Jogjakarta 1.

Jogjakatába érkeztem. Érdekesen szervezte a partner az útbejárást. Ma reggel 7-kor vonatra szálltam és 7 órás utazás után Jogjakartába érkeztem. Ez szűk 500 km Bandungtól. Olyan szempontból érdekes volt az út, hogy teljesen más terepen haladt a vonat, mint ahol a közút megy. Látványos volt a táj. 

Táj rizsfölddel a vonatablakból fényképezve 

Kifejezetten magas heggyel nem találkoztam, az út végig kb. 5-600 m magasságban haladat a tengerszint felett. Ami feltűnő volt a rengeteg rizsföld. Látni, hogy az itteni emberek nagyon dolgosak, de nagyon szegények. Rengeteg helyen lehetett látni, hogy alakítgatják a rizsföldeket. Érdekes, hogy a kialakítás úgy történik, hogy teraszos a rendszer, és mivel a rizsföldnek vízben kell állnia, a teraszokat kisebb parcellákra osztják. 

Teraszos rizsföld

A parcellákhoz kis peremet (gátat) (kb. 40 cm) alakítanak ki, amelynek az egyik sarkában a peremet mondjuk 30 cm-re alakítják ki, így a víz ott 30 cm után le tud folyni a következő    teraszra, miközben az eredetin is áll a víz. A földeken a teraszok kialakításán férfiak dolgoznak, a termés gondozása ellenben a nők feladata.

Jogjakartába megérkezve (az állomáson vártak), egyből kezdtük a városnézést, jobban mondva a Prambanan Síva templomot mutatta meg idegenvezető.

Jogjakarta Prambanan Síva templom

Őszinte leszek Önökhöz. Voltam Indiában és Indokínában is, ahol mindkét helyen sokat meséltek nekem Síváról, de még mindig elég homályos nekem ez az egész hinduizmus. Annyira összetett, hogy ki mit szentesít meg, de közben mit véd illetve mit támad és melyik szimbólum mikor használatos és mi a jelentése, hogy az én agyam ehhez már kevés.

Faragások a Síva templom homlokzatán, látni a köveken a
földrengés okozta károk betapasztott nyomait

Szóval én inkább építészetileg, mint vallásilag néztem a templomot. A VIII. sz-ban épült templom az itt nem ritka földrengések egyikénél annyira megsérült, hogy 5 egység maradt meg a több mint 20-ból. Azoknak a köveiből még néhány mindig ott látható a templom körül, de állítólag néhány annyira tönkrement, hogy nem lehet felújítani, néhányat pedig állítólag a helyiek hordták szét az saját házaik újjáépítésére.

A város központjában egy nagyon szép szállodában lakom. Sajnos eleredt az eső ezért vacsora után nem mentem el sétálni a központba. Ez holnapra marad, mint a város környékének (köztük a híres Borobodur templom) megtekintése.