyveleg hangot adott ki. Itt jön az érdekesség, hogy a sípok úgy lettek levágva és összeillesztve, hogy mindegyik egy szolmizációs hangnak felelt meg.

Ezt kellett ráznom

A kb. 250 embernek vegyesen kiosztott sípokat a pódiumról irányító személy segítségével szólaltattuk meg. Ő mutatta (pl. dó, re..) melyik hangzású hangszert rázzuk és ennek hatására eljátszottunk (elráztunk) néhány ismert zeneszámot közösen. Nagyon jól szórakoztam. Enyém a „dó” volt. Ráztam is mint a fene, amikor mutatta az öklét (a dó, jelét) a „karmester”.

Tartalmas volt a mai nap is. Holnap vonattal (!) – kíváncsi vagyok rá- utazok Jogjakartába (ez külön város, közép Jáván, nem Jakarta része), ahol várnak és folytatja partnerünk az indonéz program bemutatását. Remélem holnap is lesz internet a szállodában és tudok írni Önöknek.