2010. szeptember 29., szerda

repülő

Ahogy ígértem. Beszámolok a tegnapi spanyol csoport hazaérkezéséről. A jó hír, hogy nincs hír. Időben felszálltak tegnap este a repülőre. Biztos-ami biztos, elég korán kint voltak a reptéren. Temesváron várta őket a busz, mellyel ahogy gondoltuk 05 órára Pesten voltak. Miklós (id.vez)szerint nagyon megértő és toleráns volt a csapat. Köszönet nekik ezért.
Bizonyára hallották a hírekben, hogy komoly összetűzések is voltak ma Spanyolországban az egész országra kiterjedő sztrájk miatt. Sem a repülők sem a vonatok nem jártak. Sőt a helyi buszok többsége sem.
Most Önök is tapasztalhatták, hogy a mi szakmánkban az a nehéz, hogy millió dologtól függünk. Amíg egy asztalos, fogorvos, csak magától függ, addig én meg sem tudom számolni a személyeket és a dolgokat amitől függök (függünk). Ha udvariatlan a pincér az étteremben, ha renoválás miatt be van zárva egy műemlék, ha a szoba ablaka rossz felé néz, ha kiabálnak a szálloda környékén, ha baleset miatt csúszik a program, ha valakinek vacsoránál nincs megfelelően átsütve a hús és még sorolhatnám a dolgokat. Az utasok hangulatát ezek mind-mind befolyásolják és ha kimondják, ha nem kicsit az irodát hibáztatják ezekért a dolgokért, pedig higgyék el mi legalább annyira örülünk, ha sikeres egy út mint az utasok. Az idegenvezető és az összes irodai dolgozó azért dolgozik és szinte mindent megtesz azért, hogy jól érezzék magukat ÖNÖK, az utasok. Ez nekünk is sikerélmény és öröm. Érezzük hogy hasznos és eredményes a munkánk. Önök is örülnek, ha látják munkájuk pozitív visszacsatolását, eredményét. Ehhez azonban partnerek is kellenek. Ha valaki az adott úton nem akarja jól érezni magát az nem is fogja, mert mindig fog találni olyan dolgot, amibe bele tud kötni, és ami negatív érzelmeket vált ki az belőle. Kérdésem az; az ilyen ember miért utazik? Ha nem tud felszabadultan örülni az élményeknek, az ne fizessen pénzt utazásra. Kitól saját magával és az utitársakkal is. Ha ellenben valaki jól akarja magát érezni az biztos jól is fogja érezni magát a PROKO-s utakon. Önök is szokták mondani, hogy minden úton van egy-két elvarázsolt utas. Miért kell hogy legyen? Pozitív gondolkodás! Örüljünk a pozitív élméneknek, és ne a hibát keressük. Tudják a pohár félig tele van nem félig üres! Bocsánat a kis eszmefuttatásért.

3 megjegyzés:

  1. Ne kérjen bocsánatot a véleménye miatt. Abszolút igaza van. Tavaly 2x utaztam Önökkel. Az egyik úton a hátam mögött két középkorú hölgy ült. Az egyik közülük annyit panaszkodott az útra, az idegenvezetőre (ha beszélt az idegenvezető az volt a baja, ha nem akkor pedig az.)Semmi nem tetszett neki és ezt egész úton hangoztatta. Szóval totál kiadtam tőle. Amíg mi a párommal odáig voltunk a csodálattól, közben pedig ezt kellett hallgatni a hátunk mögül... Szó szerint kifárasztott.Szerintem ennek a hölgynek ugyanaz a pohár teljesen üres volt, hogy a poharas példánál maradjak.
    Egyébként a felesége Ildikó is ezzel kezdte az utat, hogy legyünk vidámak, pozitívak és mosolyogjunk. Annyira kedves!

    VálaszTörlés