2010. november 9., kedd

19. Hoi An


Na ha Hoe nem mondott sokat, akkor gondolom Hoi An sem, pedig ez is Világörökségek listáján szereplő érdekesség. Ma ide mentünk el. Az eső sajnos nem állt el, de a csendes csöpörgése nem zavart bennünket. A hőmérséklet kb. 22 C. Útközben már elértük a Dél-Kínai-tengert.

D-Kínai-tengernél.

Attól azért nem kell tartani, hogy meg akartunk mártózni benne, mert a hullámok nem igen csábítottak és a hőmérséklet sem annyira magas. Továbbhaladva értük el Hoi An-t. Gondolom mindenki vizuális, ezért beteszek egy térképet. Ebben jól látható Saigon ahol kezdtük a vietnámi túránkat és az elmúlt napok városai: Hoe és Hoi An.
térkép

A városba érve egyből a városi múzeumot kerestük fel. Ez inkább kőtár és szobortár. Ettől függetlenül sok érdekességet megtudtunk a városról, pl. azt, hogy ez Dél-Vietnámhoz tartozott, és a háborúban (USA elleni) nagyon sok bombázást kapott, majd az egyesítés után az északi megtorlásokból is jutott a helyi lakosságnak bőven.

Hoi An múzeum

Délután egy érdekes műhelyt, egy márványüzemet kerestünk fel. Csodálatos termékeket láttunk és fantasztikus mennyiségben. Szerintem, ha már nem gyártanának egy db-t sem akkor sem tudnák ezt a mennyiséget 10 évig sem eladni. Nagyon jó áron voltak a tényleg szép termékek, de ki viszi ezt a súlyt haza, bár vállalták, hogy kb. 200 USD-ért Bp-ig leszállítják. Ezt most kihagytuk, de Bence fiam agya elkezdett pörögni. Az itteni 20-30.000,- Ft-os szobrokat, otthon kb. egy nullával többért árulják.

márványgyár

Hoi An óvárosa a Világörökség része. Csak gyalog lehet közlekedni. Hangulatos kis utcák, boltokkal, egyforma stílusú házakkal. Annak idején volt egy kínai és egy japán (!) negyed. Ma már a japánok csak turistaként jönnek ide, de néhány épület díszítése utal rájuk

Hoi An utca.

Megnéztünk egy szép templomot a kínai negyedben. Ennek bejáratáról készült képet teszem közzé.

Hoi An templom

Nagy élmény volt utána a helyi piac. Szeretek ilyen helyen mászkálni. Sokkal természetesebb és hangulatosabb, mint egy bolt. Egy csomó olyan termék volt, amelyet vagy még nem láttam, vagy csak őrölve vagy szárítva. Erről is sok kép készült. Íme egy:

Hoi An piac

Hoi Anból volt még egy kirándulásunk, My Son-ba. Hatalmas élmény volt. A dzsungelben egy VII. sz-ban épült hindu szentély. Több épületből áll(t), mely Shiva istennőnek szenteltek fel. Hatalmas élmény volt, még úgy is, hogy id. vez. elmondta, hogy az amerikai bombázások borzalmas károkat okoztak az épületekben. (Mai napig több bombakráter látható a területen.) Így is a Világörökség része, milyen szép lehetett előtte…

My Son

Azzal együtt látva a terepet és a növényzetet, nem volt egyszerű ezen a területen harcolni. Különösen olyannak, aki nem ismeri a területet. Nehezen járható és beláthatatlan a terület.

dzsungel

Holnap elhagyjuk Közép-Vietnámot. Irány észak, Hanoi és a híres Halon Bay.

3 megjegyzés:

  1. Hogyan lehet ennyi élményt átélni és befogadni?Bence szeretnék lenni!Nagyon köszönjük a beszámolókat!Biztosan sokan fognak jelentkezni ezekre az utakra,hiszen aki az élménybeszámolót olvassa,az odavágyik!

    VálaszTörlés
  2. Egyre izgalmasabbak a bejegyzések! Főleg amióta kijöttek a felhőkarcolók dzsungeléből! Leírásai valóban meghozzák az ember kedvét az utazáshoz. Nekem pl. Spanyolországhoz jött meg a kedvem, már alig várom, hogy megtudjam a jövő évi időpontokat. Utazik még valahová a közeljövőben?

    VálaszTörlés
  3. Nem panaszként mondom, de 23. napja vagyok úton. Ez alatt már 9 helyen aludtam. Szóval csak olyannak javasolt az ilyen hosszú út, aki fizikailag, megpróbáltatásilag fel van készülve erre. Minden napunk, minden óránk be van osztva, de csak így lehet ezt a túrát megcsinálni. Befogadni -agyilag- sem egyszerű a sok új hatást

    VálaszTörlés